Első benyomások, külső

Elég furcsa ízlésű emberek dolgoznak az LG névadó csoportjánál, ha egy teljes szériának képesek a Chocolate, azaz csokoládé nevet adni. Mint a hasonló című film óta tudjuk, a csokoládé a bűnbe esés egyik jelképe (az alma már foglalt volt), és képes kihozni az emberekből a rejtett érzéseket. Nos, egy igazi divattelefont köszönthetünk tesztünk alanyában, a szó jó és rossz értelmében. Mi kell manapság ahhoz, hogy valamit divattelefonnak tituláljunk? Igényes külső, letisztult formavilág, MP3 lejátszás, legalább egy megapixeles fényképezőgép, akkora memória, hogy pár MP3 beleférjen csengőhangnak, és valami extra, amivel kitűnik a tömegből. Nos, mindezeket kipipálhatjuk.

Avatatlan személő, aki még sosem találkozott a telefon hírével (tehát nem olvas minket), az elsőként a gombokat hiányolja. Azon szakavatottak, pedig, akik rendszeres olvasóink, azonnal hümmögni kezdenek „Hmmm, megjött az érintőgombos eldzsí”. Valóban, a készülék elsőként alkalmazza az érintőgombos technológiát (a Samsung E900-ban láthattunk hasonlót, de azt később jelentették be), méghozzá olyan módon, hogy a használat is kellemes legyen. Itt az E900-zal ellentétben az előlapon szereplő összes gomb érintős, azaz fizikailag egyik sem emelkedik ki az előlapból, nem töri meg a legömbölyített formavilágot. Szenzorok figyelik, hogy éppen megnyomtuk-e az adott gombot, vagy sem.

Eleinte a kezelés kicsit szokatlan, azonban annyira jól találták el a gombok érzékenységét a tervezők, hogy kb. fél óra után már magabiztosan használtam. Fontos megjegyezni, hogy hívás közben a gombsor inaktívvá válik, és a hívást letenni is csak a készülék jobb oldalán lévő kikapcsoló-gombbal tudjuk (vagy a fedlap lecsukásával), ezzel megakadályozva, hogy az arcunkkal vezéreljük a telefont. A készülék bal és jobb oldalán is két-két gomb kapott egyébként helyet, a bal oldalon lévők a hangerőt, a jobb oldalón lévpk, pedig a telefon kikapcsolására/híváselutasításra, illetve az MP3 lejátszó elindítására szolgálnak.

Érdemes messziről forgatni egy kicsit a kezünkben a mobilt. Fekete és ezüst uralkodik az összhatásban, azonban ez utóbbi csak a monotonitás megtörésére szolgál. Nagyon vékony telefonnal van dolgunk, mindössze 15,2 milliméter, azaz épphogy meghaladja a pengék vastagságát. A hátlap alatt lapuló billentyűzetet kinyitva a kijelző, és a teljes gombsor is aktívvá válik. A számbillentyűk csak pirosas derengést kaptak, azonban az előlapon elhelyezett érintőgombok már vakítóan piros háttérvilágításban pompáznak. Ezek megnyomásához, egyébként beállíthatunk többféle hangot is a kicsit idegesítőtől kezdve a nagyon zavaróig.

Kijelző, menü

Első bűnbeesésre, azaz a telefon bekapcsolására igazából le sem esik, hogy az általunk látott kijelző mindössze egy 176x220 pixeles darab, így felbontását tekinve messze elmarad a felső kategória csúcsától. Pontosan annyira kontrasztos és szép, hogy szemből használható legyen. Ha egy kicsit megdöntjük a telefont, vagy napfény éri, legnagyobb sajnálatunkra azonnal odavész ez a hatás. Ami azonban talán nagyobb hiba, hogy a kijelző benyomásra érzékeny, azaz megfolyik, és a készülék széthúzására nincsen más támpontja a hüvelykujjunknak, mint a display, így erősen oda kell figyelnünk, mert folyamatosan olyan érzés, mintha éppen elpattanóban lenne a plexi.

A menü 3x3 ikonos, már-már Samsung szerűnek mondható, az ikonjai alapján. A színe mindössze két verzióból választható, stílusosan szürke és fekete lehet, mi az utóbbit részesítettük előnyben, ezzel is hangsúlyozva, hogy a készülék a „Back Label” jelében született.

Ha belépünk egy menüpontba, akkor a továbbiakban listás nézetben látjuk az almenüt, és jobbra-balra scrollozva átugorhatunk más főmenükbe, akár a jó öreg SonyEricsson T200 esetében. Én személy szerint valami extrábbat vártam a menü tekintetében, legalább animáló ikonokat, vagy némi csokoládés beütést, illetve témákat, de úgy látszik egy divatmobilban ez nem alapfeltétel.

Telefonkönyv, üzenetek

Névjegyzéket keresni a csokoládén belül annyira nem is egyszerű, mint amennyire elsőre annak hangzik. Ugyan a jobb oldali gyorsgomb automatikusan ide repít minket, azonban a 9 főmenü közé már nem fért el a névjegyzék, ezért az Organiser menüpont alatt keressük (amennyiben készülékünk a tesztpéldányhoz hasonlóan angol menüvel rendelkezik). 1000 nevet képes tárolni az édesség a memóriájában, amelyeket képes hívócsoportokba is rendezni. A nevekhez társíthatunk képeket, illetve három hívószámot, míg a hívócsoportokhoz akár külön csengőhangot is.

