Bevezető, tartozékok

A HTC története igazi sikersztorinak számít a telco üzletágban. Az egykori OEM beszállító (szolgáltatók számára, szolgáltatói márkanév alatt szállított telefonok) néhány éve úgy döntött, hogy saját néven, a HTC (korábban High Tech Computer Corporation) betűkből kirakott márkanév alatt lép piacra - bár az OEM vonal máig megmaradt, mostanra a saját márkanév alatt kiadott készülékek adják a termelés legnagyobb részét. Fiatal gyártóról beszélünk, a céget 1997-ben alapították. Kifejezetten az okostelefon vonal felé indulak el, van is néhány dolog, amiben igen gyorsan elsők lettek, ilyen például az első Microsoft Pocket PC, ami 2000-ben gördült ki a gyárkapun (mármint a teherautó, aminek a platójára pakolták a cuccokat), vagy az első Microsoft okostelefon 2002-ben, vagy az első 3G képes Microsoft telefon. Látható, hogy a kezdetektől igen erős partneri viszonyban vannak a Microsofttal, mindez odáig vezetett, hogy ma a HTC gyártja a legtöbb Windows Mobile készüléket. A ma születő gyerekek genetikai kóddal kapják a márka ismeretét, mindenki más pedig legalábbis hallott róla.

Fentiek fényében elsőre sokkolónak hangzott a hír, hogy a HTC a jövőben kapacitásának felét az androidos készülékek gyártására fordítja. Figyelembe kell azonban venni, hogy az amerikai óriás finoman szólva is eléggé bealudt az utóbbi években, a Windows Mobile messze nem tartotta a lépést a korral. Februárban ugyan meghallgattuk a Steve Ballmer által celebrált sajtótájékoztatón, hogy most aztán majd jól megmutatják, az év végén érkező új Windows Phone majd aláz rendesen, de az ugye még elég messze van, egy évvel korábban pedig a Windows Mobile 6.5 is megváltóként tündökölt a színpadon, majd hullott a sárba a megjelenés után. Nem akarok prejudikálni, de ennek fényében érthető a HTC lépése, hiszen az Android a megjelenés óta sikert sikerre halmoz (modjuk nulláról legkönnyebb dinamikusan emelkedni), ráadásul ingyenessége, nyitottsága mindenképpen vonzó még akkor is, ha sokan a Google rémét látják benne. Hogy jogosan, vagy sem, abba nem szeretnék most belemenni, lényeg az, hogy a számok azt mutatják, hogy az Android komoly piaci részt szakított ki az eddig meglehetősen nyugodt okostelefon-tortából.

[+]

A HTC ennek komoly részese, elég, ha az első androidos készülékre gondolunk, ez a G1, vagy a Magic, nem is beszélve a Hero-ról, ami az igazi áttörést hozta ezen a téren. Persze nem szabad elfeledkeznünk a Nexus One néven futó Google telefonról sem, természetesen ezt is a HTC követte el. A Desire, fejlesztési nevén Bravo pedig a Nexus One HTC-s újragondolása.

A doboz a gyártótól megszokott apró tégla, rajta a HTC tavaly ősszel behozott szlogenjével (quietly brilliant), valamint a telefon fényképével. A környezettudatosság jegyében szójatintával készültek a feliratok, a geek-ek számára pedig plusz információ, hogy a Desire kódneve az A8181. A dobozt kinyitva a készülék jön először szembe, szépen lefóliázva (éljen a környezettudatosság), majd alatta találjuk a töltő-microUSB kábel kombót (szétszedhető, így külön USB kábelként is használható), egy sztereó mikrofon-fülhallgatót, ez utóbbi 3,5 mm-es jack csatlakozóban végződik, egy mini CD-t a használati útmutatóval, valamint a garanciális feltételeket felsoroló kis füzetecskét. A Nexus One-nal ellentétben a Desire-höz nem kapunk tokot.

