Adatátvitel, akkumulátor

Ez egy olcsó telefon olcsó chipsettel, ennek megfelelően 4G nincs. HSPA kapcsolatot használva a sebesség maximum 21 Mbps lehet, biztos ki lehet belőle ezt préselni, de a böngésző ennek azért korlátot szab, az oldalak betöltésére még akkor is várni kell, ha valami sokkal gyorsabb WiFi van a közelben. Ha viszont megjelenik a tartalom, akkor már nincs gond a görgetéssel és a nagyítással, annyira pedig azért nem kell sokat várni, ha a kontent egy része úgyis cache-ből ugrik elő, igazából teljesen jól el lehet netezgetni. Az említett WiFi érzékenysége egész jó, akad még Bluetooth, illetve GPS és GLONASS támogatás is, a pozíciószerzés sebességével sem volt gondom. USB OTG-re viszont ne számítsunk, ez nem az a kategória, ahogyan az NFC is hiányzik.

[+]

A két SIM kezelésében sincsenek trükkök, meg lehet adni, hogy hívásokra, üzenetekre és adatforgalomra melyik az elsődleges kártya, slussz. A telefon dual standby módban működik, magyarán ha az egyik kártyán épp csacsogunk, akkor a másik minden különösebb kecmec nélkül leugrik a hálózatról és nem elérhetőségi állapotba kerül. A hátlap alá 2400 mAh-s akkumulátort rakott a gyártó, ami egy napnyi készenlétet biztosan hoz. A visszajelző nem teljesen tökéletes, a 100%-os szintről relatív hamar eljutunk 50%-ig, de onnan lassul az energia eltűnésének tempója, úgyhogy nem kell megijedni. Van intelligens energiatakarékosság, amit ki-be lehet kapcsolni, de nem kapunk támpontot annak kapcsán, hogy ez mit csinál, illetve van ezen felül még külön egy akkukímélő mód is, ami leveszi a teljesítményt, a rezgést kinyomja és kikapcsolt kijelző mellett leállítja az adatátviteli szolgáltatásokat. A szokásos MindigTV stream tesztünk elmarad, mert az eszköz nem kompatibilis az alkalmazással, úgyhogy ráküldtem YouTube-ról (amit szintén nekünk kell telepítenünk) a 100 órás Nyan Cat videót. Ebből 6 órányi adagot tudunk töltés nélkül magunkba szippantani, WiFi-t használva, maximális fényerő mellett.

[+]

Összegzés. Ennyi pénzért ez kábé ajándék. Ha csak azt nézem, hogy 25 ezer forintért HD kijelzőt, 5.1-es Androidot és egy relatív megbízhatóan működő hardvert kapunk, akkor már kevésbé lényeges, hogy a kamera csapnivaló, a gesztusvezérlés egy vicc, az üzemidő pedig maximum átlagos és nincs 4G. A leggyakrabban használt okostelefonos funkciók minden gond nélkül működnek (böngészés, közösségi oldalak, YouTube, navigáció, e-mail, telefonálás), a nem túl összetett játékok is elfutnak, sokan mást nem is várnak el egy készüléktől. Ebben az esetben nem is nagyon kérdés, hogy relatív felesleges kiadni jóval több pénzt egy olyan gépért, ami kábé ugyanezt hozza, csak virít a hátlapon egy ismertebb márka neve. Persze akinek a kamera fontos, aki egyedi formatervet szeretne, aki nívósabb anyaghasználatra indul be, akinek lényeges, hogy a felhasználói felület tudjon trükköket, aki sokat játszik, akit zavar, hogy nem minden menüpont magyar, azoknak nem lesz elég a Doogee X5 tudása. Nyilvánvaló, hogy ezen az árszinten nem fogunk csúcsmodellt kapni, de azért az nem kis fegyvertény, hogy hasonló árazással eddig csak talán a szolgáltatók saját márkás készülékei között találkozhattunk, ez viszont független, kétkártyás és magyar szerviz is van. Mindenki azt hiszi, hogy telefonokat tesztelni irtó menő és jó móka, de ebbe beletartozik az is, hogy ha egy olcsóbb ketyere érkezik, akkor az embernek abba bele kell költöznie és úgy használnia, mintha a sajátja lenne. A Doogee X5-öt pedig nem esett nehezemre így kezelnem, noha a fotózásról le kellett mondanom és picit türelmesebbnek kellett lennem, de ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy 25 ezerért ezeket simán elviselem. Aki nem akar sokat költeni egy okostelefonra, nincsenek különös igényei, annak bizony a Doogee X5 abszolút ajánlott. Csak azért nem különösen az, mert véleményem szerint a magyar piacon a rendesen lefordított interfész alapkövetelmény.

Doogee X5

Bog

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!