Független iPhone teszt

Bevezető

Nem, nem tudom, hogy kik és hogyan csinálták. Azt tudom, hogy az XXL GSM-től kaptuk a tesztkészüléket. Teljesen új iPhone volt benne, fóliával, mindennel, a szoftverben pedig nyomát sem találtam, hogy bárki bekapcsolta már előttem a kütyüt. A burkolat sértetlen, holott az eddigi hírek arról szóltak, hogy csak forrasztópákával, szétszedés után lehet megbuherálni az iPhone-t. Mára már ez szoftveres is megoldható, ennek eredménye a kezemben tartott készülék.

Sebaj, nem firtatom. Végre kipróbálhatom, mit is tud teljes funkcionalitásában a készülék, így a meglehetősen részletes előző tesztünk után most már csak arra térnék ki, ami abból kimaradt, illetve a kollega által írtakhoz immárom némi személyes véleményt is fűzhetek.

Az iPhone hype azóta sem sokat csitult, hogy pár hónapja Amerikában már hozzáférhető a készülék. Azóta már tudjuk, hogy jön ez európai verzió is, amely az eddigi információk alapján sajnos nem sokban különbözik a már ismert első modelltől, 3G legalábbis továbbra sincsen benne. Először Nagy-Britannia, Franciaország és a németek kapnak a telefonból, egyszer majd talán nálunk is kapható lesz a T-Mobile kínálatában, de erre még várni kell egy kicsit.

Működik

A SIM kártya az iPhone tetejébe helyezhető be. Egy nagyon vékony tűvel kell megbökni a megfelelő nyílást, mire kiugrik a fiók. A készülék kikapcsolása nélkül is cserélhető a SIM, sőt, újra sem indul, akár ki, akár befele gyógyítjuk a kártyát, erre eddig nem sok telefon volt képes. Pikk-pakk fel is állt előbb a Pannon, majd SIM csere után a Vodafone hálózatára is az eszköz, tehát tényleg független.

Innentől viszont számomra elkezdődött a rémálom. Egyből fel akartam hívni Bocha mestert és Gubrot, hogy megosszam velük a nagy hírt: független iPhone van a kezemben. Fejből nem vágom a számukat, úgyhogy beosontam a nevek közé, amely csont üres volt. Nem listázza a SIM tartalmát a névjegyzék és erre semmiféle trükkel, vagy beállítással nem lehet rábírni. Nálam mondjuk már itt elbukta az Apple a felhasználóbarát készülék mítoszát. Maga a telefonkönyv összesen annyi opciót hordoz, hogy kiválaszthattam a rendezés típusát (vezetéknév, keresztnév). Ha fénykép is van a hívóhoz (csengőhang is lehet), akkor bejövő hívás esetén szép nagyban, teljes képernyőn látszik. Egy bejegyzéshez elegendő extra adat tartozhat, ezzel nem volt gond, de ha sok a név, akkor - bármennyire is gyors az iPhone görgetőrutinja - kicsit nehézkes megtalálni a megfelelő kontaktot, mert betűre ugrani ugyan lehet, de keresni nem.

A hívásindítás és a hívásfogadás viszont pofonegyszerű. Kattintás a kiválasztott névre, majd a megfelelő telefonszámra, és már tárcsáz is a készülék. Fogadás esetén - ha a billentyűzár aktív - el kell húzni a feloldáshoz szolgáló csúszkát, és egyből be is kapcsolja a hívást a készülék. Nem vártam volna, de ha nem +36-tal kezdődik a telefonkönyvbe letárolt szám, hanem csak 06-tal, akkor az iPhone nem tudja beazonosítani a hívót, ezt lowend Sagemek is vigyorogva megoldják.

Beszélgetés közben hat ikonos minimenü bukkan fel, ahonnan átugorhatunk a telefonkönyvbe, elindíthatunk új hívást (ennek felépülése után válik aktívvá a konferencia), behívhatjuk a keypad-et, illetve némítás és kihangosítás aktiválható. A jó öreg egyetlen gomb, amellyel mindig a főmenü jön vissza, ilyenkor is elérhető, és minden működik, kamera is, de ami a meglepő, hogy a zenelejátszás is, bár ilyenkor az iPhone kicsit visszaveszi a hangerőt. Ez visszatolható maximumra, kipróbáltuk, ilyenkor a másik fél egész jól hallja a zenét. Ha a fejünknél van a kütyü, akkor a kijelző lekapcsol, hogy nehogy megérintsük, s így felesleges funkciókat indítsunk el. Amint eltávolítjuk arcunktól a telefont, rögtön visszakapcsol a képernyő.

A hívás és a kihangosítás hangminősége is teljesen megfelelő, a hangerőre sem lehet panasz. A csengőhangokra annál inkább, mivel alapesetben csak a gyári cuccok közül válogathatunk, amelyek nem éppen mesterművek. Mostanra azonban nyílik arra is lehetőség, hogy az iTunes webáruházból olyan zenéket is vásárolhassunk, amelyek csengőhangként is beállíthatóak, ezzel is gyarapítva az Apple Inc. bevételét.