Külső

A Desire igen szép külsőbe öltözött. Befoglaló méreteit tekintve 119 x 60 x 11.9 mm-re nőtt, ez nem különösebben nagy batár, szinte pontosan akkora, mint a Nexus One. Részemről ugyan nem szeretném az iPhone-hoz mérni semmilyen tekintetben sem, de ez az almás gyátró legutolsó telefonjának méreteire is szinte milliméterpontosan passzol, egy icipicit hosszabb annál. A felhasznált anyagok között ezúttal is van fém, konkrétan a kijelzőt körülölelő keret kellemesen hűvös, ha kézbe vesszük a telefont. A készülékház többi része műanyagból készült. A felhasznált anyagok fogása kellemes, érezhetően prémiumkategóriás a Desire. Sok gyártó megirigyelhetné ezt. Az összeszerelési minőség jó, bár erősebb csavarásra megnyekken picit a kütyü háza. A hátlap sötétszürke, az előlapi keret színének meghatározásához pedig segítséget kellett kérni a páromtól. Mint tudjuk, (Bog is anno leírta), a férfiszem 16 színben lát, így a számomra barnás keret valódi színe a bronzba hajló mályva (nekem sok-sok éve már a Nokia 6110-es zöldben és barnában váltakozó kaméleon színei is az űrkorszakot jelentették). Szép, egyedi szín, passzol a visszafogott külsőhöz.

[+]

A Desire lekerekített formái miatt is kellemesen passzol a kézbe. Az előlapot a kijelző uralja, egy 3,7 hüvelyk átlójú, 480x800 pixeles felbontású, AM-OLED technológiájú, kapacitív kijelzőről beszélünk. Ez a mondat nagyjából a következőket jelenti: jó nagy, finom rajzolatú, megdöbbentően gyönyörű képet adó kijelző, melyet felesleges a körmünkkel, netán tollal böködni, mert az ujjbegyünkre fog csak hallgatni - pontosabban a bőrünkre, de elvetemültebbek akár egy virslivel is kezelni tudják. Ez utóbbi főleg télen, nagy hidegben jöhet jól, hiszen a virsli nem fázik, az ujjaink viszont tudnak. A méretet tekintve azt gondolom, hogy ez az ideális, ennél nagyobbat már kényelmetlen használni. A Desire-nál még éppen nem kell fogást váltani ahhoz, hogy a kijelző két ellentétes sarkát elérjük. Az AM-OLED technológiának köszönhetően a megjelenített kép kristálytiszta, de leginkább a színeket emelném ki: egymás mellé tettünk egy Herot és a Desiret, nos a fehérek a Heron sárgák, az egész kép sem fényerőben, sem pedig élményt tekintve nem egy kategória. Meg kell azonban említenem azt is, hogy a technológiából adódóan erős napfényben tesztünk alanyának megjelenítője sajnos egyáltalán nem látszik. A kijelző alatt balról jobbra sorrendben egy házikó jellel ellátott gombot lelünk, ez mindig az alapképernyőre visz, mellette egy menübillentyű, majd az optikai joystick következik, ettől jobbra a visszalépésért és a kereső előhívásáért felelős gomb lakik. Az optikai joystick két szempontból érdekes: kicsit jobbra került, a trackball (eddig ugyanis golyó volt ennek a helyén, de az új sorozatban ezt erre a korszerűbb eszközre cserélték) a korábbi HTC modelleken pontosan félúton volt, valamint benyomható, ez utóbbi egyáltalán nem egyértelmű. Törpöltem is egy sort az első fotóm elkészítésekor, mivel külön dedikált elsütőbillentyű nincsen, fotózni ezzel kell.

