Hardver, UI

Irtó büszkék voltak a bemutatón arra a nyolcmagos Kirin 920-as chipsetre, amit a Honor 6 burkolata alá tettek. A big.LITTLE architektúrával rendelkező megoldás négy Cortex-A7-es és négy Cortex-A15-ös magot foglal magában, amelyeket egyenként tud kapcsolgatni a rendszer, hogy minél takarékosabban bánjon az energiával. A grafikus gyorsítás feladatát egy Mali-T628 MP4-es GPU intézi, ami sokkal elterjedtebb, mintha valami saját fejlesztésű megoldást gyömöszöltek volna bele, a hab a tortán pedig a 3 GB RAM. Az elég sok, csúcsmodellekben sem szokott ennyi lenni és — akármennyire nem gondoltam volna, hogy ez tényleg számít — megdöbbentően más élmény egy ekkora operatív memóriával rendelkező gépet nyomkodni, mint bármi mást, egyszerűen azért, mert ha akarom, akkor úgy játszom egy kört az Asphalt 8-cal, hogy a következőt a Beach Buggy Racinggel tolom és vica versa. És a két app vidáman fut egymás mellett, a telefonnak meg sem kottyan.

Oké, ez nyilván nem egy életszerű helyzet, de hogy a több lapos böngésző, a levelezés, a zenelejátszó és a navi röhögve fut egyszerre, miközben ha kilépek a főképernyőre, akkor nem kezdi el újrarajzolni a webről frissülő widgeteket sem a rendszer — na, az bizony nem rossz, ráadásul ez a Kirin 920-as és a Mali GPU egyébként sem egy gyenge páros, ha nem is tartozik a csúcskategóriába. De bármit csináltam, azt totál egykedvűen oldotta meg a Honor 6, persze némi melegedéssel azért jelzi, hogy ő a háttérben keményen nekifeszül a melónak. Itt sem vészes egyébként a helyzet, a hőelvezetés kifejezetten jól sikerült, ezen állítólag tök sokat pörögtek, hogy jó legyen, az eredmény pedig nem az, hogy jéghideg a hátlap, hanem inkább az, hogy nem egy ponton lesz forró, hanem a burkolat minden pontja egységesen kézmeleg, még fél órányi játék után is. Egyetlen ponton találtam akadást, ez pedig a böngésző, bizonyos weboldalaknál a görgetés valamiért döcög.

A felület az Android 4.4.2-re épülő EmotionUI 2.3, ami a Huawei saját fejlesztése. Némiképp furcsa, hogy ha már úgy döntöttek, hogy Európába hozzák a Honor 6-ot, akkor arra miért nem maradt energia, hogy a legfrissebb verziót tegyék rá, hiszen már a 3.0-t találjuk meg például azon az Ascend Mate 7-en, amit volt szerencsénk korábban bemutatni. Oké, nincsenek olyan óriási eltérések, például a kameránál az utólagos fókuszálás elvileg ebben a verzióban érhető csak el, de a Honor 6-nál ezt beleberhelték a 2.3-ba is. A UI alapvető ismérve, hogy nincs szigorúan vett menü, az ikonok és a widgetek is a kezdőoldalakon helyezkednek el, ahol mappázásra és témázásra is van lehetőség. A Honor 6 kedvéért csináltak egy saját témát is, de ez a rendszer logikáját nem befolyásolja.

Sok aprósággal igyekeztek a kínai mérnökök feldobni a felhasználói felületet. A felülről lehúzható értesítési tálca két állású, ha jobb oldalról rántjuk le, akkor a gyorsbeállítások közé csöppenünk. Az androidos vezérlőgombok a kijelző alsó sorában ücsörögnek, de teljes képernyős alkalmazásoknál eltűnnek. Kérhetünk egy úgynevezett lebegő gombot is, ami egy pici köröcskét jelent. Ez hozzátapad a kijelző valamelyik széléhez, mindig látszik, ha megérintjük, akkor itt is előbukkannak a vezérlőgombok, illetve a témaváltás és a lezárás lehetőségei. A készülék gesztusokra is figyel, lehet lefordítással némítani a bejövő hívásokat, illetve azt is kérhetjük, hogy a csörgő telefont megemelve az fogadja a hívást.

A lezáróképernyőn levő háttérkép helyett kérhetjük a Magazin nevű, magától változó galériát, ami elég látványos fotókat tesz véletlenszerűen a háttérbe. A feloldógomb megnyomását követően oldalra simítással jutunk az ikonos felületre, ha alulról felfelé mozdítjuk az ujjunkat, akkor egy gyorsmenü bukkan fel, ahol a zenelejátszót vezérelhetjük, illetve a naptár, a számológép, a zseblámpa és a tükör érhető el egy gombnyomással. Létezik egy egyszerű nézet is, ilyenkor a menü nagy, csempékkel kirakott változatú lesz, amit gyengébben látók jobban kezelhetnek, illetve azok számára is hasznos, akik csak a főbb funkciókat óhajtják igénybe venni. Az EmotionUI tehát továbbra is egy jól testreszabható, letisztult, igényes felület, amit könnyű megszeretni, ráadásul elég takarékosan bánik az erőforrásokkal is, bár 3 GB RAM mellett ez nem annyira létfontosságú.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!