Bevezető
Amikor az MWC-n bemutatkozott a Sony Xperia Z2 és a Galaxy S5, akkor már számítottunk rá, hogy hamarosan megjelenik a HTC zászlóshajója is, a G3-ról viszont akkor még keveset tudtunk. Telt-múlt az idő, piacra léptek az említett csúcsgépek, mindegyiknek megvolt a maga különlegessége. A Samsung az ujjlenyomat-olvasóval és a pulzusmérővel villantott, a Sony a formatervvel, a Samsunghoz hasonló IP67-es védettséggel, a HTC a fémes külsővel emelkedett ki a többiek közül. Az LG pedig kicsit üldögélt a babérjain, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy megjött a G3.
Az újdonság a G2 szellemiségét viszi tovább. Ezt a gépet azért szerettük, mert kulturált áron kínált kimondottan jó üzemidőt, erős hardvert, ügyes szoftveres megoldásokat és itt mutatkoztak be a hátlapra tett gombok, amelyeket mi speciel eléggé megkedveltünk. A G3 mindezeket igyekezett megtartani, de rengeteg ponton tud újat mutatni, elég csak a QHD felbontású kijelzőre gondolni, ami nagy példányszámban és elérhetőségben a világon az első.
Persze ez még kevés lenne a sikerhez, úgyhogy az LG igyekezett minden olyan ponton durvítani, amire a felhasználóknak szükségük lehet. Kicsit erősebb hardver, fejlesztett kamera lézeres távolságmérővel, vezeték nélküli töltés, bővíthető memória, fitnesz funkciók és sok egyéb apróság igyekszik azt garantálni, hogy a G3-at választók elégedettek lehessenek. Ugyanakkor vannak kompromisszumok is, a durva kijelző sokat fogyaszt, kell alá komoly számítási kapacitás, gondoskodni kell a hőelvezetésről, miközben elvárás, hogy minőségi legyen az anyaghasználat és minden helyzetben a maximumot nyújtsa a telefon. Ha egy készüléket úgy harangoznak be, hogy ez szerintük az LG eddigi legjobb terméke, akkor sokkal felfokozottabb várakozással fordulnak felé a potenciális vásárlók is. Mi is így vagyunk ezzel, az apróbb problémákat és sajátosságokat sokkal kritikusabban ítéljük meg, a G3-nak ezért aztán nem volt könnyű dolga abban, hogy levegyen minket a lábunkról.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