[+]

A hátlapon nem túl sok a látnivaló. A felső szélére került a kamera optikája, ez kicsit ki is emelkedik a házból, így az asztalra letett telefon ezen támaszkodik. Mellette apró segédfény, ami az éjszakai fotókban hivatott besegíteni, majd ettől jobbra 13 lyuk van 3 sorba elosztva, ezeken keresztül tör elő a hangszóróból áradó hang. Ezek alatt ezüstös HTC logó, mint tudjuk, a cég nagyobb és feltűnőbb logókat használ, mint eddig. Az alsó részre a szerény "with HTC Sense" felirat került, és mint a későbbiekben látni fogjuk, ennek nagyon is van jelentősége. A hátlapot körömmel lefeszegetve - amennyiben a meccset a körmünk nyeri - hozzáférhetünk a microSD bővítőhelyhez, ebbe gyárilag egy 4 gigás egység került. Mellette a SIM lakóhelye, felettük pedig az 1400 mAh-s akkumulátor látható.

[+]

A készülék oldalai elég sivárak, konkrétan a jobb oldalon semmi sem látható. A bal élre is csak a hangerőszabályzó billentyű került. Alul microUSB csatlakozó, igen, a HTC lecserélte a sok-sok éve használt miniUSB (igazából ExtUSB, de a miniUSB csatikkal is ment) csatlakozót a 2012-től szabvánnyá váló microUSB-re. Mindez azoknak lesz kellemetlen, akik eddig egy régebbi HTC-t használtak, mondjuk autóban szivargyútó-töltőről. Felül balra a bekapcsológombot helyezték el a mérnökök, jobbra pedig a 3,5 mm-es fejhallgatókimenetet. A Desire nem kapott nyakakasztó lyukacskát, részemről ez nem gáz, de sok távol-keleti arcot láttam, akik csuklópánttal használják telefonjukat, ők most kénytelenek lesznek hiányérzetüket egy kanszatyorral (autóstáska) megszüntetni. Azon előrehaladott sörhassal rendelkezők pedig, akik eddig a telefonjukat tárolták a nyakukban, majd vesznek egy félkilós feszületet, most úgyis az a menő abban a kultúrkörnyezetben.

Hardver, operációs rendszer

A Desire ugyanazt a hardvert kapta, amit a Nexus One. Ez konkrétan egy 1 GHz-en ketyegő Qualcomm Snapdragon QSD8250-es chipsetet jelent, mely többek között a HTC HD2-ben is bizonyított már. Ugyan az előzetes hírek egy része 1,5 GHz-es órejelen pörgő processzorról szólt, kár lenne szomorkodni, a Desire-t meghajtó vas is bőségesen elegendő lesz minden feladatra. A Snapdragon munkáját 512 MB ROM, valamint 576 MB RAM segíti, ezek sem számítanak kevésnek a mai piacon. Fenti számokat még lehetne jónéhány technikai adattal bővíteni, a lényeg azonban az, hogy a Desire egy olyan hardvert kapott, amely minden elemében alkalmassá teszi arra, hogy mai szemmel nézve azon korszerű játékok és alkalmazásokat könnyedén futtatni tudja, amelyek más platformokra már elkészültek. Ezzel az Android fronton is megnyílnak a kapuk, bízunk abban, hogy a fejlesztők ezt a kihívást elfogadják, és hónapokon belül a lehetőségeket kihasználó programok sora jelenik meg az Android Market-en Reméljük, addigra a Google is úgy dönt, hogy Magyarország alkalmas piac arra, hogy a Market fizetős része is elérhetővé váljon számunkra is anélkül, hogy a készülék szoftverét megtörve root jogosultságunk kihasználásával kelljen bohóckodni.

