Külső
A Desire 200-at kézben tartva úgy éreztem, egy játéktelefonnal van dolgom, ami a műanyag borításnak és a telefon kis tömegénk (mindössze 100 grammról van szó) köszönhető. Persze az apró méret is közrejátszott ebben, a tepsimobilok korában ritkán találkozik az ember ekkora eszközzel: tesztalanyunk 107,7 x 60,8 x 11,9 milliméteres méretekkel rendelkezik. Mint azt már említettem, a készülékház plasztikból van, a hátlap lakkozott, ám a mintázatnak köszönhetően viszonylag ellenáll az ujjlenyomatoknak. Az összeszerelési minőség rendben van, a hátlap stabilan illeszkedik, a gombok nem lötyögnek, de a HTC-től ezt el is lehet várni.
Az előlap tetején egy, a HTC One-on is látható elem helyezkedik el. A hangszórórács ugyanis a csúcsmodell megoldásához hasonlóan nem egy különálló elem, a hang az előlapi mikrofuratokon keresztül közlekedik. Ez alatt egy ezüst HTC felirat olvasható, az előlap nagy részét pedig a 3,5 hüvelykes képátlójú kijelző foglalja el. A panel felbontása 320 x 480 képpontos, amit ezen a méreten 165 ppi pixelsűrűséget eredményez; a képpontok felismeréséhez nincs szükség sasszemre. A megjelenítő TFT-LCD technológiát alkalmaz, a betekintési szögek nagyon rendben vannak, ám kissé fakó színekkel kell számolni. Az érintéseket kapacitív módon érzékeli, egyszerre legfeljebb öt pontot tud figyelni. A kijelző alatt a három jól megszokott androidos vezérlőgomb található (vissza, főképernyő és beállítások), kapacitív formában.
A hátlap enyhén íves kialakítású, így a Desire 200 szépen a tenyérbe simul. Az anyaghasználat plasztik, abból is a lakkozott fajta, ám a visszafogott mintázat miatt a zsíros szennyeződések kevésbé látszanak meg rajta. A díszítés szolid, mindössze egy HTC és egy Beats audio felirat került a telefonra. A kamera felül középen kapott helyet, tőle balra a külső hangszóró látjató. Utóbbi közepes hangerővel és alacsony dinamikatartománnyal szólal meg, így beszélgetések kihangosításához megfelelő, zenehallgatásra kevésbé. A hátlap lepattintása után az akkumulátor, valamint a normál méretű SIM- és microSD-kártya foglalatai tárulnak a nézelődők elé.
A telefon oldalán a szokásos gomb- és interfészkínálat várja az embert. A microUSB-aljzat bal alul található, a hangerőt a jobb oldalon szabályozhatjuk. Felül balra a 3,5 milliméteres kimenet ólálkodik, jobbra a ki- és bekapcsoló gomb kacsint vissza; utóbbi a kijelző feloldására és lezárására is használható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
