Új hozzászólás Aktív témák

• #50788 #71562240 törölt tag #71562240 #50523

  Új Válasz 2014-05-11 19:24:25 #50788

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz #71562240 #50523 üzenetére

  Na, itt van a következő adag cirkusz, Negyedi Dimenzió következő rész. Most végre interjút olvashatunk a nagy Warázslóval (Wizzard) Peter W. Belttel, - aki még nem ismerte őt, benyomásokat szerezhet, hogy egy kóklerről van-e szó vagy egy okos feltaláló-üzletemberről. Egyúttal a HFM szerkesztőség tagjai és más hallgatóság mélyreható teszteknek vet alá újabb érdekes beltikus eszközöket-termékeket, érdekes eredményekkel. Polarizációhegyek-völgyek.

  Előzmények:
  (#49702) kammerer
  (#49705) kammerer
  (#49706) kammerer
  (#49708) kammerer
  (#49814) kammerer
  (#49963) kammerer
  (#50145) kammerer
  (#50201) kammerer
  (#50203) kammerer
  (#50333) kammerer
  (#50523) kammerer

  -----------------

  Negyedik Dimenzió: Szellemidézés

  Alább a Szerkesztő számol be a Negyedik Dimenzióban tett
  utazásairól, a High Fidelity "megmagyarázhatatlan" jelenségeiről.
  Mivel ezek részben vagy egészben kívül esnek a klasszikus
  elektroakusztika érvényességének körén, Olvasóinkban idegenkedést
  ébreszthetnek, s csökkenthetik lapunk műszaki tesztjeinek hitelét.
  Nyomatékkal leszögezzük, hogy az ehelyütt közölt írások teljes
  mértékben függetlenek a lap műszaki részétől. Mérnök munkatársaink
  csakis azzal járulnak hozzá ezekhez a cikkekhez, hogy résztvesznek a
  szeánszokon - és borzadoznak. A Szerkesztő egymagában vállalja
  munkájának minden ódiumát.

  I. Szellemidézés - Interjú Peter W. Belttel

  A Szerkesztő magánvéleménye szerint a modern hangtechnikában két
  nagy forradalom zajlik. Az egyik a digitalizáció, ez már csaknem
  teljesen végbement, eredményét világszerte ismerik és elismerik.
  Korunk megannyi vívmányához hasonlóan a digitális technika nem fűződik
  valamely feltaláló személyéhez; létrejöttét "csapatmunkának", sőt:
  számos iparág együttműködésének köszönheti.
  A másik forradalom éppenhogy csak megkezdődött, eredményét az
  emberek többsége még csak nem is ismeri, nemhogy elismerné. Ez a
  forradalom (talán utoljára a technika történetében!) egyetlen ember
  műve. Peter W. Belt személyében tehát én a tudománytörténet utolsó
  magányos hősét, az utolsó Galvani- vagy Wegener-típusú felfedezőt
  tisztelem, és örülök, hogy sikerült megszólaltatnom ezeken a
  hasábokon.
  "Ajánlott olvasmány" a mai szellemidézéshez a Hifi Mozaik 6-7-8.
  kötetéből mindaz, ami Peter Beltről és fekete tudományáról szól.
  Az interjú nem élőszóban készült; a kérdéseket levélben tettem fel
  és a válaszok is postán érkeztek- ez feltehetőleg érződik is
  párbeszédünk ritmusán. Az esetleges félrefordításokért természetesen
  engem terhel a felelősség. DL.

  *

  HFM: Kérem, mutatkozzék be nekünk. Beszéljen a képzettségéről,
  foglalkozásáról, hivatásáról, életviteléről.