A Desire az Android 2.1-es (Eclair) verzióját kapta, jelenleg ez a legfrissebb elérhető verzió. A tesztkészüléken a 2.1-update1 2.6.29-97da29ed kernel futott a teszt időpontjában. Az előző Android verziókhoz képest a 2.1 jó néhány változást hozott a felhasználónak. Sajnos jelenleg a magyar nyelv hivatalosan nem támogatott az Android rendszerben, de vannak gyártók, akik ettől függetlenül magyarítással látják el telefonjukat, a Desire azonban nem kapott ilyet. A 2.1-ben először is bevezetésre került a Voice Control, ez egy olyan hangfelismerő rutin, melynek segítségével úgy tudunk üzeneteket írni, hogy begépelés helyett kvázi rámondjuk a telefonra a szöveget (netkapcsolat viszont kell hozzá). Ez persze a támogatott nyelveken működik, így a magyar jelenleg esélytelen erre. Számos egyéb apróbb dolog is bekerült, ilyen a több Gmail account támogatása, a három helyett öt alapképernyő, vagy az animált háttérkép is, de akik mondjuk Heroról váltanak, azok az új Market-et is üdvözölni fogják, ahol immár az átalakult felületen akár screenshotokat is találnak. Az ígéretek szerint lesz Google Earth is, én egyelőre nem találtam a letölthető programok között.

A készülék sebessége megdöbbentő. Gyakorlatilag minden azonnal megtörténik, késlekedést sehol sem tapasztaltam. Egyetlen ponton éreztem némi lassúságot, ez a flash kezelése, de ehhez hozzá kell tennem, hogy a jelenleg piacon lévő telefonok egyike sem kezeli akadásmentesen a flash-t, sőt, van készülék, ahol ez alapból le is van tiltva. Hamár itt tartunk, érdekesség, hogy a böngészőben van lehetőség a flash nagyítására is, ilyennel sem találkoztunk eddig.

Kezelőfelület, szoftverek

A Desire a HTC Sense felületét kapta meg a gyári Android helyett. Ezzel a HTC nagyon komoly előnyre tett szert mindenkivel szemben, mivel a Sense az összes konkurens gyártó felületénél komolyabban és jobban átformálja a készülék kezelését. Kezdődik a dolog azzal, hogy 7 alapképernyőnk van, ezek között jobbra-balra lépegethetünk. A görgetés akadásmentes, és hét képernyőn gyakorlatilag minden általunk használt program elfér. Újdonság, hogy zoomolhatunk a főképernyőn is, ilyenkor a hét alapképernyő egyszerre látható, melyek közül így gyorsabban kiválaszthatjuk a minket érdeklőt. Különösen akkor tud ez jól jönni, ha valamelyik szélsőről a másik szélsőre szeretnénk eljutni, ezt eddig lapozgatással, vagy a görgő/optikai joystick segítségével tudtuk megtenni.

A Sense felületen továbbra is megvan a nagyon szépen animált időjárás-előrejelző widget, de számos egyebet is kipakolhatunk. Kedvünk szerint alakíthatjuk ki a kinézetet, digitális, vagy analóg óra nézhet velünk farkasszemet, de van widget a bluetooth vagy éppen a WiFi ki vagy bekapcsolására is. Már a Heroban szépen megoldották az Exchange szinkronizációt, ez itt sincsen másként, gyakorlatilag teljesértékű munkatelefon is lehet a Desire-ből. A dinamikus hátterek között van olyan, ami például egy tó felületét mintázza, és ha valahol hozzáérünk, akkor a felület ott fog fodrozódni. Látványos, és messze a legjobban megformált Android felület a Sense.

A gyári Android szoftvereken felül nem túl sok alkalmazást kapunk a HTC-től. Van egy Desk Clock névre hallgató, ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy a kijelzőre egy jó nagy digitális órát rajzol, és leveszi a fényerőt. Nyilván van jobb ötletünk is ennél az akkumulátor merítésére. Van még itt egy Footprints alkalmazás, ez ismerős lehet néhány korábbi HTC modellből. Fotóinkat tudja geotaggel ellátni. Kapunk még egy Quickoffice-t is, igaz, csak megnézni tudjuk vele a fájlokat, a teljesértékűt meg kell vásárolni. Van még itt egy PDF nézegető is, valamint a jól ismert Teeter játék, ahol egy golyót kell mindenféle lehetetlen helyekre eljuttani a készülék mozgatásával.

