Bevezető
A Becker eddig nemigen tette be a lábát a magyar piacra. Ez egy nagyon okos döntés, s minden gyártónak ezt is ajánljuk egészen addig, amíg nem rendelkezik normális hazai térképpel. A Mio, a Tomtom, a Navigon, az Ndrive… sajnos ők bebátorkodtak ide, s bizony nem sok sikert tudnak felmutatni, s ez még csak a kisebbik rossz. A nagyobb baj az, hogy az egységsugarú júzer a térképekről és a szoftverekről mit sem tudva megveszi a TeleAtlas adatbázisból dolgozó navit, aztán a sokadik rossz útvonal után örökre meggyűlöli a gyártót.
Lesz majd a TeleAtlasnak is egyszer normális térképe, de addigra az erre alapozó cégek respektje már a béka segge alatt lesz. A Becker jól közelítette meg a témát, külföldön általában Navteq, itthon viszont Topmap adatbázist használ, amelynél jobbat Magyarország tekintetében még senki sem tudott csinálni.
Hogy még ütősebb legyen a piacra való belépés, rögtön egy igen egyedi cuccal lepett meg minket a forgalmazó LCP Systems, méghozzá a Crocodile becenevű félkatonai szerkentyűvel (gyári név: Z100), amely csepp, por és ütésálló. Csak autós használatra felesleges kidobni több mint 100 lepedőt, de motorosoknak már alternatíva, s elvileg túrázáshoz is jól jöhetne, de az emberi testen nincsen szivargyújtó bemenet (hiába fér be ide-oda esetleg a csatlakozó), így aztán az energia véges. Biciklire ugyanezen ok miatt nem javasolt (egy dinamó nem lesz elég), quadok esetleg még szóba jöhetnek.
Külső
A szépség ugye szubjektív, de nem találkoztam emberrel, aki szerint ez jól néz ki. Több hasonlat is született, egyesek szerint egy lánctalp és egy kijelző házasításából jött létre az eszköz, mások kínai strandpapucsok belső kiképzését látták meg a készülékház mintázatában. Ez a szürkés borítás ráadásul nem is gumi, kőkemény plasztik, fröccsöntött cucc, az oldalra elhelyezett 3,5 mm-es jack, miniUSB csatlakozó és microSD bővítőhely pedig az égvilágon semmivel sincs védve, vízbe azért ne merítsük.
A dobozban aktív tartót találunk, amely nem azt jelenti, hogy egészséges életet él, hanem hogy ebbe (is) dugható a TMC és a töltő, s erre tud felülni a gép. Ez halál praktikus, mert nem kell mindig széthúzkodni a kábeleket, ha kiszállunk a kocsiból, elég csak egy tényleg igen egyszerű mozdulattal kipattintani a gépet. Más kérdés, hogy ezt hazánkban mégse tegye senki, mert az ablakon maradó tartó és a sok madzag gyakorlatilag felhívás keringőre. Nem volt viszont a tartozékok között asztali töltő, s ez okozott problémát. Miután fentebb már tisztáztuk, hogy egy humanoid testen nincsen szivargyújtó, illetve magyar háztartások többségében sem nagyon lelhetünk fel ilyet, ezért az ember az USB kábelt hívja segítségül, hogy az autón kívül is árammal lássa el a készüléket, csakhogy PC-hez való kapcsolódás után a navi nem hajlandó kommunikálni, kimozdíthatatlanul külső meghajtóként funkcionál. Egy Motorola töltő persze megoldotta a dolgot, de nekem könnyű, mert két doboznyi töltő áll otthon egy sarokban.
A doboz tartozéka azonban a rettentően hosszú kábellel rendelkező TMC antenna, amelyet a 3,5 mm-es csatlakozó képes befogadni. Innentől azonban a navi bekussol, mert a jack csatlakozón keresztül óhajtja magából kipréselni a hangot, a TMC antenna viszont ritkán beszél (azaz soha), így aztán a felhasználónak fel kell ismernie, hogy a TMC antennát ne oldalra dugdossa, hanem a tartó hátuljába, ilyenkor van adás is, de marad a hangos navigáció is.
Apropó, dugó. A magyar TMC konkrétan elmehet a büdös francba a milliós EU támogatásával és kormányzati pénzeivel együtt. Nagy dérrel-dúrral beharangozott indulás után egy vérszegény szemetet kap a hazai júzer, amit sikerült a saját bőrömön is tapasztalnom, mivel május 1-én, pénteken délelőtt úgy beállt az M1-M7 kivezető, mint a szög, de a navi csak azt tudta mondani a Petőfi rádióra állított TMC-vel, hogy nincs üzenet. Miközben 8 kilométeres torlódás alakult ki, köszi. És nem pikk-pakk, egyszer csak, hirtelen, hanem be is mondták a rádióban, ki volt írva az összes dot-mátrix táblára Budaörs mellett. Így én is tudok TMC-t szolgáltatni, bakker, csak szóljatok, s megyek a pénzért, aztán lesz ugyanilyen színvonal, de legalább nem vakítok.
Belső
A Becker újdonsága egy igen erősen átdolgozott iGO8-ra épül. Maga a főmenü elég pofás, ez a szürkeárnyalatos design megfejelve némi pirossal igen egyedivé teszi a készülék használatát. A navigáció mellett a szokásos funkciókat találjuk meg, médialejátszó, számológép és világóra sorolható az extrák közé. A krokodil tehát nem egy túl okos állat, de nem is ezért szeretjük. A lényeg a navigáción és a strapabíróságon van.