  PWB: Rádiómérnöknek tanultam, s akként is helyezkedtem el, a Brit
  Légierőnél. Amikor onnan kiléptem (ez 1956-ban volt), elhatároztam,
  hogy zenei érdeklődésemet összekapcsolom rádiómérnöki tudásommal, és
  ezentúl hangtechnikai készülékekre fogok összpontosítani. Első
  gyártmányom egy magas színvonalú elektrosztatikus fejhallgató volt.
  Később meglehetősen sokat kísérleteztünk ortodinamikus
  fejhallgatókkal. A lehető legvékonyabb alumínium fóliát kombináltuk a
  létező legvékonyabb poliészter filmmel, a komplex csévét az
  alumíniumfelszínre marattuk, a membránt ritkaföldfém-mágnesek közé
  helyeztük - ez az átalakító valóban csúcshifi volt. Rájöttem, hogy
  ilyen ortodinamikus egységekből hangsugárzó-panelt is építhetek, amely
  500Hz-től felfelé sugároz. Meg is építettük, mozgótekercses
  basszusegységgel egészítettük ki, és saját tervezésű MOSFET
  erősítőkkel hajtottuk meg. Aktívrendszerünket bemutattuk az 1981. évi
  londoni audio-kiállításon, s elnyertük vele az ottani Legjobb
  Hangminőség címet.

  Belt vásárdíjas hangsugárzó rendszere, a Tower ("Torony"). A fényképet
  a Hi-Fi News & Record Review 1981 júniusi számából vettük át (25.
  oldal), ahol is a Cunard Show-ról készített tudósításban a
  következőket olvashatjuk: "Kétségtelenül az egyik sztárja volt a
  bemutatónak PWB szélessávú aktívrendszere, amelyet 200 Hz alatt egy 50
  literes basszreflexdoboz egészít ki. A "Torony" nem kevesebb mint 105
  parányi hangszórót tartalmaz csatornánként! Ezek
  alumínium/poliészterből készültek, alacsony tömegük folytán megvan az
  az előnyük, mint az elektrosztatikus hangszóróknak, de dinamikusan
  vannak meghajtva, és végig az egész sávban konstans az impedenciájuk.
  Beléjük van építve csatornánként két DC-csatolt MOS-FET erősítő, s
  noha a komplett alkotás 2750 fontba kerül (nem számítva a VAT-ot), ez
  szolgáltatta az egyik legjobban részletező hangot és sztereofóniát a
  bemutatón."

  Számomra azonban még ez a "legjobb" hangminőség is gyászosan rossz
  volt ahhoz képest, amire otthoni tapasztalataim alapján számítottam.
  Mint mérnök, tisztában voltam vele, hogy amit produkáltunk, az valódi
  csúcshifi, felülmúl minden más berendezést. Ha tehát a hangminősége
  mégis kiábrándító, akkor ennek nyilván megvan a maga oka feltehetőleg
  valamiféle újabb, a hagyományostól eltérő tervezési paraméter.
  Elhatároztam, kikutatom, miért nem szól a berendezésünk egyformán
  jól mindenféle környezetben. Úgy képzeltem, 6 hónapot szánok erre a
  problémára...de 3 teljes évembe került, míg igazából megértettem,
  mennyire aggasztó mértékben érvényesül a környezet zavaró hatása. Ez a
  zavarhatás akadályoz meg bennünket, hogy a maga teljességében
  appercipiálhassuk a képet és a hangot. Azóta is ezzel a problémakörrel
  foglalkozom.
  Utolsó kérdése az életvitelemre vonatkozott. Nos: életvitelem
  igencsak szerény. Minden jövedelmünket kutatásra-fejlesztésre költjük
  beleértve azt a pénzt is, amely a családi házunk eladásából származik.

  HFM: Végül is, hogyan sikerült felfedeznie ezt az eddig ismeretlen
  jelenséget?

  PWB: Kísérleteimet azzal kezdtem, hogy megvizsgáltam, milyen
  hatást gyakorolnak a hangképre a különféle hangszórókábelek és egyéb
  összekötőzsinórok, majd pedig a különféle elektronikai alkatrészek
  mint a kondenzátorok stb. Nem sok eredményt értem el, egészen addig,
  míg fel nem hagytam azzal a beszűkült mérnöki gondolkodással, amely
  hagyományos képzésünkből következik.
  Az első jelentősebb eredményem az volt, amikor rájöttem, hogy
  manipulálni tudom a hangképet azáltal, hogy összedörzsölöm két
  hangsugárzó levett, dekoratív szivacselőlapját. Aztán azt
  tapasztaltam, hogy ha a lemezjátszó plexitetejét dörzsölgetem egy
  speciálisan kezelt műanyag szivaccsal, akkor a hangkép ismétcsak
  megváltozik, mégpedig kétféleképpen aszerint, hogy melyik irányba
  mutatnak a dörzsölő mozdulatok. Kezdtem belátni, hogy valami
  befolyásolja a hangképet, és hogy ez a valami nem vezethető le a
  hagyományos elvekből.