Angol nyelvű telefon lévén beépített T9 szótárt nem kerestünk a csokifonban, mindössze SMS, és MMS írásba kezdtünk. A billentyűzet használata kellemesre sikerült, hamar hozzászoktunk, igazán kellemes élmény volt. Ráadásul az SMS-ekbe könnyen beszúrhatunk hangulatjeleket, alignolhatjuk az írásunkat, sőt a betűszínt is kiválaszthatjuk. A kijelzőn folyamatosan láthatjuk, hogy az adott üzenetből hány karakter van hátra, ha kevésnek bizonyul, akkor automatikusan egy új üzenetet fűz hozzá a készülék, igaz ilyenkor az elküldés még egy SMS árába fog kerülni.

Kicsit furcsa a készülék memóriakezelése. Sajnos a teljesen dinamikus memóriát nem sikerült kifejleszteni még az LG-nél, ezért meg kell barátkoznunk azzal a tudattal, hogy névjegyekből 1000-et, SMS-ekből 150-et, MMS-ekből pedig 100 darabot képes tárolni a készülék, annak ellenére, hogy a belső memóriája 128 MB. Van egy csöppnyi e-mail kliens is, amely támogatja a hitelesített SMTP-t.

Fényképezőgép, multimédia

Az 1.3 megapixeles kamerát nagyon nem sikerült eltalálni a tervezőnek. A vele készült képek összehasonlíthatatlanok bármivel, mint ami mostanában a kezeim között járt, talán még a Nokia E61 is jobb képeket készít. A napfénytől használhatatlanul világosak lettek a fotók, a fehér beleégett a képekbe, a részletek pedig kivehetetlenek. Leginkább a félhomályt szereti az optika. A fényképező menüje egyébként erősen hajaz a SonyEricsson modellekre.

A legjobban sikerült képeket osztanám meg most mindenkivel:

Videók terén próbálkozni sem nagyon érdemes, mivel mindössze 176x144 pixel felbontású szösszeneteket rögzíthetünk, igaz, azt végtelen mennyiségben, akár a teljes belső memória erejéig, hanggal együtt. A elkészült képeket egyesével nézegethetjük, illetve egy multi view nevezetű opcióval egyszerre akár 9 darabot is megtekinthetünk a képernyőn. Törölni, illetve másolni természetesen csak egyesével lehet.

MP3 lejátszóként is funkcionálhatna elvileg az LG készüléke, igaz abból a szerényebb rétegbe tartozna, hiszen mindössze 128MB áll rendelkezésünkre zenehallgatáshoz. Sajnos headsetet nem kaptunk a tesztmodellhez, utólag azonban nem is nagyon bántuk. A hangszórón is jól szólnak a feltelepített zenék, és a hangszínt is szabályozhatjuk 4 lépésben, azonban a hangok nem tűnnek tisztának, teltnek, ráadásul a belső memória bővíthetetlensége is elriaszt attól, hogy bárkinek is ajánljam a telefont, aki akár egy kicsi zenét is szeretne hallgatni rajta.

Szervezőfunkciók

Talán sokaknak fontos a mai napig, hogy a készülékből a gyártó divattelefon mivolta ellenére sem hagyta ki a profilokat, amelyek igen jól jöhetnek a legtöbb esetben, mindössze annyi fáradtságot kell vennünk, hogy előre bekonfiguráljuk őket. A menüpontok között helyet kapott még egy jegyzettömb is, amelybe fontos dolgokat menthetünk el.

Találkozókra a naptárat ajánlanám, amely nézhető havi, és napi nézetben is, és adott napra több eseményt is rögzíthetünk, ezekhez pedig figyelmeztetőhangot állíthatunk be. Az ébresztőóra 5 különböző időpontot képes megjegyezni, ezeket pedig akár naponta ismételni is tudja. Helyet kapott még egy valutaátváltó, egy számológép, és egy világóra a készülékben, amelyek ritkán ugyan, de valóban használhatóak. Ugyanígy éreztem a mindössze 20 másodpercet felvenni képes hangrögzítő kapcsán is.

A tesztkészülékben egyetlen játék szerepelt. A Sudoku névre hallgató okosság egy logikai fejtörő, ahol 3x3 méretű négyzeteket kell feltölteni számokkal. A jelek szerint a türelem nem erős oldalunk, mert szerkesztőségünk egyik tagja sem mélyedt el a feladványokban homlokráncolva, a megoldáson töprengve.

Adatkommunikáció, akkumulátor

A készülékbe Bluetooth kommunikációt álmodtak a tervezők, és ezt jól is tették, ugyanis a telefon oldalán valószínűleg beleveszne a feketeségbe az infraport. A KG800 képes modemként is működni, azonban sem EDGE sem 3G hálózatokat nem támogat, így be kell érnünk a GPRS manapság már csigalassúságú sebességével.

A telefon hátlapjába épített 800mAh-ás akkumulátor meglepően jól teljesített. Csütörtök estétől hétfő reggelig húzta, közepesen terheltük, azonban hétfő reggel egy csippanás után megadta magát. Rosszallóan néztem rá, majd gyorsan lecseréltem egy másik telefonra.

Azoknak ajánlanám a készüléket, akik túlzottan tömegtelefonnak érzik a 8800-át, sok nekik a L’Amour széria giccsessége, már túlzottan vaskos nekik a D600, a Sony Ericssonokat pedig nem veszik telefonsorba, mert nem elég kicsik. Célközönsége akár ugyanaz lehetne, mint a Motorola pengéjének, azonban én csak azoknak ajánlanám örömmel, akik a normál funkciókon kívül mindössze egy egyedi modellt szeretnének. Ilyen nem fog sok szembejönni az utcán.