Olcsó, de jó

A Suzuki általában nagyon óvatosan nyúl hozzá a Swifthez, már amikor hozzányúl. A vasalónak is becézett, 2005-ben bemutatott, markáns élekkel megrajzolt változat 2010-ben kapott egy frissítést, a mostani, 2017-es modell viszont alaposan megújult, noha a formaterv igyekszik követni azokat a jellegzetességeket, amit a kifutó Swift magán hordozott. Kicsit sportosabb lett (lentebb ülünk), kicsit tágasabb (a csomagtér most már a frenetikus 265 literes értéket verdesi) és — ami számunkra lényeges — kapott egy normális fedélzeti rendszert.

A sziluett a korábbi modell vonalait örökölte [+]

Nem az összes felszereltségi szint, a GL+ és a GLX örvendezteti ezzel meg a vezetőt, a kettő között az az eltérés, hogy utóbbiba még egy navigációt is belegyömöszöltek, ám a rövid próbánk alatt is sikerült olyan úton haladnunk, aminek a létezéséről fogalma sem volt, tehát talán jobban járunk, ha erről lemondunk, hiszen az új Swift fedélzeti rendszerében épp az a jó, hogy most már nem csak a MirrorLink szabvánnyal tudjuk rákötni a telefonunkat. Mostantól ugyanis az Apple CarPlay és az Android Auto is rendelkezésünkre áll, ezek pedig zárójelbe teszik a beépített navigáció szükségességét, a roaming díjak megszűnésével pedig már a külföldi autós barangolások során sem kell többletköltségekkel számolni.

Fullos felszereltség - nem ez lesz a legnépszerűbb változat [+]

Mivel mi az 1,2 literes, összkerekes, Smart Hybrid nevű, kvázi csúcsmodellt próbálhattuk ki, ezért megkaptuk a kormány mögött, a műszerfal közepébe integrált, színes, 4,2 hüvelykes információs kijelzőt is (ami csak a GLX felszereltséghez jár), amit a kormányra rakott info feliratú gombbal lehet kapcsolgatni és elsősorban az autózással kapcsolatos adatokat jeleníti meg (még a G-t is méri, de a fogyasztás, az átlagsebesség és az akkumulátor töltöttsége is nyomon követhető többféle diagramon keresztül). A középkonzolra rámolt fedélzeti rendszer viszont ettől teljesen függetlenül üzemel.

A fedélzeti rendszer menüje

Nyilván nem vár az ember egy csúcskategóriás tabletnek megfelelő minőségű cuccot, a 7 hüvelykes, 800 x 480 pixeles megjelenítőnél azonban már láttunk jobbat, igen fakó és meglehetősen sokszor esik rá úgy a fény, hogy a tükröződés miatt nehézkes a tartalmat olvasni, amire az is rátesz egy lapáttal, hogy a grafika… elnézést, grafika leginkább nincs, szóval a tartalom háttere fekete, a betűk pedig pasztellszínűek. A hangerőt a bal oldali, érintésvezérlős csúszkán állíthatjuk (ennél egy potméter százszor jobb megoldás lenne), a bal felső sarokban pedig a némítás gombja ücsörög. Amire szükség is lesz, mert rejtélyes okok miatt minden egyes induláskor elkezd ordítani a rádió, akkor is, ha néma módban volt a motor leállításakor korábban.

Elöl bőven van hely [+]

A másik oldalon a kezdőlapra ugró gomb és a hangvezérlés található, utóbbi magyarul egyáltalán nem hajlandó működni, csak akkor, ha az egész rendszer nyelvét angolra állítjuk. A legalsó érintőgomb a beállításokba visz, alapvetően az éppen látott funkcióhoz kapcsolódóan. Onnan viszont soha nincs vissza gomb sehol, a kezdőképernyőre való ugrással tudunk távozni. Maga a felület kissé komótos, de nem akadozik, csak simán ráérős, hozzá lehet szokni a tempójához.

Az érintésérzékeny hangerőgombok helyett bármi más praktikusabb lenne [+]

A főképernyő négy részre van osztva, média (zenelejátszó és rádió), telefon, navigáció és okostelefonos kapcsolat megnevezésekkel. Az első pontban meghatározhatjuk, hogy USB-ről SD-ről (a kijelző felett lehet betenni), vagy Bluetooth kapcsolaton érkezik-e a zene, utóbbi esetben nincs playlist, nincs számlista, a telefonunkon kell ezt beállítsuk. A második menüpontban a névjegyzék, a híváslista és a tárcsázóképernyő érhető el akkor, ha a telefon Bluetooth-on keresztül kommunikál, a navigáció magyarul beszél és nem lenne rossz, ha a térkép friss lenne, de teljesen offline, azaz sem a lezárásokról, sem a dugókról nem tájékoztat.

A kormány mögött is van színes kijelző - de csak a legmagasabb felszereltséghez jár [+]

Az okostelefonos kapcsolódás a számunkra igazán lényeges menüpont, de mielőtt belépnénk érdemes még megemlíteni, hogy a kezdőlap közepét is meg lehet érinteni, innen pedig a legfontosabb feladatok egy gombnyomással kiadhatók (például léptetés a számlistában), ez okos apróság és könnyen meg lehet szokni a kezelését. A kormányon levő gombokkal csak a telefonhívásokat és a hangerőt tudjuk kezelni, a felület többi részét az érintőkijelző tapicskolásával vezérelhetjük.