  HFM: Becslése szerint az embereknek hány százaléka képes érzékelni
  ezt az effektust? Milyen mértékben tér el az, egyes személyek
  érzékenysége? Érzékenységük foka vajon függ-e a nemüktől, koruktól,
  foglalkozásuktól vagy bármi más kritériumtól?

  PWB: Lényegében bárki, aki csendben ül és hallgatja a zenét,
  minden további nélkül felismeri manipulációink hatását. Ez csak annak
  az emberfajtának okoz nehézséget, amelyik berögzött előítéletekkel jön
  el a meghallgatásra. Ismétlem, bárki képes felismerni az effektust.

  HFM: És milyen mértékben érzékeli Ön? Kísérletezés közben szüksége
  van-e zenehallgatásra, avagy anélkül is meg tudja különböztetni a
  hasznos töltésmintázatokat a károsaktól, "csak úgy a levegőből; a
  saját testén?

  PWB: Teljes mértékben érzékeny vagyok arra a benyomásra, amelyet a
  környezeti energia manipulálása kelt. A legtöbb kísérlethez egyáltalán
  nincs szükségem zenehallgatásra, de természetesen rendszeresen
  hallgatok zenét is, mert ez az egyetlen módja annak, hogy helyesen
  ítéljük meg a változás karakterét.

  HFM: Ismer-e embereket, akik hasonlóképpen (vagy még Önnél is
  inkább) szenzitívek? Meg lehet ezt tanulni? Milyen mértékig?

  PWB: Saját magamon kívül csak egy személyt ismerek, aki eléggé
  szenzitív ahhoz, hogy zenehallgatás nélkül is manipulálhasson, és ez
  Graham, az egyik fiam, aki velem dolgozik; szintén gyakorlott mérnök.
  Mindketten hosszú idő alatt tettünk szert erre a képességünkre, és úgy
  gondolom, hogy bárki, aki ugyanennyire intenzíven foglalkozik a
  szóbanforgó energia manipulálásával, ugyanannyira fogékonnyá válik rá,
  mint mi.

  HFM: Vajon a PWB-effektus kizárólag fiziológiai úton hat? Avagy az
  emberi szervezeten kívül a készülékeink működését is befolyásolja?

  PWB: Erre nagyon nehéz válaszolni. Úgy vélem, modern
  lakókörnyezetünk egészét káros energiamintázatok szövik át. Ezek
  sokféle forrásból származnak, de alapjában véve valamennyi a
  gravitációs energiát torzítja el. E torzításokra eddig azért nem
  figyeltünk fel, mert az emberi szervezet kivédi a hatásukat azáltal,
  hogy tudat alatt mintegy elnyomja az éberségünket". Ezzel azonban
  csökkenti azt a képességünket is, hogy a maga teljességében élvezzük a
  hangot és a képet.

  HFM: Hogyan magyarázza, hogy manipulációinak (a polarizálásnak)
  auditív hatása nem mindig ugyanaz, sőt néha meglehetősen eltér attól,
  amire fel vagyunk készülve?

  PWB: Olyan polarizációs mintázatokat is lehet produkálni, amelyek
  nem egészen a kellő irányban hatnak. Az évek folyamán azonban
  megtanultuk, hogyan érhetjük el a helyes mintázatot.

  HFM: Nem erre gondoltam. Magukkal a PWB eszközökkel sem mindig
  ugyanazt a hatást érjük el. Például, némely szituációkban a
  polarizálás megszünteti a hangkép érdességét, de ellágyítja a zenét.
  Más szituációkban viszont csengőbbé, definiáltabbá teszi.

  PWB: Sajnos, az emberek alapvetően a hifi-készülék hangminőségére
  koncentrálnak; nincsenek felkészülve rá, hogy a környezetük állapotára
  figyeljenek.

  HFM: Mi határozza meg a PWB-effektus főbb töltésmintázatait? És
  melyek ezek a főbb mintázatok?