A menüben való kolbászolás alapvetően az érintőképernyő nyomkodásával vezényelhető, de egy előttem ismeretlen logika alapján a baloldalt elhelyezkedő piros gomb mindig egy szinttel visszafelé dob. Ezzel önmagában persze nincsen gond, de nekem hiányzott a kijelző felületeiről ugyanez, így kissé sokat kell nyúlkálni balra.
Menet közben az iGO8 dolgozik a gépben, ebből is az R3 verzió. A tesztkészülékben teljes Európát tartalmazó térkép volt, ám a navigáció során látható felület sok szempontból új. Maga a rajzolat csak színsémáját tekintve más, de a képernyőn megjelenő további információk az eddigiektől eltérő helyeken bukkannak fel. Amennyiben valaki a statisztikák bűvöletében él, akkor mindenféle adatot kipakolhat a kijelzőre. Sajnos a Becker kütyüből nem lehet kipréselni a teljes 3D térképet, csak a fontosabb, híresebb épületek három dimenziós leképzése került bele az eszközbe.
Moha bá viszont nem változott, a sávfigyelés továbbra is megmaradt, s a hazai térképen az autópályákon, illetve forgalmasabb főutakon való haladás során a kijelző felső sorában felbukkannak a leágazásokat jelző táblák is, amelyek szerintem javítják a tájékozódást, másokat viszont zavarnak. Ám miután ezek opcionálisak, ezért csak egy mozdulatba kerül a funkció kikapcsolása.
A TMC támogatás hardveres és szoftveres szinten is adott, az nem a Becker hibája, hogy a magyar rendszer annyira hasznos, mint Jacko-nak a papírzsepi. A gép pillanatok alatt felugrott a Petőfi rádió FM-sávjára, s bőszen figyelte az adatokat – csak azok nem érkeztek meg. Van azonban a kütyünek hardveres baja is, a fényérzékelő ugyanis nagyon hebehurgya. Napos útszakaszról estünk be egy fákkal körülvett egyenesre, amely árnyékos volt, a kis hülye pedig azt hitte, hogy ránk szakadt az este 13:52-kor (vagy villámgyors napfogyatkozás, esetleg eddig ismeretlen alagút jöhetett logikusan számításba), s úgy lekapcsolta a fényerőt, hogy akkor sem láttam volna semmit, ha nem vált át éjszakai sémára. Így viszont pláne esélytelen voltam.
Térképek, egyebek
Köztudomású, hogy hazai viszonylatban a TopMap térképek a legjobbak. Ez érezhető is, a Becker szinte mindenhol pontosan tudta a legfrissebb úthálózati helyzetet, egyedül a 4-es úton futottam bele egy olyan körforgalomba, amely a szoftver szerint még nem létezett.
A gondok a határon túl (illetve pont a határon) kezdődtek. Prágába utaztunk pont, így kapóra jött a Becker jelenléte. A cseh térkép is tökéletesnek tűnt a hosszú hétvége alatt, POI-ból vadásztam elő a megcélzott hotelt, s amikor a hivatalos „kisvakond-store” még itthon megszerzett címét adtam meg a készüléknek, akkor sem jött zavarba, annak ellenére, hogy a bolt sétálóutcában található. Elvitt a legkisebb gyaloglási távolságra, onnan pedig csak egy sarok volt a cél.
A problémát a különböző forrásból érkező térképek összeillesztése okozta. A Becker gond nélkül áttervezett a határon, ám amikor odaértünk, akkor az útvonalat eldobta. Újra meg kellett adni a célpontot. Visszafelé még furcsábbat produkált: a határ előtt lehozott a pályáról, kóvályogtunk kissé a környező falvakon keresztül, majd valami negyedrangú utacskán keresztül estünk át a következő országba, s ott visszanavigált a pályára. Sebaj, így legalább láttam Kúty bizarr, egészen elképesztően balkáni, macskaköves(!) főútját, amin keresztül Szlovákiába jutottunk.
A forgalmazónak természetesen jeleztem a fenti problémát, s már vissza is ment hozzájuk a gép, hogy megpróbálják ezeket megoldani. Kimentek ők is Szlovákiába, de nem tapasztaltak semmiféle hasonló jelenséget. Úgy fest, hogy én fogtam ki rossz napot, úgyhogy bízom benne, hogy a végfelhasználók gond nélkül szaladgálnak majd egy krokodillal. Ám az biztos, hogy a Becker célcsoportja elég nehezen meghatározható. Strapás kütyü a kocsiba teljesen felesleges. Ha az ember magával hurcolja, akkor számítson rá, hogy két órányi működés után elfogy a nafta. Motorra, quadra még jó lehet, de mivel az oldalsó csatlakozók nincsenek védve, ezért kissé szkeptikus vagyok.
Mindez 110 ezer forint körül érhető el. Rétegmodell olyan embereknek, akik az erdő széléig kocsival mennek, onnan pedig rövid túrákat tesznek csak meg. A Becker Corcodile fura szerzet, lehet, hogy valakinek pont erre van szüksége, csak én nem tudom elképzelni. A szoftverrel nincs komoly gond, megszokható, a fényérzékelő miatt kicsit haragszom, de a Z100 teszi a dolgát. Ha valakinek pont erre van szüksége, akkor ne habozzon, már csak azért se, mert a tesztidőszak alatt és után maximális segítséget kaptam a disztribútor LCP-től, s remélhetőleg ezt a vásárlók is ugyanígy élvezhetik.
Bog
