Külső
Gyönyörű. Ez az első gondolat, ami a Diamond2 kapcsán eszembe jutott. Minimalista formavilág és dizájn, egyenes vonalvezetés, kiváló anyaghasználat és majdnem kiváló összeszerelési minőség jellemzi a HTC új készülékét. A méret (107,85 x 53,1 x 13,7 milliméter) véleményem szerint teljesen ideális egy efféle készüléknek, kényelmes használatot tesz lehetővé. A tömeggel is simán kiegyezhetünk, mert bár a kütyü alulról súrolja a 120 grammot, ez úgymond "dukál" ehhez az összeszerelési minőséghez. A kijelző körül fémes betét fut körbe, az előlapi gombok is fémek, vagy legalábbis annak látszanak, a hátlap pedig döbbenetesen minőségi lakk bevonatot kapott. Illesztési hézagok sincsenek, egy kellemetlen apróság viszont van: az előlapi gombok fölé telefonálás közben rendszeresen beragadt a szakállam, ami a telefon elvételekor nagyon kellemetlen volt, ugyanis kihúzott néhány szálat, ami fájt. Ilyet még nem láttam, komolyan. (HTC Razor... - Bog)
Az előlap bal felső sarkára egy diszkrét HTC logó került, tőle jobbra található a fém rácsból készült telefonhangszóró, melyet két oldalról egy-egy állapotjelző LED vesz körül. A jobb felső csücsökbe szorult a videótelefonáláshoz használatos másodlagos kamera, mely VGA felbontással büszkélkedhet. Alatta található a 3,2 hüvelyk átlójú, 480 x 800 pixeles TFT érintőkijelző, mely az előlappal egy síkban helyezkedik el, tehát a sarkai is simán nyomkodhatók ujjal. A képminőség kiváló, napfényben is jól olvasható, az érzékenység viszont még mindig nem érte el az iPhone szintjét, ahhoz ugyanis elég szinte hozzáérni, a Diamond2 viszont igényli, hogy ténylegesen meg legyen nyomva. A kijelző alatt egy érdekes újítás található: zoom sáv. A lényege, hogy ha végighúzzuk rajta az ujjunkat, akkor a mozdulat irányától függően tudunk nagyítani/kicsinyíteni egyet, persze csak azokban a menüpontokban, ahol ez a Windows támogatja. A kijelző aljára szorultak a gombok, az előző bekezdésben már volt róluk szó, többet nem vesztegetnék rájuk, mert érthető okokból nem a kedvenceim.
A hátlap műanyagból van, teljes egészében levehető. Felül egy fémes háromszög betétben található az 5 megapixeles, autófókuszos kamera, a keretre Diamondos hagyatékként tekinthetünk. A műanyag rész lakkozott, ebből adódóan csillog, de az ujjlenyomatokat szerencsére csak visszafogottan gyűjtögeti. Feketének mondhatnám, de ha megcsillan, akkor kissé "füstös" hatást kelt, nagyon szép.
Felül a bekapcsológombot, balra a hangerőszabályzó párost találjuk, mindkettő egy fémes hatású csík. A hangerőszabályzók egy leheletnyivel mélyebben ülnek a kelleténél, nehéz kitapogatni a helyzetüket, kellett tehát egy nap, mire megtanultam, hogy hol vannak. A jobb felső részre került a kihangosító hangszórója, a készülék szellemiségéhez hűen ez is egy csík. Alulra került a miniUSB-vel kompatibilis HTC ExtUSB csatlakozó, melybe az adatkábelt, a töltőt és a fülhallgatót is dugnunk kell. 3,5 milliméteres jack-kimenet sehol. Barcelonában meg is kérdeztük a HTC egyik munkatársát, hogy ugyan miért nem állnak át a microUSB + szabványos jack kombinációra. Emberünk elmondta, hogy sajnos ők is tudják, hogy az ExtUSB gáz, de elég sokat fektettek a kialakításába és a hozzá való tartozékokba, tehát ennél a generációnál még nem, de a következőnél már remélhetőleg lecserélik. Alig várjuk
A bal alsó sarokból húzható elő a félig fém, félig műanyag ceruza, mely ezúttal sajnos nem mágnesesen rögzül, de a masina ennek ellenére is érzékeli, hogy mikor van bedugva, ha ugyanis kihúzzuk, a gép magától felébred. Maga a ceruza abból a szempontból rossz, hogy a műanyag része nagyon hajlékony, írás közben néha átfutott az agyamon, hogy véletlenül el fogom törni, de szerencsére nem tettem.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