  PWB: A fő töltésmintázat bármely épületen belül függőleges irányú,
  nyilvánvalóan a gravitációs erő hatására. Az elektromágneses energia
  helyi koncentrálódásai pedig létrehozzák az energiatorzulás saját,
  lokális fészkeit. Az emberek nehezen hiszik el, hogy valamely épületen
  belül minden egyes szoba befolyásolja a szomszédos szobának a hangját.

  HFM: Képes-e rá, hogy áttekintse a PWB-effektust a maga
  teljességében? Avagy fel van készülve további, nemvárt fejleményekre?

  PWB: Világos munkahipotézissel rendelkezünk, de minthogy az emberi
  hallás- és látásmechanizmust senki sem ismeri igazán, nehéz
  meghatározni, mi történik az emberi agyban. Meglehetősen biztosak
  vagyunk benne, hogy egyensúly-érzékelésünk agyi folyamatokon alapul, s
  hogy elsősorban ezeket a folyamatokat zavarja meg a környezet káros
  energiája. A többi érzékszervünkre gyakorolt hatás már csak
  másodlagos. Nemvárt fejlemény, mindazonáltal, amit legutóbbi
  kísérleteink során tapasztaltunk, nevezetesen, hogy valamely épületben
  detektálni lehet olyan manipulációk hatását is, amelyeket a
  szóbanforgó épülettől több tíz méternyire végzünk.

  HFM: A PWB-gyártmányok közül melyiket vagy melyeket tartja a
  legfontosabbnak?

  PWB: Valamennyit fontosnak tartom. Legnépszerűbb gyártmányunk
  mindenesetre a Spiratube. Kezd népszerű lenni az Elektrét Gyöngy is -
  majd küldök belőle mintapéldányokat.

  HFM: És akkor egy roppant kritikus kérdés: mennyi ideig tartják
  meg hatékonyságukat a PWB-eszközök?

  PWB: Rendkívül hosszú ideig. Semmi okuk rá, hogy elromoljanak.
  Arra számítok, hogy végtelen sokáig működnek.

  HFM: Mit szól az Egyeres/Sodrott kábel vitájához? Egyáltalán, mi a
  véleménye a kábelekről?

  PWB: Bármiféle két kábel között csupán annyi a különbség, hogy
  eltérő módon manipulálják a PWB-típusú energiát két készülék között*
  (*Belt eddig sosem adott nyílt választ arra a kérdésre, hogy egyeres
  avagy inkább sodrott kábelt használjunk-e. Időnként azért közzéteszi a
  kábelekkel kapcsolatos megfigyeléseit, s habár ezekből ma még korai
  volna valamiféle komplex kábel-elméletet kreálni: ami késik, nem
  múlik.). Van egy új gyártmányunk, ez a már említett Elektrét Gyöngyön
  alapul, kívülről rá kell csíptetni bármely kábelre, és máris erősen
  javul a hangkép. Valóban bármiféle kábelről beszélek - ugyanis a
  háztartási gépek (hűtőszekrények, elektromos tűzhelyek stb.) kábelein
  éppoly fontos kezelni a káros energiát, mint a hifikészülékek
  összekötőkábelein.

  HFM: Hangsugárzó-lábazatok, lemezjátszó-asztalkák - ezeknek is van
  közük a PWB jelenséghez?

  PWB: Bármiféle hangsugárzó-lábazat, lemezjátszó-asztalka vagy
  egyéb állvány semmi mást nem tesz, csupán a PWB-féle energiát
  manipulálja.

  HFM: Mi a véleménye az Analóg/ Digitális párviadalról?

  PWB: Erről nem tudok mit mondani. A szokványos hifi-hangot én már
  akkor kiábrándítónak találtam, mielőtt a digitális rendszer megjelent
  volna a színen. Egyébként viszont mindkét rendszer képes rá, hogy
  kielégítő módon reprodukálja a zenét.

  HFM: Milyen a kapcsolata a reprodukált zenével?

