Menürendszer, szoftverek
Kitörölve a könnycseppet a szemünk sarkából, amit a készülék külső megjelenése csalt oda, pillantsunk most annak belsejébe, lássuk édes-e, avagy keserű a csoki. A 262 ezer színű, QVGA felbontású, 2,4 inches TFT kijelzőn igazán kellemes látványt nyújt Van Gogh Éjjeli kávéháza, amelyet alighanem az amatőr műkedvelők kedvéért rejtettek a képek közé az LG szakemberei. Menürendszere egyaránt próbál a képi gondolkodással megáldott halandó és a listás elrendezést kedvelő user kedvére tenni, magunk választhatunk a két lehetőség közül.
Nem mehetek el szó nélkül a widgetek mellett, amiknek első ránézésre nagyon megörültem. Köszönhetően a választható — Gubro szerint girbe-gurba — betűtípusnak, egészen egyedi megjelenést kölcsönöznek a kijelzőnek, csinosak, hasznosak, az időjárás infóit frissen húzzák a netről. Kérdem én, ha már itt vannak, miért nem tehetem ki őket állandóra a kijelzőre, miért kell a gyorsbillenytűvel elővadásznom őket, és beléjük ütköznöm a legváratlanabb pillanatokban mellényúlás okán...?!
A "Szervező" funkció alatt a megszokott lehetőségek várnak: naptár, feladatok, jegyzetek, mind-mind a jól ismert megoldásokat kínálják, feldobni még az extra betű is alig tudja, nincs bennük semmi, amiért beleszerettem volna. Amiért viszont kimondottan morogtam, az a szinkronizáló szoftver csigasága, és olyan bosszantó gyermekbetegségei, amelyek kimondottan a kezelhetetlenségi verseny dobogós helyére gyúrnak. Az üzenetküldésnél tapasztalt kitekert logika például végképp elvette a kedvem a laptop és a csoki frigyétől. A kép jegyzet és a dátum kereső a számomra megfejthetetlen kategória maradt, nézzék el nekem, sem megszállottan blogoló, sem mobiltörténész nem vagyok...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
