Hello Kitty

Hogy a trademark fogalma Kínában nem ismert, azt a VEPTU mobil óta tudjuk. Most sem hiszem, hogy súlyos százezrek cseréltek gazdát, fogták a macskát és indigópapírral rárajzolták a kis összecsukható rózsaszín kütyü elejére. Viszont maga a készülék egyáltalán nem gáz elsőre, már a doboz bontogatása közben egyik ámulatból a másikba estem.

A csomagolásban két akkumulátor, töltő, USB kábel, sztereó headset, CD, frankó kis kínai manual lapult, bónusz Hello Kitty alakú fröccsöntött műanyag fityegő, de amin tényleg padlót fogtam, hogy ebbe a giccskirály készülékbe még beletoltak egy 256 megás microSD kártyát is az akksi alá. A kinyitható kis okosság színes külső kijelzővel, és - bizony - 1,3 megapixeles optikával rendelkezik.

Bekapcsolás után a magamfajta sokat megélt tesztelőt elkapja a sikítófrász, a 128x160 pixeles kijelzőn szív alakú háttér előtt jelenik meg Hello Kitty személyesen és Be My Valentine felirattal köszönti az olvadékony júzert. A háttérkép animáltan kacsintó macskát formáz, a menü pedig lehet listás és ikonos is, a főbb pontok ott vannak, ahol egy normális mobilnál lenniük kell. A grafikával nem sokat pöcsöltek, a menüre már nem maradt a Hello Kitty őrületből, itt Donald Kacsa és Miki Egér alakja dominál (kicsit már keverednek a rajzfilmek, de hát az USA messze van).

Gyorsan átnézve a funkciókat én a multimédiára voltam leginkább kiváncsi. Az MP3 lejátszó igen gyenge eresztés, de fut a háttérben, a mellékelt füles nélkül öngyilkossági kísérletnek minősül a kipróbálása, azzal csak sima kínvallatásnak tekinthető. Még szerencse, hogy remek kínai soft-pop slágerek ücsörögnek a telefonban gyárilag. A másik okosság a kamera volt, pár tesztképet talán érzékeltetésképp mellékelnék is, lehet csodálni. Impresszionalista irányzat, kétségkívül.

A telefonkönyvben és az üzenetek között el lehet bolyongani, ha megbarátkozunk azzal, hogy a készülék egyetlen ékezetes karakter megjelenítésére sem képes, azok helyett szóközök láthatóak, remek feladvány egy hosszabb SMS értelmét megfejteni. A naptár is szórakoztató, hiába kapcsoltam angolra a telefont, a napok neveit szép kínai betűk jelezték, a havi nézetben megnyíló alkalmazás pedig egyetlen lehetőséget kínál fel: vissza. Tehát konkrétan körülbelül annyit ér, mint egy Jason Donovan kártyanaptár 1987-ből.

Ezek után még megpróbálkoztam a játékokkal, ahol Russian Square néven a valaha létező legprimitívebb tetris található (kép!), a másik okosság pedig egy amőba, szintén kimagaslóan egyszerű grafikával. Hogy jót is mondjak, vannak környezeti profilok, a rezgés erős, a beszélgetési hangerőt és hangminőséget nem érheti panasz. A GPRS WAP böngészőt őszintén szólva nem mertem babrálni, miután az első menüpont neve az volt, hogy "Hone Page". A hátlap alatt 750 mAh-es akkumulátor van (ez van ráírva), de elég gyorsan merült vele a készülék, egy órás beszélgetés csutkára leszívta.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!