  PWB: Évekkel ezelőtt hangfelvételeket is készítettem,
  lakklemez-vágással is foglalkoztam. Szerencsésnek tartom, hogy ma már
  lemezgyárak is kezdenek érdeklődni a mi technikánk iránt. Érdekes lesz
  majd megfigyelni a közeli jövőben, milyenek lesznek azok a felvételek,
  amelyek a miáltalunk manipulált stúdióban készülnek. De tévedés azt
  hinni, hogy a PWB-effektus csak a reprodukált zenén érvényesül. A
  környezet káros energiája mindenkit meggátol abban, hogy a hangkép
  egészét appercipiálhassa - akár a hangversenyteremben vagy a
  színházban is.

  HFM: Igen, erről már mi magunk is meggyőződtünk. Visszatérve a
  reprodukált zenére: Ön milyen készüléket hallgat otthon? Mi volt a
  legjobb hifi, amelyet valaha is hallott? Hajlandó volna márkaneveket,
  készüléktípusokat említeni, amelyekkel rokonszenvezik? Milyen tanácsot
  adna a hifistáknak?

  PWB: Mint a legtöbben ebben a szakmában, én is folyvást
  cserélgetem a készülékeimet. A hangminőség azonban most már minden
  körülmények között jó, függetlenül attól, hogy milyen árkategóriájú
  készülékek szolgáltatják a zenét. Ha új készüléket vásárolunk,
  azonnyomban modifikáljuk, mert különben semelyik cég semelyik
  készüléke nem produkálna elfogadható hangot. A PWB-technika igen
  egyszerű eszközökkel igen sokat javít a hangképen; tényleg egyszerű
  módszerekről van szó, még csak a készülék fedőlapját vagy plexitetejét
  sem kell feltétlenül eltávolítani. Lényeges viszont, hogy kezelni kell
  a káros energiát a hálózati csatlakozókábelen és az összekötőkábeleken
  is. Ami pedig a hanglemezt és a CD-t illeti: a forgó korong annyira
  káros energiát produkál, hogy okvetlenül kezelni kell.

  HFM: Mi a véleménye, sikerül-e valaha is műszeresen kimérni a
  PWB-effektust, Meg tudja-e győzni a tudósokat a PWB-effektus
  létezéséről?

  PWB: Európai tudósok a gravitációs energia anomáliáit detektálták
  messze a Föld felszíne alatt és fölött, tehát bányákban és magas
  tornyokban is; ők most azon töprengenek, hogy vajon a kölcsönhatások
  ötödik, illetve hatodik fajtáját fedezték-e fel.*
  (*A fizika jelenleg az elemi részek 4-féle kölcsönhatását ismeri:
  1. az erős kölcsönhatást (magerők), 2. az elektromágneses, 3. a gyenge
  kölcsönhatást (amely a béta-bomlást okozza) és végül 4. a gravitációs
  kölcsönhatást, mely utóbbi mind között a leggyengébb. Ezeket, vagy
  legalább többségüket a tudósok már régóta szeretnék valamiféle
  egységes elméletben kifejezni, "közös nevezőre hozni".
  Próbálkozásaikra (Faraday, Einstein stb.) Belt is hivatkozik egyik
  szórólapján, lényegében olyasvalamit állítva, hogy a PWB-effektus
  éppen az elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatás "közös
  nevezője". Mint interjúnkból kiderül, a PWB-effektus
  "támadáspontjának" Belt nem a hallószervünket tartja, hanem az abban
  foglalt egyensúly-érzékelő szervet.) Biztos vagyok benne, végül azt
  fogják kimutatni, hogy ezek valójában a gravitációs erő torzulásai, s
  hasonlóak azokhoz a torzításokhoz, amelyekről én beszéltem, s
  amelyeket manipulálni tudok.
  HFM: Reménykedik-e benne, hogy neves hifi-cégek is elfogadják és
  átveszik az Ön technikáját? Van-e már ennek valami jele?

  PWB: Gyártócégek folyamatosan érdeklődnek kutatásaink eredménye
  iránt. Az átlagos hifi-készülékek forgalma csökken, drága
  berendezésekre viszont változatlanul sokat költenek az
  emberek...feltehetőleg abban reménykedve, hogy azok a drága készülékek
  majd úgy fognak szólni, ahogy ők szeretnék. De amíg ők nem támasztanak
  magasabb igényeket, addig a gyáraktól pontosan azt fogják kapni - amit
  jelenleg kapnak.

