Hardver, HTC Sense

A készülék belsejében csak kisebb változások történtek, a processzor egy 528 MHz-es Qualcomm MSM 7200A, a ROM mérete 512 megabájt, a RAM a Magic-hez képest nőtt, immár 288 megabájtos. Ez egy átlagos Pocket PC hardvere, az Android tehát ismét jól példázza, hogy nem feltétlenül kell 6-800 MHz-es processzor a gyorsasághoz. A Hero ugyanis legalább olyan gyors, mint bármelyik korábbi Androidos masina, lassulással egyedül akkor találkoztam, amikor sztereó Bluetooth fejhallgatón hallgattam zenét.

Készenléti képernyők sora widgetekkel — a képek nagyíthatók!

A készüléken az Android legújabb verziója futott, melyet kiegészített a HTC Sense névre keresztelt felhasználói felülete. Hasonló dologról van szó, mint a TouchFLO esetében, a Sense nem csak kiegészíti, hanem sok helyen át is variálja az Androidot, például rögtön a készenléti képernyőn. A menüt ugyanis nem lehet "előhúzni" a képernyő aljából, csak gombnyomásra hajlandó a szemünk elé kerülni, gombokból viszont rögtön három is van lent, a baloldali hozza elő a menüt, a középső a hívásnaplóval egybeépített telefonkönyvbe repít (ahol egyébként tárcsázni is tudunk), a jobboldalival pedig widgeteket és parancsikonokat rakhatunk ki a készenléti képernyőre...

...ami egyébként szintén bővült, hiszen nem három, hanem hét oldalból áll, lapozgatni továbbra is horizontálisan lehet. Kell is a hely, hiszen kemény öt darab gyári Android widget (analóg óra, naptár, zenelejátszó, képkeret, kereső) mellett több tucat HTC widgetet is találunk: könyvjelzők, naptár, órák, Footprints, e-mail, üzenetkezelő, zenelejátszó, gyorstárcsázó, fotóalbum, fotókeret, kereső, pár beállítási cucc (egygombos WiFi/BT/GPS kapcsoló, ilyesmi), tőzsdei grafikon, Twitter feed és időjárás előrejelző. Mindegyik hibátlan és profi, a HTC jó szokásához hűen (és a konkurenciától eltérően) nem arra hajtott, hogy jó sok widgetet lehessen kirakni, amik használhatatlanok. Ezek tényleg arra lettek kitalálva, hogy használva legyenek — cserébe a legtöbb elfoglalja a képernyő háromnegyedét — plusz nagyon igényesek is, órából például tizenkét fajta van, íme három közülük:

A képernyőzárat nem csak a menu gomb megnyomásával, hanem ujjunk lefelé húzásával is feloldhatjuk, de az említett gomb szerepe és a menü felépítése nem változott, ikonból viszont jó sok van, hogy mire szolgálnak, az majd a következő oldalon derül ki. A képernyő tetején lévő "tálcát" most is lehúzhatjuk, azon jelennek ugyanis meg a figyelmeztetések, melyeket egy gombnyomással lehet törölni — ezt a funkciót nagyon szeretem, egy nem fogadott hívás esetén nem kellett mindenféle almenükbe mennem, hogy eltűnjön az apró ikon. A rácsos és listás elrendezés használó, az ikonokat abc sorrendben megjelenítő főmenü alján a készenléti képernyőhöz hasonlóan látható a widget hozzáadó és a telefonos virtuális gomb, melyek az almenükben viszont már eltűnnek, valószínűleg helytakarékossági okokból.

Bár a készülék személyre szabhatósága nem rossz, a sötét színű menüt nem tudjuk átvariálni. Öröm az ürömben, hogy a HTC rengeteg igényes háttérképet rakott a készülékre, melyek legtöbbje harsány színvilágú, ami ellensúlyozza a sötétszürke menürendszer komorságát. Nagy móka, hogy többféle widget elrendezést is feltelepített a gyártó, így kvázi módokat válthatunk, ha ez a heppünk — egyébként saját elrendezéseinket is elmenthetjük.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!