Telefonos kapcsolat

A Swiftben talált rendszer legnagyobb előrelépése, hogy a korábbi Suzuki modellekben még csak a meglehetősen esetleges és kevés telefont támogató MirrorLink üzemelt, most azonban van Android Auto és Apple CarPlay is. Tettünk egy kört a kocsival, hogy fotózáshoz találjunk helyet, de az istennek sem akart működni egyik telefonunkkal sem az Android Auto, vittük vissza legörbült szájjal, hogy valami nem kerek, amikor kiderült, hogy kellett a rendszernek egy reboot, onnantól ment minden, mint karikacsapás.

Ez bizony magára szippantja a port és hajlamos becsillanni [+]

A CarPlay-t nem kell bemutatni, ha a Siri engedélyezve van, akkor csak össze kell dugni a kábelt és máris üzemel (még akkor is, ha a telefon zárolva van), annyira kézenfekvő, hogy a csatlakozási beállítások menüben nincs is benne az Apple interfésze opcióként, csak az Android Auto és a MirrorLink. A felület pont azt nyújtja, amit minden esetben: hívások, üzenetek, térkép, média, podcastok és hangoskönyvek.

Gombok a kormányon [+]

Az Android Auto kicsit komplexebb. Még mindig nem lehet letölteni a Play Áruházból Magyarországon a Google alkalmazását (nem tudni, hogy miért), de egy apk fájl telepítését követően gond nélkül működött a rendszer egy LG G5-tel és egy Huawei Mate 9-cel is. Ha a kábeles kapcsolat létrejön, akkor utána már Bluetooth-on keresztül is üzemel, a telefon átveszi az irányítást, a felületen pedig telefonhívások, navigáció és zenelejátszás valósulhat meg, utóbbi esetben néhány külsős alkalmazást is támogat már a Google (például a Spotify-t), de a Waze még nincs ezek között, pedig azt már nagyon várjuk. Így viszont a Google Maps a navigációs támaszunk, mondjuk azzal sincs sok gond, hiszen online van. Az Android Auto felületéről vissza tudunk térni a Suzuki interfészéhez (és a jobb alsó négyzetet megérintve újra előcsalhatjuk a Google megoldását), a CarPlay erre nem ad lehetőséget, ott bontani kell a kábeles kapcsolatot. Ha az androidos mobil hozzá van kötve a rendszerhez, akkor az autó saját menüjét használva is visszacsöppenünk az Android Autó megfelelő menüjébe, ha a telefonos funkciókat indítjuk el.

A MirrorLink sem tűnt el, de itt azért kicsit komplikáltabb a helyzet, mert csak a HTC, a Sony, a Samsung és az LG modellek támogatják általában, a Huawei már egy éve ígérte, hogy ők is beszállnak, de ez még nem történt meg. Ahhoz, hogy működjön a képernyőtükrözés, mindenképpen szükségünk lesz egy olyan MirrorLink alkalmazásra, amit tükröz a rendszer a fedélzeti kijelzőre, a Sony és a HTC mobilokban ez sokszor gyárilag megvan, ha nincs ilyen, akkor le kell töltsünk egyet (az LG a MirrorDrive-ot ajánlja), összekötés után pedig az autó rendszerében is ki kell válasszuk, hogy a telefonon levő MirrorLink appok közül melyiket óhajtjuk igénybe venni. Ezt a választást akkor is megvárja a kocsi, ha csak egyetlen opciónk van. Innentől a funkcionalitás csak a használt alkalmazáson múlik és azon, hogy a mobilunk milyen verziószámú MirrorLink szabványt támogat, mert az autóban már az 1.1-es dolgozik, régebbi telefonoknál viszont az 1.0-s, ezek persze nem működnek együtt, hogy adjunk a kompatibilitásnak egy pofont. Ez mondjuk pont nem a Suzuki hibája, a MirrorLink szabvány elég ostoba ilyen szempontból.

[+]

Összegzés. A Swift nem egy különösebben drága autó, de alapfelszereltség esetén nincs okostelefonos trükközés, az csak a már 4 millió felett elérhető GL+ esetén jár. Ha a műszerfali kijelzőre is vágyunk, akkor már a GLX felszereltség szükséges, ami listaáron 4 780 000 forintot kóstál, biztos lesznek akciók és lehet alkudozni, de sarokpontként ezek az irányadó számok. A fedélzeti rendszer — funkcionalitását tekintve — elég sokoldalú, most már benne van a CarPlay, az Android Auto és megmaradt a MirrorLink is, ergonómiailag kissé ódivatú, grafikailag nem kápráztat el és pár dolgot még bőven lehet javítani. Mondjuk a nehézkesen kezelhető hangerősáv helyett jól jönne egy potméter, értékelhetnénk, ha nem állna vissza egy default hangerőre a rádió minden indítás után és néha lenne vissza gomb is a felületen. Persze a panel minősége és a sebesség is inkább középszerű, ugyanakkor viszont mégiscsak arról van szó, hogy egy kiskategóriás Swift is képes ma már az ismertebb csatlakozási szabványok kezelésére, ami rengeteg kategóriatársáról nem mondható el (a Toyota Aygo is csak MirrorLinket tudott), az irány jó, de pont a hardveren lehetne még csiszolni, az beszállító kérdése, márpedig ma már egy roppant olcsó tablet is jobb kijelzővel rendelkezik és a nyolcmagos chipsetek korában talán a sebességgel kapcsolatos elvárásunk sem túlzó. Mindezzel együtt viszont — ha nem az a lényeg, hogy milyen a grafika és mennyire látványos a felület — kapunk egy olyan megoldást, amivel tényleg szinte minden telefont hozzá tudunk lőni a fedélzeti rendszerhez, ami ma már nem csak a drágább autókban elvárás és ezt a Suzukinál a jelek szerint pontosan tudják.

Bog