Mobil hálózati rendszerek pár évvel ezelőttig
Mivel úgy érezzük, hogy kezdtünk kifogyni azon cikktémákból, melyekről még nem írtunk, úgy döntöttünk, hogy elevezünk a lehető legmélyebb vizekre és bemutatjuk a napjainkban használatos mobilhálózatok felépítését, működését, lehetőségeit és korlátait, mindezt egy többrészes tudástár keretein belül. A sorozat első részében a GSM hálózatokról lesz szó, amit egy ennél is részletesebb 3G-s cikk fog követni (de még sajnos mindig nem készült el).
Mielőtt belevágnánk a sűrűjébe, nézzük át, hogy a mai legmodernebb technológiákat kivéve milyen mobil hálózati rendszerekkel találkozhatunk, illetve találkozhattunk az elmúlt két évtizedben. Kicsit tömör lesz, de a cikkben előrehaladva mindenre fény fog derülni, amit itt még homály rejt.
Nyilvános Földi Mobil Hálózatok (PLMN-ek): a Public Land Mobile Network architektúra cikkünk szempontjából a legfontosabb, hiszen több egyéb rendszer (AMPS, NMT, DCS stb.) mellett ebbe a kategóriába tartozik a GSM is. Egy cellás ellátáson alapuló rendszerről van szó, melynek szolgáltatási területén a cellákat a föld feletti hullámterjedési tulajdonságokat figyelembe véve alakítanak ki. Ezek a rendszerek - köztük a GSM is - fejlett távközlési szolgáltatásokat nyújtanak és egyben hozzáférést biztosítanak a PSTN-hez is (Public Switched Telephone Network, magyarul Nyilvános Kapcsolt Telefonhálózat). Ezeket a rendszereket gyakorlatilag a vezetékes telefonos hálózati rendszerek rádiós meghosszabbításaként is érzelmezhetjük. Ebbe a kategóriába tartozik továbbá a DECT és a zsinór nélküli telefonrendszerek is, bár ezek tulajdonképpen a PSTN-hez vagy a PLMN-hez hasonló globális rendszerekhez biztosítanak helyi hozzáférést. A PLMN kategóriába tartozik minden olyan hálózat, amihez egy szerződés után az átlagember csatlakozni tud. A három hazai szolgáltató értelemszerűen PLMN kategóriába sorolható.
Diszpécser (zárt célú) Földi Mobil Hálózatok (DLMN-ek): ezek főként üzleti felhasználók számára készült magánhálózatok, melyeknél a kommunikáció a bázisállomások és a mobilok, vagy a mobilok csoportjai között történik. Beszéd- és adattovábbításra egyaránt alkalmasak, bár előbbi rendszerint félduplex átvitelre korlátozódik. A legismertebb rendszerek a Tetra, az MDTS, az MPT 1327 és a különféle zárt célú és nyilvános mobil adathálózatok. A DLMN hálózatok legfőbb ismérve, hogy csak az arra jogosult, különböző paramétereknek megfelelő emberek használhatják. A Tetra a legjobb példa erre, a belügyminisztériumi rendszert a rendőrök, a mentők, a tűzoltók és a katasztrófavédelmi szakemberek számára építették (egyébként a T csoport üzemelteti), erre a hálózatra a felsorolt csoportokon kívüli felhasználók nem tudnak kapcsolódni.
Személyhívó rendszerek: ezek egyirányú kommunikációt biztosítanak a hívott személy felé. A dolog működési elve a szelektív hívás, az átvitt információ jellemzően valamilyen adat. A mára már kevésbé használt személyhívók általában fény vagy hangjelzést adnak ki, miközben numerikus vagy alfanumerikus információkat jeleznek ki, de léteznek olyan értéknövelt szolgáltatósok is, mint az üzenetek tárolása, átirányítása, ismétlése. Léteznek önálló személyhívó szolgáltatást nyújtó rendszerek (ilyen a POCSAG vagy a páneurópai ERMES), de megvalósíthatók URH FM műsorszóró rendszerek, rádió-adathálózatok és GSM rendszerek segítségével is. Hazánkban 06-50-es előhívóval volt személyhívó rendszer a GSM hőskorában, de az SMS elterjedésével egyszerűen kiszorultak a piacról.
Személyhívó készülék
Műholdas távközlési rendszerek: az efféle rendszerek ugyanazokat a távközlési szolgáltatásokat nyújtják, mint a földi hálózatok - telefonszolgáltatás, a PSTN vezeték nélküli meghosszabbítása, adatátvitel, rádió- és televízió műsorszórás, helymeghatározás. A különbség azonban az, hogy ezeknél a rendszereknél műholdakat használnak, melyek pályájuktól függően lehetnek LEO-, MEO- és GEO-rendszerek - erről talán egyszer egy külön cikket is publikálunk. A műholdas hálózatok legnagyobb előnye, hogy a domborzati viszonyok nem befolyásolják a térerőt, hiszen a jel az égből érkezik. A hátrány viszont az, hogy amint a készülék nem látja az eget, a vétel megszűnik, ám a legtöbb műholdas telefon gond nélkül roamingol földi GSM hálózatokon. A műholdas szolgáltatás igen drága mulatság, de expedíciók, hegymászók, vagy hajósok számára gyakran nélkülözhetlen.
Beszélgetés műholdas telefonon
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
