Hardver, kamera

A két iPhone burkolata mögött ugyanaz a hardver dolgozik. Az A8-as, 64 bites chipset a nagyobbik iPhone 6-ot is könnyedén meghajtja, de a valamivel alacsonyabb felbontású kijelző miatt a 6 Plusban néha-néha megfigyelhető, nagyon apró akadások itt teljesen eltűnnek, az egész kezelőfelület rendkívül gördülékeny és folyamatos. Ahogyan annak egy iPhone-nál lennie kell. A RAM mérete itt is 1 GB, ami riasztóan hangzik akkor, ha csúcskategóriás Androidról van szó, az iOS viszont roppant okosan bánik az erőforrásokkal és egyáltalán nem érezhető, hogy ez visszafogná a rendszert.

A hardver tehát nagyon rendben van, az iOS 8-at pedig már részletesen bemutattuk egy külön cikkben, de az iPhone 6 Plus tesztjében is sok szó esik róla. Az biztos, hogy annak ellenére, hogy a kisebbik iPhone egy kézzel is remekül kezelhető, a Touch ID kétszeri megérintése ennél a készüléknél is azt eredményezi, hogy a kijelzőn levő tartalom alsó fele eltűnik, a felső rész pedig a helyére csúszik, de gyanítom, hogy ezt leginkább női kezekkel rendelkező embertársaink fogják kihasználni, akik jobbára nők. Vagy nagyon módos szülők tinédzser csemetéi.

A kisebbik iPhone 6 nem rendelkezik optikai képstabilizátorral. Ez elvileg két esetben jöhet jól, egyrészt videofelvételek készítése során ki lehet szűrni a kézremegések miatti ugrálást, amit az iPhone 6 Plus igen jó hatásfokkal meg is tett. Másrészt az esti, gyengébb fényviszonyok között elkövetett fotóknál is hasznos lehet, hogy a megnövekedett záridő ellenére se legyenek homályosak a felvételek, ebben viszont annyira a nagyobbik modell sem brillírozott.

[+]

A kamera kezelőfelülete ezúttal is nagyon puritán, a HDR módot, a vakut és az időzítőt lehet mindössze kapcsolgatni, illetve van lehetőségünk négyzet alakú képet csinálni (helló, Instagram), valamint 240 fps sebességű, 720p-s videót is választhatunk. Ez továbbra is jó mókafaktor, az iPhone 6 Plus kapcsán már megmutattuk, hogy mire képes. A nagy kérdés inkább az volt, hogy a nagyobb testvér nálunk kicsit néhol fátyolossá váló felvételeihez képest az iPhone 6 mit gurít, mindenesetre azzal kezdtem a dolgot, hogy a HDR-t fixen kikapcsoltam, ez ugyanis még automatikusra állítva is sokszor bekapcsol, ami okozhatja, hogy ködösebb hatásúak a felvételek, de így is úgy érezni, hogy mintha felülexponálná a témát a gép.

A fent elterülő képekre sok panasz nem lehet, legalábbis a mobilos mezőnyt alapul véve. Az iPhone 6 kamerája az egyik legjobb point and shoot megoldás, azaz különösebb állítgatás nélkül is a fotók zöme úgy sikerül, ahogyan azt elvárhatjuk, ebben nagy szerepe van a phase detection fókuszálási technológiának is, aminek hála a telefon szinte mindig jól eltalálja a fókuszt, de felül is bírálhatjuk a kijelző megfelelő pontjának megérintésével. Persze hibátlannak azért nem mondhatjuk az eredményt, van némi zajosodás a sötétebb részeken, amit valamennyire meg is próbál elmosni a szoftver, ez pedig néha a vonalélesség kárára történik, de nem esik túlzásba az algoritmus, az iPhone 6 olyan kamerát kapott, ami a relatív alacsony, 8 megapixeles felbontás ellenére simán az élmezőnyben van, habár akárcsak a nagyobb modellnél, itt is úgy érezni, hogy a fotók zöme az ideálisnál egy picit világosabb, amitől néhol fátyolos hatásúak az eredmények. A videofelvétel is oké, itt egy Full HD mozi, itt pedig egy beltéri, lassított felvétel - itt azért már kiütköznek a problémák.

A zenei repertoár kapcsán is csak ismételni tudjuk azt, amit az iPhone 6 Plusnál már megírtunk. A szoftver minden fontos dologra képes, számos paraméter szerint szűrhetünk, az alulra tett hangszóró pedig mind erősségét, mind pedig tisztaságát tekintve könnyedén maga mögé tudja utasítani az okostelefonos mezőny zömét. Ugyanakkor ebben a készülékben sincs FM-rádió, amit az Apple még sosem tett bele egyetlen iPhone-ba se.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!