Bevezető, csomagolás

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Föld nevű bolygó. E furcsa égitesten sok lény élt, köztük mesénk szereplője, egy tajvani óriás is, akit a legtöbben csak úgy ismertek: HTC. Pár év alatt az óriás sikeresen meghódította a Windows Mobile alapú eszközök piacát, egy jó pillanatukban pedig elkészítettek egy okostelefont, melyet Voxnak kereszteltek el. Nagyon korrekt kis készülék volt, sok ember lelte meg a társát benne, de a HTC egy idő után úgy gondolta, hogy ideje kicsit felpofozni a sikeres modellt, így tehát szóltak a mérnökeiknek, hogy toldozgassák-foldozgassák a Voxot és készítsék el az új jószágot. A dolgos munkásemberek így is tettek, a csoki elöntötte a búzamenzőket, és hipp-hopp, így lett a Wings.

Elnézést a bevezetőért. Volt tehát a Vox, mely bár általánosságban egy nagyon jó készülék, nem hibátlan. A 200 MHz-es TI OMAP processzor már megjelenésekor sem számított épp jónak, de azóta a legtöbben húzzák a szájukat egy ilyen chip láttán, valljuk be, jogosan. Mint azt sokan tudják, kétmagos CPU-ról van szó, ám a számításokért (így a gép sebességéért) felelős ARM magból csak egy van, a másikba mindenféle adatkommunikációs dolog van integrálva. Ezzel nincs is gond, már ha azt nem tekintjük annak, hogy az ilyen processzorral ellátott telefonok legfeljebb EDGE-t tudnak használni, hardveres okok miatt nem kaphatnak 3G/UMTS támogatást. A Vox piacra dobása óta viszont megjelent egy Qualcomm processzor, mely 400 MHz-es és támogatja többek között a HSDPA-t is. Evidens volt tehát, hogy a Wingsbe már ez kerül.

A készülék doboza nagyon mókás. Kívülről szép, olyan, mint a többi HTC-s box, a mágnesesen záródó belső részt kinyitva meg is láthatjuk új kedvencünket, kihúzott billentyűzettel. Azaz nem, ez ugyanis az átverés, a QWERTY gombsor csak egy matrica a szivacson. Én igazság szerint csak pislogtam, hogy ez most mi, de annyi baj legyen. Tartozékokból a következőket találjuk a csomag alján: adatkábel, töltő, sztereó füles, CD, leírás.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!