Külső
A Huawei újdonsága igyekszik elérhetőbb áron kínálni nagyobb kijelzőt, így a kisebb pénztárcával rendelkezők számára is biztosítják a kedvezőbb élményeket. A külső viszont ennek ellenére kicsit aránytalannak mondható, nyúlánk, mégis csöppnyit vaskos. Az anyaghasználat közepes, bár több nem is fért volna ebbe az árba, kizárólag a plasztikból és üvegből épül fel a borítás. Sajnos az összeszerelési minőség sem hibátlan, hiszen apróbb tekergetés esetén már hallhatunk recsegéseket, nagyobb igénybevételkor pedig kopogó hangokat hallat a készülékház. Az egykezes használat még működik, bár a kisebb kezekkel rendelkező vásárlóknak már gondjuk lehet. A 134 x 67 x 9,9 milliméteres méret és a 150 grammos tömeg mindenesetre elfogadható, bár abszolút nem ez a legkisebb telefon manapság.
Az előlapon körbefutó keret egy kicsit vastag, főleg alul és felül lehet egy kicsit belekötni a dizájnerekbe, több lett a káva, mint kellene. Jelentősen igaz ez a kijelentés úgy, hogy alul mindössze három érintésérzékeny vezérlőgomb terpeszkedik (visszalépés, kezdőképernyőre ugrás és menü), a képernyő felett pedig csupán a Huawei felirat, a beszédhangszóró és az értesítő fény kaptak helyet. Mindezek között természetesen a kijelző ékeskedik, de nem élesedik, mivel a 4,5 hüvelykes megjelenítő mindössze FWVGA, azaz 480 x 854 képpont felbontással kecsegtet, ami 218 PPI-t jelent. Mindenképpen jó hír, hogy a kijelző IPS-LCD technológiával bír, így a betekintési szög csaknem száznyolcvan fokos, a fényerő erős közepes, a színek azonban egy kicsit fakók. Összességében viszont rendben van a dolog, mindenre kiválóan használható.
A G510 oldalait úgy alkották meg, hogy ívelődjenek a hátlap felé, így hiába van több összeillesztési felület is, egyáltalán nem zavaró, kényelmes, ráadásul fogása is jó, nem csúszik ki a kezünkből. Érdekes módon a Huawei más útra lépett, a baloldalra nem szereltek semmit, holott manapság pont ez az általános tendencia. Ők viszont inkább a készülék jobb felét használták ki, ahová a képernyő feloldására szolgáló gomb, a microUSB csatlakozó és a hangerőszabályzó billentyű került. Az alsó részen csupán egy beszédmikrofon árválkodik, felül is csak egy 3,5 milliméteres jack aljzat uralkodik a sík felületen.
A hátlap egész frankó, hiába öntötték ki ezt is műanyagból, érdes, inkább recésnek mondható felületet nem tűnik olcsónak, sem az ujjlenyomatok, sem az apróbb karcok nem látszanak meg rajta. A borítás középső részén Huawei, alsó felén pedig egy DTS logó feszít, ami a szoftveres hangzásjavító eljárásra utal (a DTS ugyanazt a csatorna-összeállítást használja, mint a Dolby Digital, viszont jóval magasabb bitrátával dolgozik), amit a telefonba építettek. A kamera kialakításánál erős hasonlóság mutatkozik a HTC One X-szel, ez is kidudorodik egy kicsit, lefektetve tehát ezen támaszkodik a kütyü. Mellette egyik oldalt egy LED-es villanó, másikon pedig egy külső hangszóró látható. A hátlap szerencsére leszedhető, ezzel az eljárással pedig nem csupán a SIM-et és a microSD kártyát tudjuk behelyezni, hanem az akkumulátort is ki tudjuk cserélni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