Amint említettem, új Android Market alkalmazás is van a telefonon. A tavaly ilyenkor még csak mintegy 30 ezer alkalmazás száma hónapról hónapra egyre dinamikusabban emelkedik az eddigi havi 2-5 ezerről 2010. márciusára már közel 10 ezer új alkalmazás került be egyetlen hónap alatt az alkalmazásboltba. Jelenleg Magyarországról hivatalosan ennek csak töredékét lehet elérni, de látva a fejlődést, nem kétséges, hogy rövidesen olyan kínálat alakul ki, mely minden igényt ki tud elégíteni. A Desire új felülete pedig erre bőségesen alkalmas, nagyon kényelmesen tudunk válogatni a listában, vagy akár kereshetünk a minket érdeklő témákból.

Telefonos funkciók, adatátvitel, internet

A telefonálás élmény a Desire-rel. Beszélgetéseim során a hangminőséggel tökéletesen elégedett voltam. Beszélgetőpartnereim nem panaszkodtak, és én is mindig jól hallottam őket. Vételi problémákkal nem találkoztam, ugyanez igaz az adatátvitelre is. A telefonkönyv jól felépített, kezeli a SIM kártyán lévő telefonszámokat is, de igazán akkor érzi magát elemében, ha a belső memóriát használjuk. Egy-egy névhez rengeteg információt rögzíthetünk, a tárolókapacitás praktikusan végtelen. Nem is lenne igazi androidos, ha a social networking csatolás ne lenne megoldott. Facebookos, illetve egyéb SNS ismerőseinket képes a telefon automatikusan behúzni a telefonkönyvbe (mármint az adataikat). Ha ezt nem szeretnénk, a telefonkönyvben lévő ismerőseinket egyesével is hozzácsatolhatjuk Facebookos profiljaikhoz, így a telefonkönyvben mindig a legfrissebb fényképeik lesznek. Természetesen a Gmail fiókban lévő adatokkal is összefűzhető a telefonkönyv, így minden egy helyen lesz. Van a készülékben Facebook kliens is, sőt, widgetet is pakolhatunk valamelyik alapképernyőre, így a státuszfrissítéseket is folyamatosan megkapjuk.

Az üzenetkezelés szintén ötöst érdemel. Az SMS kezelését ugyan sokan azonnal valamely külső programnak adják át, a Sense egyik képernyője azonban szintén ügyesen kezeli üzeneteinket. Az előző oldalon már említettem az Exchange szinkronizációt, itt nemcsak a leveleink, de a névjegyzék és a naptár adatai is megérkeznek a telefonra. A kliens kezeli a hitelesített IMAP szervereket is. A Gmail fióknál örömteli, hogy már nem csak egyet tudunk egyszerre használni, sokan közülünk több fiókkal nyomulnak. Újdonság, hogy új e-mail érkezésekor a státuszsoron felül a Gmail jele is látható, így rögtön tudni fogjuk ha abba a fiókba jött valami.

Adatátviteli fronton szintén elég erős a készülék. A négynormás GSM rádió vlágutazóvá teszi a telefont, de az adatátviteli normák szinte mindegyike is jelen van. GPRS, 3G, HSPA képes mobilról beszélünk. Az egyetlen szépségfolt a legutolsónál van, felfelé ugyanis mindössze 2 Mbps-t tud - bár Bocha szerint ez nem releváns, hiszen szinte sosem kapunk akkora sávszélességet, hogy ezt kihasználjuk - de láttunk már ennél jobbat. A microUSB természetesen nemcsak töltésre jó, de van még itt Bluetooth v2.1 A2DP-vel is, valamint WiFi 802.11 b/g. A jelenleg meglévő adatátviteli szabványok gyakorlatilag hiánytalanul megvannak.

A böngészési élmény bámulatos. A Desire gyors, mint a meszes. Az előző oldalon látható video tanulsága szerint az oldalletöltések bármely mobiltelefonnak, de még akár egy netbooknak is a becsületére válnának (a videón WiFit használtunk). A nagyítások akadásmentesek, a flash tartalmak ugyan egy kis döccenéssel, de betöltődnek, sőt nagyíthatunk is, ha szeretnénk. A telefon forgatásakor a kép késlekedés nélkül elfordul. Nem tudományos mérésem alapján mobilhálózatot használva, azonos szolgáltatót igénybe véve a Desire mintegy háromszor gyorsabb a Heronál az oldalletöltéseket illetően. A mérés persze torzíthat, a valóságban az érzés fontosabb - az pedig szívmelengető, amit a Desire elkövet a böngészés közben.

Multimédia

A Desire 5 megapixeles, autofókuszos kamerát visel hátlapján. Fényképeket maximum 2592 x 1944 pixel felbontásban készíthetünk. Videót 800 x 480 pixelben @ 24fps sebességgel tud. A fotózást gyenge fényviszonyok között segédfény hivatott segíteni, a gyakorlatban ennek fénye egy-két méternél távolabb már nem elegendő. A fotózást segítő szoftver bőségesen elegendő beállítási lehetőséget kínál, össze-vissza piszkálhatjuk a modul működését.

Fényképezéskor a kijelzőre bökve az érintés helyére fókuszál a gép, ha viszont az optikai trackballra helyezzük ujjunkat, akkor ez automatikusan megtörténik a gép által helyesnek gondolt területre. A trackball benyomásával készül el a kép. A képminőség csak átlagos, más gyártók hasonló felbontású optikái időnként tudnak ennél szebbeket. Kicsit fátyolosak és fakók a képek, a vonalélesség úgy-ahogy elfogadható, de kicsit kevesebb fénynél már jön a zaj. A makró egészen rendben van, bár ezt nyilván kevesebbet fogjuk használni.

Az Androidot leginkább a zenelejátszó fapadossága miatt szokták ostorozni, a 2.1 esetén ez már kevéssé jogos, egyedül abba lehet belekötni, hogy nincsen hangszínszabályzó a szoftverben. Nos, ezt egy olyan készüléknél, ahol harmadik fél által gyártott alkalmazással orvosolni lehet, nem gondolom óriási hibának. Egyebekben a gyári lejátszó nagyjából mindent tud, amit egy ilyen programnak manapság illik: kezeli a lejátszási listákat, megjeleníti az albumképeket, fut a háttérben, kezeli az ID3 tageket, és tálcáról vezérelhető. Kihangosítva egészen jól szól a Desire, a gyári füles is felette van az átlagosnak, szóval összességében rendben van.

A készülék kapott valamit, amit a Nexus One nem: FM rádiót RDS képességel. Ez igen örvendetes tény, a vételhez természetesen be kell dugnunk a fülhallgatót, mivel annak zsinórja antennaként működik. A vételi érzékenységel nem volt gondom, ezen hallgattam meg pénteken este 7 és 8 között a Térerő adását a Radio Café 98,6-on. Bog és Bocha hangja végig szépen hallható volt, az RDS is remekül működött.

Navigáció, üzemidő, összegzés

A Desire-ben természetesen van GPS vevő is, abból is az a fajta, amelyik a GSM cellák információi alapján gyorsítja a pozicionálást. Nos, ez valóban gyors volt, egy percen belül mindig fogott fixet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mire betöltődik a navigációs alkalmazás, meg megadjuk a címet, ahová menni szeretnénk, megvan a pozíció is. A készüékben természetesen van Google maps is, ezzel is tökéletesen együttműködött. Az autós navigációhoz javasolt egy szivargyújtó-töltő, vagy egy szivargyújtós USB átalakító beszerzése, ez ugyanis keményen beleharap az akkumulátorba. Navigációra a Sygic vagy az NDrive javasolt.

