Hardveres felépítés
Az eredeti iPhone megjelenésekor gyakorlatilag csak sejteni lehetett, hogy milyen hardverre épül. Röpködtek a számok és a mértékegységek, például a 620 MHz, kiszivárgott információk szerint ugyanis ilyen órajelen ketyegett a masina szívéül szolgáló ARM alapú processzor - ez pedig egy elég impresszív szám volt ahhoz, hogy az egyszeri felhasználó ne is ássa bele magát mélyebben a dolgokba. A fejlesztőkkel persze más volt a helyzet, nekik egészen az iPhone 3G - pontosabban az azzal együtt érkező 2.0-s szoftver - érkezéséig kellett várniuk arra, hogy kicsit jobban belelássanak a dolgokba. Meg is érkezett az SDK (Software Development Kit, tehát fejlesztőkörnyezet), ingyenesen hozzá lehet férni, a Cocoa programozási környezet egy elegáns és erőteljes rendszer, hiszen igen szép kollekcióval rendelkezik keretrendszerekből és API-kból - itt a játékok szempontjából mindenek az OpenGL ES-t kell megemlíteni. Viszont mindezek ellenére a hardver felépítéséről így sem tudtunk meg többet, az interneten pedig viszonylag kevés olyan szakmai cikk található, melyek kellően alaposan és mélyen a dolgok mögé néznek - ráadásul ezek is angol nyelvűek, de mi most pótoljuk a hiányosságot.
Az iPhone, az iPhone 3G és az első generációs iPod Touch egyaránt egy Samsung S5L8900 RISC chipsetre épül, mely többek között egy ARM processzort és egy grafikus gyorsítót is magába foglal - tehát egy SoC (system-on-a-chip) megoldásról beszélünk, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden dolog egyetlen egy chipbe van integrálva. Az említett Samsung chipset egyébként csak és kizárólag az Apple termékeiben található meg, Windows Mobile alapú eszközökben nem, pedig mint tudjuk, azok is ARM alapú processzorokra épülnek. A SoC előnye, hogy viszonylag olcsón lehet összerakni egy fizikailag kis helyet foglaló, alacsony fogyasztású rendszert. A mi szempontunkból most az ARM mag és a grafikus chip a két legfontosabb tényező, előbbi egy 32 bites RISC ARM processzor, típusa ARM1176JZ(F)-S v1.0 és legfeljebb 620 MHz-en tud ketyegni, de nem annyin megy: eredetileg 400 MHz-en dolgozott, ám az Apple az 1.1.2-es firmware-ben megnövelte a buszsebességet 103 MHz-re, ami 412 MHz-es processzor órajelet eredményezett. Ezen a sebességen fut tehát az iPhone, az iPhone 3G, valamint az első generációs iPod Touch processzora, a második generációs Touch-csal viszont már más a helyzet, abba ugyanis egy szintén ARM11 alapú S5L8720x chip került, melynek processzora 532 MHz-en ketyeg. Ez is jól mutatja, hogy az Apple az új iPod Touch-ra hordozható játékkonzolként tekint.
Térjünk viszont vissza az iPhone-okban lévő chipsetre. Nem szeretnék az indokoltnál mélyebben belemenni a dologban, ezért csak a teljesség igénye nélkül nézzük, hogy mit kínál papíron: gyors integer processzort és memóriarendszert, valamint egy Vector Floating Point koprocesszort, mely erőteljes beágyazott 3D-gyorsítással kecsegtet. Ez a koprocesszor pedig az Imagination Technologies által fejlesztett PowerVR MBX Lite, mely az iPhone buszrendszerének sebességén fut. Ez a negyedik generációs PowerVR chip, tehát gyakorlatilag az utódja az 1998-ban megjelent Sega Dreamcast játékkonzolban szolgálatot teljesítő áramkörnek, az ugyanis a második generációs volt.
Az új iPhone és a régi iPod Touch tehát egy 412 MHz-en ketyegő ARM processzorra, valamint egy 103 MHz-es PowerVR MBX Lite grafikus gyorsítóchipre épül. Ez elég ígéretes a játékok szempontjából, a hordozható játékkonzolok ugyanis specifikációjuk alapján jóval gyengébbek ennél - persze nem szabad elfelejteni, hogy azok célhardverek, míg az iPhone egy általános célú eszköz, tehát nem csak játékok futtatására alkalmas. Azért érdekességképp megemlíteném, hogy a Nintendo DS egy kétmagos ARM processzorra épül, melyek közül az egyik 67, a másik 33 MHz-en ketyeg, a Sony PSP pedig egy 222 vagy 333 MHz-es MIPS CPU-t használ - viszont utóbbi grafikus rendszere jelentősen több poligont tud kipréselni magából, mint az iPhone MBX Lite-ja. Fontos továbbá, hogy az Apple terméke kezelhetőség szempontjából is elég előremutató, vagy legalábbis innovatív, a multitouch érintőkijelző + giroszkóp kombó ugyanis eddig soha nem látott lehetőségeket kínál - ami persze feltétlenül nem azt jelenti, hogy jobb, mint az eddigi megoldások.
Döbbenetes tehát, de az Apple ezt is jól csinálta. Kiadtak egy telefont és egy zenelejátszót, melyek a PDA-knak, az MP3 lejátszóknak és a játékkonzoloknak egyaránt konkurenseik. Utóbbit az első iPhone megjelenésekor még csak sejteni sem lehetett.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