Üzenetkezelés

Az SMS kezelésnél nagyon elkezdtem haragudni az iPhone-ra, de beláttam, hogy morcosságom okainak egy része nem jogos kifogás, egyszerűen csak nem a hazai piacra készült a telefon. A történet lényege annyi, hogy szövegbevitel során az iPhone szoftvere automatikusan ki akarja javítani a magyarul írt szavakat olyan angol kifejezésekre, amelyek szerinte relevánsak. A magyar "az" névelőből így lesz "as", a "majd" szóból pedig "maid". Ez engem kicsinált, de tudom, hogy az amerikai piacra ez teljesen oké. Kikapcsolhatatlan fícsör, viszont ha már egyszer ráerőltettük a mi verziónkat egy kifejezésre, akkor azt a szoftver megjegyzi.

A szövegbevitellel nekem más bajom volt, ennyi idő alatt (3 nap) nem bírtam megszokni az iPhone virtuális billentyűzetét, nagyon sokat ütöttem félre. Az sem tetszett, hogy például böngészés közben hajlandó elfordulni a képernyő, s így szélesebb helyre kerül a virtuális gombsor, de üzenetírás során erre nincsen lehetőség. Az SMS-ek megjelenítése viszont jópofa, minden olyan emberrel, akivel volt üzenetváltásunk, nyílik egy "chat thread", azaz minden eddigi üzenetünk egymás alá sorakozik időrendben, helyes kis szövegbuborékokba pakolva. Itt olyan apróságokra is figyeltek, hogy ha miközben épp válaszolunk, de beesik a másik féltől egy újabb üzenet, akkor az menet közben "beleanimálódik" a buborékok közé.

Új üzenet érkezésekor a főképernyőre ugrik egy ablak, amelyben a feladó és az üzenet eleje is egyből látszik, ez szerethető és praktikus dolog, ha pedig nem nézzük meg egyből, akkor az iPhone főmenüjében az SMS feliratú ikon csücskében megjelenik egy kis szám, amely jelzi, hogy hány olvasatlan üzenetünk van. Az e-mail kezelésről Bocha kollega már megemlékezett, nem rossz, de közel sem tökéletes.

Bővítési lehetőségek

A készülék multimédiás képességeiről már írtunk, most inkább a bővíthetőségről essen néhány szó. Első tesztünkhöz képest a helyzet annyiban változott, hogy a főmenüben megjelent egy ikon, amely az "Installer" nevet viseli. (A jelenlegi infók szerint ez azért volt benne az én modellemben, mert hackelt cuccról volt szó. Mindazonáltal teljesen korrektül üzemelt, gőzöm nincs, hogy honnan frissítette a letölthető szoftverek listáját, amelyek között egész komoly alkalmazások feszítettek, mint mondjuk Messenger kliens.) Erre bökve némi szinkronizálást követően kapunk egy listát azokról a bővítményekről, amelyek letölthetőek az iPhone-ra. Díjmentesen, csak az adatátvitel költségeit kell állnunk, WLAN hálózaton ez nyilván nem gond.

Jelenleg épp 100 megányi tartalomról van szó, ha mindent le akarnék szedni, de persze nem akartam. Olyan 20 cuccot viszont megnéztem, és az eredmény elég kiábrándító. Az alkalmazások kategóriákra vannak osztva, fejlesztési eszközök, hálózati programok, játékok, szótárak... Miután egyetlen játék sincsen gyárilag az iPhone-on, ezért ezzel kezdtem a dolgot, letöltöttem a "featured" jelzővel ellátott FiveDice játékot, amelytől valami észbontóan fasza és összetett kockázást vártam, de kábé annyi, hogy klatty a roll dice gombra, randomgenerátor indul, és az öt kocka pörög (egy helyben), majd lesz egy eredmény. Hát ez kábé az a szint, amit Turbo Pascal-ban egy normális suliban a harmadik órán írnak a tanulók.

Nem adtam fel, volt egy ilyen, hogy Navizon GPS. Yes, végre valami hasznos, letöltés, telepítés, indítás... regisztrálni kell, de nem volt nagy kunszt, végre elindítottam a szoftvert, amely cellainformációk és elérhető WLAN hálózatok alapján akart pozícionálni engem a térképen, de persze a magyar szolgáltatók CellID-je baromira nem volt neki jó. Hogy ezt mennyire lehet GPS-nek (Global Positioning System) nevezni, azt talán nem ítélném meg...

Leszedtem egy tetrist, alap fapad, még hangja sem volt, aztán egy aknakeresőt, detto ugyanez. Oké, akkor jöjjön egy wallpaper-pack, hogy legyen sok háttérképem, nos, nem lett. Letöltöttem egy diktafont (mert gyárilag ez sincsen az iPhone-ban), ez sem nyújt olyan extra funkciókat, mint mondjuk a felvett hang letörlése (???), szóval újabb csalódás. Komolyan mondom, hogy a leghasznosabb application egy zseblámpa funkció volt, amely fehéren kivilágítja a teljes kijelzőt, pedig letöltöttem a 2 megás iPhone Doom programot is, amelytől azt vártam, hogy hű meg há. Telepítés után elindítva kaptam három képet, amik egymást váltogatták, és ugyanazok voltak, amik a PC-s játék elején is. Ennyi. Ez volt 2 mega.