[+]

A készülék 1400 mAh-s akkumulátora jó partner a Snapdragon és az AM-OLED kijelző visszafogott fogyasztásához. Erős használattal is egy egész napot el tud menni a telefon, de ha nem használjuk az előző oldalon felsorolt tudás mindegyikét (bár miért is ne tennénk, hiszen ezért vesszük meg pont a Desiret), akkor két-három napot is elketyeg magában. A piac jelenlegi állása, az akkumulátorok mostani kínálata fényében ez jó érték, de sajnos még mindig ez a szűk keresztmetszet.

[+]

Összegzés. A HTC ismét megmutatta. Mindezt bizonyítja az is, hogy a teszt írásának időpontjában a Desire topikjában 600 feletti hozzászólás generálódott, a várható siker tehát eléggé biztosan megtippelhető. A Google kapott egy nagyon jó vasat a Nexus One-hoz, de ügyesen titkolták, hogy tudnak ők erre még egy lapáttal rátenni. A Sense egyértelműen a Nexus One fölé emeli, de az optikai trackball és az FM rádió megléte mindenképpen egyértelművé teszi a bizonytalanok számára a választást. Most, 2010-ben így kell ezt csinálni, ilyennek kell egy felsőkategóriás készüléknek lennie. Aki a Desire-t megvásárolja, nem fog csalódni. Nem szeretnék azonban hasonlításokba belemenni, nem tisztem, hogy akár a Nexus One, akár az iPhone ellenfeleként vizsgáljuk a Desire-t. Nem gondolom azt sem, hogy az alapján kellene összehasonlítást végezni, hogy milyen operációs rendszer van egy adott telefonon. Az azonban biztos, hogy a piac elmúlt egy évét tekintve az Android az a platform, amely a legnagyobb fejlődésen ment át, és a leginkább képes lehet arra, hogy a piac legmehatározóbb rendszerévé válhasson. A gyártók pedig megérezték ezt, egyre több olyan készülék érkezik, amely képes kiszolgálni a rendszer nyújtotta lehetőségeket és a felhasználók igényeit. Az SNS, a közösségi szolgáltatások soha nem látott emelkedése pedig egyre erősebb hangsúlyt helyez a mobilkészülékekre. Rendszeres olvasóink emlékezhetnek arra, hogy Bocha a Herora azt mondta: ez a jövő. Nos a Desire több ennél: elhozta a mának mindazt, amit a Heronál még csak szerettünk volna. Gondolom ezek alapján nem kérdés, hogy milyen plecsnit osztok ki.

HTC Desire

Gubro

A tesztkészüléket a www.speedshop.hu biztosította, köszönjük. Vásárláshoz kérem, kattintson ide.

Specifikáció

HTC Desire

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	119 x 60 x 11,9 milliméter
	Tömeg	135 gramm
	Színvariációk	barna, ezüst
	Kijelző
	Kijelző átlója	3,7 hüvelyk
	Kijelző felbontása	480 x 800 pixel
	Kijelző típusa	Kapacitív AMOLED érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Memória	576 MB RAM / 512 MB ROM
	Memória bővíthetősége	microSDHC
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / nincs
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 7,2 Mbps / 2 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (A2DP)
	WiFi	802.11b/g
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 2.1 + HTC Sense
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	1 darab, bővíthető
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	Facebook, Twitter, Google Voice, Google Maps, Google Talk, Picasa, Google Mail és naptár, Android Market, YouTube, QuickOffice, MP4/H.263/H.264/WMV9 lejátszó
	Multimédia
	Fő kamera	5 megapixeles, autofókuszos, ledes villanó
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (800 x 480 pixel @ 24 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van, RDS-es
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1400 mAh Li-Ion
	Készenléti idő	340 óra (2G) / 360 óra (3G)
	Beszélgetési idő	6 óra 40 perc (2G) / 6 óra 30 perc (3G)
	Egyebek
	optikai joystick, giroszkóp, Exchange és ActiveSync szinkronizálási lehetőség, számítógépre kötve kártyaolvasóként is működik, mosolyérzékelés, geotagging a fotókon, digitális iránytű, multi-touch