  II. Csövek, krémek, fóliák

  Mi már kipróbáltunk néhány PWB-eszközt (HFM 7.), s ezt azóta
  Olvasóink is megtehették, legalábbis azok, akik hitelt adtak
  szavunknak, s még idejében elmentek a Belgrád-rakparti Hifi Áruházba,
  ahol is 9-10 féle varázsszer között válogathattak. Egyébként nem volt
  erőszak a disznótor, nemhogy a vevő, de a RAMOVILL számára sem, Belt
  ugyanis meghitelezte az első szállítmányt (az angol kereskedők nyelvén
  "sale or return", azaz: "add el vagy küldd vissza"). A hitelnek
  azonban természetesen korlátot szabott, egy-egy fajtából csak 10-10
  darabot küldött, és a mintaszállítmányba nem vette fel a teljes
  PWB-választékot. (Nem érkezett Polarizátor, Ecset és Elektrét Csipesz,
  valamint Piros/Fekete Fólia, de ez utóbbit időközben mint jeleztük -
  valóban felváltották egy újabb fólia-kombinációval, az
  Arany/Szürkével.) A többi már azon múlik, valóban érdekli-e a magyar
  vásárlóközönséget a PWB-technika. Ha igen, akkor a RAMOVILL vélhetőleg
  a maga kockázatára is rendelni fog Belttől, esetleg előjegyzést vesz
  fel a PWB-gyártmányokra. Az árak, sajnos, máris magasabbak, mint
  jeleztem, részben a forint újabb leértékelése miatt. A
  Belt-eszközöknek én ezentúl mindig csak az angliai bolti árát fogom
  megadni, fontban. A forintár ennek a 40%-a, szorozva körülbelül
  210-zel - amíg csak nemzeti valutánkat újra le nem értékelik. Ez éppen
  a napokban várható...
  Végül is, a PWB-gyártmányok közül Magyarországon is boltba került
  a 29cm-es alátétkorong, az Elektrét Szélvédő, a CD-fedőkorong, a
  8cm-es alátétkorong, az Elektrét Olaj és az ezüstszínű fólia; ezekről
  már meséltem a múltkor. De volt a csomagban három további PWB-eszköz
  is: a Spiratube (1 méter ára 10 font), az Arany/Szürke fóliapár (1+1
  darab 7x8cm-es fólia ára 30 font) és az Elektrét Krém (1 tégely ára 20
  font). Mai kísértethistóriánknak ezek lesznek a főszereplői.

