Bevezető

Mivel lehet eladni egy olyan telefont, ami nem tud semmi extrát, de azt legalább jól? Ráírhatjuk a dobozra, hogy Mind Blowing Desing, ami szabad fordításomban agyeldobós formatervet jelent, fényezhetjük magunkat, hogy milyen hajszálvékony részletességű a kijelző, megemlíthetjük a multimédiás szolgáltatásokat, de nem, nem ez lesz a lényeg.

Hanem az ára.

A kis LG GU230 a GSM Takácstól került hozzánk, a Vodafone kínálatában 15 lepedőért kelleti magát, feltöltőkártyával, igen. Ez manapság a belépő szint felett van egy fél lépcsővel, tehát nem szabad túl sokat elvárnunk tőle. Mivel nem noname, hanem LG termékről van szó, ezért viszont azt a keveset igenis tudnia kell magabiztosan, minden helyzetben, gyorsan és könnyedén. Nos, ez az, ami a specifikációból, a doboz felirataiból és a technikai adatokból nem fog kiderülni, úgyhogy itt jövünk a képbe mi: ezzel a készülékkel hódítok már több napja.

Szó szerint hódítok, hiszen valami perverz sugallat hatására az Árkádban levő üzlet raktárából direkt egy rózsaszín verziót hoztam el. Ráadásul ez valami speciális árnyalat, mert inkább olyan, mint egy több hete megpunnyadt málnás joghurt, ettől az egész nagyon kislányossá vált, de akkor már nem volt mit tenni. Létezik persze a készülék férfiasabb színben is, de talán jobb is, hogy ez a csajos árnyalat került hozzám, a tudás, a formák és az ár ismeretében ideális első telefon lehet megfelelő érettséggel rendelkező kislányok számára, kifejezetten prepaid konstrukcióval, hogy ne apuka pénzét beszéljék le a szünetben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!