Külső
A Desire igen szép külsőbe öltözött. Befoglaló méreteit tekintve 119 x 60 x 11.9 mm-re nőtt, ez nem különösebben nagy batár, szinte pontosan akkora, mint a Nexus One. Részemről ugyan nem szeretném az iPhone-hoz mérni semmilyen tekintetben sem, de ez az almás gyátró legutolsó telefonjának méreteire is szinte milliméterpontosan passzol, egy icipicit hosszabb annál. A felhasznált anyagok között ezúttal is van fém, konkrétan a kijelzőt körülölelő keret kellemesen hűvös, ha kézbe vesszük a telefont. A készülékház többi része műanyagból készült. A felhasznált anyagok fogása kellemes, érezhetően prémiumkategóriás a Desire. Sok gyártó megirigyelhetné ezt. Az összeszerelési minőség jó, bár erősebb csavarásra megnyekken picit a kütyü háza. A hátlap sötétszürke, az előlapi keret színének meghatározásához pedig segítséget kellett kérni a páromtól. Mint tudjuk, (Bog is anno leírta), a férfiszem 16 színben lát, így a számomra barnás keret valódi színe a bronzba hajló mályva (nekem sok-sok éve már a Nokia 6110-es zöldben és barnában váltakozó kaméleon színei is az űrkorszakot jelentették). Szép, egyedi szín, passzol a visszafogott külsőhöz.
A Desire lekerekített formái miatt is kellemesen passzol a kézbe. Az előlapot a kijelző uralja, egy 3,7 hüvelyk átlójú, 480x800 pixeles felbontású, AM-OLED technológiájú, kapacitív kijelzőről beszélünk. Ez a mondat nagyjából a következőket jelenti: jó nagy, finom rajzolatú, megdöbbentően gyönyörű képet adó kijelző, melyet felesleges a körmünkkel, netán tollal böködni, mert az ujjbegyünkre fog csak hallgatni - pontosabban a bőrünkre, de elvetemültebbek akár egy virslivel is kezelni tudják. Ez utóbbi főleg télen, nagy hidegben jöhet jól, hiszen a virsli nem fázik, az ujjaink viszont tudnak. A méretet tekintve azt gondolom, hogy ez az ideális, ennél nagyobbat már kényelmetlen használni. A Desire-nál még éppen nem kell fogást váltani ahhoz, hogy a kijelző két ellentétes sarkát elérjük. Az AM-OLED technológiának köszönhetően a megjelenített kép kristálytiszta, de leginkább a színeket emelném ki: egymás mellé tettünk egy Herot és a Desiret, nos a fehérek a Heron sárgák, az egész kép sem fényerőben, sem pedig élményt tekintve nem egy kategória. Meg kell azonban említenem azt is, hogy a technológiából adódóan erős napfényben tesztünk alanyának megjelenítője sajnos egyáltalán nem látszik. A kijelző alatt balról jobbra sorrendben egy házikó jellel ellátott gombot lelünk, ez mindig az alapképernyőre visz, mellette egy menübillentyű, majd az optikai joystick következik, ettől jobbra a visszalépésért és a kereső előhívásáért felelős gomb lakik. Az optikai joystick két szempontból érdekes: kicsit jobbra került, a trackball (eddig ugyanis golyó volt ennek a helyén, de az új sorozatban ezt erre a korszerűbb eszközre cserélték) a korábbi HTC modelleken pontosan félúton volt, valamint benyomható, ez utóbbi egyáltalán nem egyértelmű. Törpöltem is egy sort az első fotóm elkészítésekor, mivel külön dedikált elsütőbillentyű nincsen, fotózni ezzel kell.
A hátlapon nem túl sok a látnivaló. A felső szélére került a kamera optikája, ez kicsit ki is emelkedik a házból, így az asztalra letett telefon ezen támaszkodik. Mellette apró segédfény, ami az éjszakai fotókban hivatott besegíteni, majd ettől jobbra 13 lyuk van 3 sorba elosztva, ezeken keresztül tör elő a hangszóróból áradó hang. Ezek alatt ezüstös HTC logó, mint tudjuk, a cég nagyobb és feltűnőbb logókat használ, mint eddig. Az alsó részre a szerény "with HTC Sense" felirat került, és mint a későbbiekben látni fogjuk, ennek nagyon is van jelentősége. A hátlapot körömmel lefeszegetve - amennyiben a meccset a körmünk nyeri - hozzáférhetünk a microSD bővítőhelyhez, ebbe gyárilag egy 4 gigás egység került. Mellette a SIM lakóhelye, felettük pedig az 1400 mAh-s akkumulátor látható.
A készülék oldalai elég sivárak, konkrétan a jobb oldalon semmi sem látható. A bal élre is csak a hangerőszabályzó billentyű került. Alul microUSB csatlakozó, igen, a HTC lecserélte a sok-sok éve használt miniUSB (igazából ExtUSB, de a miniUSB csatikkal is ment) csatlakozót a 2012-től szabvánnyá váló microUSB-re. Mindez azoknak lesz kellemetlen, akik eddig egy régebbi HTC-t használtak, mondjuk autóban szivargyútó-töltőről. Felül balra a bekapcsológombot helyezték el a mérnökök, jobbra pedig a 3,5 mm-es fejhallgatókimenetet. A Desire nem kapott nyakakasztó lyukacskát, részemről ez nem gáz, de sok távol-keleti arcot láttam, akik csuklópánttal használják telefonjukat, ők most kénytelenek lesznek hiányérzetüket egy kanszatyorral (autóstáska) megszüntetni. Azon előrehaladott sörhassal rendelkezők pedig, akik eddig a telefonjukat tárolták a nyakukban, majd vesznek egy félkilós feszületet, most úgyis az a menő abban a kultúrkörnyezetben.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
