Multimédia, adatkommunkáció

A hátlapon lévő kamera 2 megapixeles és ez most tényleg valódi érték. Autofókusz nincs, LED fény viszont van, bár zseblámpának inkább hasznosabb. Néhány extra beállítást is találunk, úgy mint expozíció, fehéregyensúly, felbontás, minőség, időzítő és néhány effektus. Csodára persze nem szabad számítani, bár ezt sajnos nem tudom prezentálni, ugyanis valamilyen okból kifolyólag, a beállítások ellenére a fotóknak nyoma sem volt a memóriakártyán. Utólag arra tudok csak gondolni, hogy az exponáláskor nem menti el automatikusan a képeket, hanem azt nekünk kell egy újabb billentyűlenyomással jóváhagyni. Azt így látatlanban is elmondhatom, hogy a fotók minősége biztosan nem sok vizet zavar, már a kijelzőn, sőt a kissé akadozó keresőben is látszott, ez nem lesz fotós bajnok. Videót QVGA-ban tudunk rögzíteni, és ebből sikerült megőrizni egy felvételt, szóval IDE kattintsanak azok, akik félelmetes dunai hullámokat szeretnének látni.

Zenei téren első látásra megfelelő kiszolgálást kapunk. Azonban a videolejátszóval kombinált zenelejátszó finoman szólva is borzalom. A zenék egyszerűen ömlesztve, név szerinti sorrendben sorakoznak egy listában, lejátszani vagy sorrendben vagy ismétléssel vagy véletlen sorrendben tudjuk őket. Ezen nem sokat kompenzál az, hogy a háttérben is fut, illetve számos hangszínből tudunk választani. Nem csak normál hangszínek vannak, hanem 3D módok és effektusok is. Bónusznak meg a lejátszás sebessége is állítható, ezeket kombinálva roppant vicces perceket lehet összehozni. Amúgy a hangzás minőségétől inkább sírva fakadunk. A dobozba csomagolt füles a HTC-re játszik dizájnban, hangzás viszont inkább a kukához hasonló. Se magas, se mély, nulla dinamika, csak hangerő van, de minek. Mivel a telefonon csak microUSB van, így másik füles beszerzése sem épp egyszerű. Az FM-rádió önmagában is működik, mert van beépített antenna. Nagyjából működik is, de megjelenésre elég gagyi hatású.

Ahogy az már kiderült, a B25 nem csupán strapabíró, hanem még dual SIM-es is egyben. A két kártya egyforma kiszolgálásban részesül, mindkettő négysávos GSM modullal működik. Ennek megfelelően legfeljebb csak EDGE átvitelt használhatunk. Az e-mailekhez ez még akár elég is, böngészni viszont biztosan nem fogunk. A gyári megoldás kínkeservesen behozza a mobilos oldalakat, de pl. a Facebook csak egyszer ment, utána többé már nem. Tegyünk rá Opera Minit, villan fel a tesztelő agyán a gondolat. Nos, a telefonból teljesen kimaradt a Java támogatás, így esélytelen bármit is letölteni rá. A két kártyás működéssel nem volt gond, de itt is csak dual standby módra van lehetőség. Azaz mindkét SIM együttesen van a hálózaton, ha pedig az egyiken telefonálunk, akkor a másikon nem vagyunk elérhetőek. Az viszont jó pont, hogy ekkor sem jelentkezik le a másik hálózatról. A hívások és üzenetek indítása előtt szimplán megkérdezi, melyik kártyáról szeretnénk kezdeményezni a műveletet. Más egyéb opciót viszont nem tettek bele, működik és ennyi.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!