Hab a tortán, hogy minden új program a főképernyő ikonjai között hoz létre egy újat. Ha háromnál többet szedtünk le, akkor az már nem fér ki, és a főmenüt baromira nem lehet ám görgetni. Miután fájlkezelő sincsen az iPhone-ban (de le lehet tölteni), ezért a nem látható ikonok mögött rejtőző applikációkat esélyünk sincs elindítani. Nagyon felhasználóbarát, mondhatom. Az összes program, amit leszedtem, egy nagy rakás kaki, nem méltó sem az Apple-höz, sem pedig ehhez a telefonhoz. Ez a hardver, a multitouch képernyő és a forgathatóság simán elbírna nyolcvanszor ilyen ütős alkalmazásokat is. Viszont illik megjegyezni, hogy ezek közül egyik sem hivatalos Apple fejlesztés, mert a gyártó egyszerűen nem támogatja azt, hogy bármilyen szoftver rákerülhessen a telefonra. Ez véleményem szerint hatalmas hiba, amikor 30KB.nyi letöltéssel lehetne pótolni olyan hiányosságokat, mint a diktafon, az MSN, vagy a - so called - GPS. Pláne érdekes, hogy a Navizon mondjuk nem egy sufnicég, hanem tényleg normális fejlesztő, ha még ők is célcsoprotot látnak a hackelt iPhone-tulajok szegmensében, akkor érdemes lenne az Apple-nek elgondolkodnia, hogy vajon hasznos-e ennyire ragaszkodnia a 3rd party programok tiltásához. A legújabb hírek szerint az iPhone következő szoftververziójának telepítésekor a hackelt készülékek vissza fognak álni gyári állapotra, ami az eddigiek fényében logikus lépés a gyártótól, de körülbelül annyira ügyfélcentrikus, mintha a kocsim márkaszervízében kitörönék a rádióállomásokat, az ülésmemóriát, kipakolnák a csomagtartóm, leszerelnék a spoilert és a ködlámpát, mert görgős hátmasszírozót tettem az ülésre. (Nyugi, nem tettem.)

Adatkommunikáció, akku

3G ugyebár nincsen, a leggyorsabb mobilos adatátvitel az EDGE. Beállítani viszont pofonegyszerű, megadom az APN-t, és már megy is minden. Az is kellemes, hogy ha lát elérhető WLAN hálót a gép, akkor mielőtt elkezdené pumpálni az adatokat GPRS/EDGE tempóval, előtte rákérdez, hogy nem lenne-e inkább jobb a Wi-Fi-t használni erre a célra. A Safari böngésző még mindig zseniális, csak a flash támogatás hiányzik belőle, amiről persze azt gondoltam, hogy tutira le lehet tölteni bővítményként, de egyelőre nem. Viszont tényleg az van, hogy az ember csak ül és netezik, és ez a világ legtermészetesebb dolga.

A Bluetooth csak hangátvitelre használható (ez mekkora szívás már), a kocsiban levő Motorola kihangosítóval ugyan összehaverkodott, de az automatikus párosodás nem megy neki, minden alkalommal nekünk kell erre utasítanunk az eszközt, pedig ebben az esetben mindkét termék gyártója amerikai, ugyebár. Infra nincs, e-mailben azonban el lehet küldeni a képeket.

A Windows alapesetben digitális fényképezőgépként ismeri fel az iPhone-t, ha zenékkel is akarunk szórakozni, akkor le kell tölteni az iTunes szoftvert, mert ezt derogált egy CD-n mellékelnie a gyártónak. A helyes kis dobozba befért volna egy mini CD, de helyette inkább tippeket és trükköket tartalmazó füzetkét csomagoltak hozzá.

A kiszedhetetlen akkumulátor két napig bírta nálam, persze folyamatos tapizás alatt állt az eszköz, hiszen az igen magas "hype-állandó" miatt mindenki elkérte nyomkodni. Apám hosszú percekig szórakozott a Googla Maps programmal, zoomolt ide-oda, mások a fotókkal élvezkedtek, megint mások az albumok között mászkáltak. Az iPhone első blikkre továbbra is döbbenetesnek hat olyan ember számára, aki akkor látja először, de hosszú távon engem biztos a sírba tenne.

Tudom, hogy itthon - ha valaha lesz hivatalosan - nem pont ez a verzió kerül majd a boltokba. Most viszont ez van. MMS, normális Bluetooth, 3G, memóriabővítés nékül. Így, ebben a formában számomra nem ér meg annyi pénzt, mint amennyiért hozzá lehet jutni, de volt olyan ismerőse az XXL GSM tulajdonosának, aki tőle megvette, aztán 270 ezer magyar forintért adta tovább. Egyelőre előrendeléseket vesznek fel a készülékre, jelenleg egy iPhone-ra nyolc vásárló jut, úgyhogy kereslet az van bőven.


  • Kapcsolódó cégek:
  • Apple

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés