Felület, kezelés, virtuális billentyűzet
A felületet úgy tervezték, hogy a felhasználó képes legyen kihasználni a rendszer multitasking képességeit, azaz minél egyszerűbb és gyorsabb módon váltogathasson az éppen futó alkalmazások között. A készenléti képernyő nagyon látványos, a futó alkalmazásokat középen egy vízszintesen görgethető listában jeleníti meg, és ha nem passive módban vagyunk, a programok futása is jól látszik a kis téglalapokon. A sáv egyes alkalmazásait bezárhatjuk, ha az ujjunkat felfelé húzzuk rajtuk. A felső állapotsávban láthatjuk az aktuális időt és a töltöttségi szintet, valamint néhány gombot is találunk itt, melyekkel az orientációs zárat, valamint a Bluetooth- és a WiFi-modult vezérelhetjük, a jobb szélső ikonnal pedig a beállítások menübe ugorhatunk. Az alsó sorban a telepített alkalmazásokat találjuk, az öt kategóriára osztott panel teljes képernyőssé is varázsolható, ha az ujjunkat függőlegesen felfelé húzzuk a képernyőn; az ikonokat egyébként szabadon átvariálhatjuk.
Mint az már a készülék külsejét taglaló oldalban is kiderült, a táblagépről lemaradtak a fizikai vezérlőgombok, az irányítást kizárólag a képernyő (enyhén WebOS-szerű) tapogatásával oldhatjuk meg, a képernyőt például úgy oldhatjuk fel, ha az ujjunkat végighúzzuk az egyik képátló mentén. Ha egy alkalmazás futtatása közben az ujjunkat az alsó keret közepétől felfele húzzuk, a főképernyőre kerülünk, a felső keretnél lefele húzással pedig az adott alkalmazás beállításait tekinthetjük meg. Utóbbi egyébként nagyrészt csak az előre telepített programok esetén működik, az utólag letöltött alkalmazások sajnos még nincsenek felkészítve az ilyen irányú kezelésre. Ha ugyanezt vízszintes irányban, a képernyő szélén tesszük meg, a megnyitott programok között ugorhatunk egyet a megfelelő irányba, ha pedig a két oldalon egyszerre húzzuk az ujjunkat, a teljes képernyős alkalmazásváltóhoz jutunk. Egy kicsit bonyolultnak hangzik, a valóságban viszont roppant egyszerű a dolog, nagyon hamar rá lehet érezni a dologra.
Egy csúnya, kezeléssel kapcsolatos hibába azért sikerült belefutnom: ha az alsó keret jobb oldalánál végezzük a szokásos mozdulatot, a virtuális billentyűzet ugrik elő, amelynek ilyenkor semmilyen funkciója nincsen, a leütött billentyűket nem is regisztrálja a rendszer. Maga a klaviatúra sem az igazi: az még hagyján, hogy nem támogatja a magyar nyelvet, a kiosztással is komoly gondok vannak. A betűket tartalmazó nézetbe nem kerültek bele a számbillentyűk, a szimbólumokból is csak a vessző és a pont található meg, a további speciális karakterekért a bal alsó sarokban lévő billentyűt kell megérintenünk. A gombokon pedig hiába tartjuk rajta az ujjunkat, a rendszer nem ajánlja fel a betűk variánsait egy felugró ablakban, mint azt a legtöbb rendszerben megszokhattuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