  1. Spiratube

  Műanyag spriálcsövek. A normál kivitel (a középső) 6mm-es

  A 7. kötetben csak mint kisegítő eszközt említettem, mert még nem
  tudtam, hogy önmagában is nagyhatalmú varázsszer; nem véletlen, hogy
  Belt eddig éppen ebből adta el a legtöbbet. A Spiratube egy színtelen
  pvc-cső, amelyet permanens töltéssel láttak el, s amelyen spirális
  vágás fut körbe, ennélfogva nemcsak ráhúzni lehet, de rá is lehet
  tekercselni a legkülönfélébb kábelekre: hálózati vezetékre,
  interconnectre, hangszórókábelre, antennavezetékre stb. "Standard"
  változata 6mm átmérőjű, de létezik belőle vékonyabb is, vastagabb is.
  Már egyetlen, 3-5cm hosszú darabka is meglepően hatékony, de minél
  több, annál jobb - csak az a fontos, hogy számuk mindig páratlan
  legyen. Ha viszont takarékoskodni akarunk, egyetlen
  Spiratube-darabkával egy egész kábelköteget is át lehet fogni.
  A Spriatube riasztóan univerzális varázsszer. Bármiféle kábelen
  hatékony, ennélfogva nemcsak a hifi és a videó, hanem az összes
  háztartási gép madzagjaira is kívánkozik belőle egy-egy darab. Érdemes
  Spiratubeot húzni a hangsugárzó és a különféle készülékek (erősítő,
  tuner, CD-játszó stb.) belsejében futó kábelekre is.
  Megdöbbentő, de a Spiratube-ra nemcsak a bekapcsolt készülékeknek
  van szükségük, hanem azoknak is, amelyek éppen nem üzemelnek. Az én
  szobámban például van egy szövegszerkesztő gép plusz egy
  villany-írógép (azaz egy KODEX2000 rendszer). Ha zenét hallgatok, mind
  a kettőt kikapcsolom, a hálózati csatlakozójukat kihúzom. Mégis meg
  lehet hallani, amikor Spiratube-ot rakok a két üzemen kívüli gépnek
  egyebeken kívül az összekötőkábelére! Működik a varázslat a
  telefonkészülékek kábelein is, holott zenehallgatás előtt a
  telefondugókat mindig kihúzom a konnektorból.
  Figyelem, figyelem, figyelem!!! Ha Spiratube-ot teszünk valamely
  kábelre, előzőleg el kell távolítani róla ama bizonyos matrózcsomókat,
  mert "ütik egymást" a spirálcsővel. Ez az intés kezdetben elkerülte a
  figyelmemet (pedig benne van a használati utasításban!), és a
  telefonkészülékek kihúzott csatlakozódugóját továbbra is, mintegy
  automatikusan matrózcsomóval blokkoltam, holott a telefont időközben
  már teleraktam Spiratube-bal. Csak később jöttem rá, hogy a kétféle
  technika együtt egy nagyon kellemetlen visszhangosodást idéz elő a
  hangképben. A matrózcsomó okos dolog, a Spiratube pedig jóval
  hatékonyabb a matrózcsomónál is - de a kettő együtt többet ront,
  mintha egyiket sem alkalmazzuk!
  Érdekes felfedezése Beltnek, s majdan valószínűleg hozzáfog
  járulni az Ideális Kábel Tanához, hogy ha azonosítani lehet a fázist
  és a nullpontot, és a két kábelszál külön-külön fut, akkor az a
  legjobb, ha a "+" szálakra páros, a "-" szálakra páratlan számú
  Spiratube-darabkát húzunk. (Ha van a világon logika, akkor ennek a
  technikának matrózcsomóval is működnie kell. Van kedve valakinek
  kipróbálni?)

  2. Arany/Szürke fóliapár

  Az Arany/Szürke fóliapár "mintázatai"
  1. Mágnesezhető anyagokon, 2. Bármiféle egyéb anyagon, 3. Hanglemez
  mindkét, illetve CD egyetlen címkéjén, 4. elektrolit kondenzátoron.
  Utóbbin az arany fóliának, amely töltéskötést hoz létre az alumínium
  ház és a külső műanyag borítás között, nem szabad átnyúlnia a tetőrész
  negatív felére

  A Piros/Fekete fóliapárt végleg kivonták a forgalomból. A lelkünk
  mélyén sajnáljuk, hiszen ennek az eszköznek szenteltük a legnagyobb
  teret, róla közöltük a legtöbb ábrát dehát éppen arról van szó, hogy a
  Piros/Fekete fóliapár használatához túl sok ábrára, valóságos
  enciklopédiára volt szükség. Az új Arany/ Szürke fóliapárral már
  valamivel kevesebbet kell pepecselni. Mellesleg úgy érzem, hatékonyabb
  is. Pontosabban, a hatása helyesebb irányba mutat. Kisebb szöget zár
  be a helyes iránnyal. Akárcsak a Piros/Fekete fóliapárt, az
  Arany/Szürkét is mindig együtt kell használni, különféle
  kombinációkban. Négyféleképpen járhatunk el:
  Mágnesezhető anyagokra az aranyszínű fóliából ragasztunk egy kb.
  1cm2-es négyzetet, majd arra rátapasztunk egy valamivel
  kisebb négyzetet a szürkéből, úgy, hogy körben kilátszódjék egy
  aranyszínű szegély. Ezzel a kombinációval a hifi-készülékek és
  háztartási gépek burkolatát, a vasállványokat stb. kezelhetjük (1.
  ábra).
  A nem-mágnesezhető anyagokra (fémre, fára, üvegre, műanyagra stb.)
  fordított "mintázatot" kell felvinni: a nagyobbik négyzet lesz a
  szürke, a kisebbik az aranyszínű - de az utóbbinak a hátára egy
  további, vele azonos nagyságú aranyszínűt is kell ragasztani (ez tehát
  összesen 3 darab fólia, mint a 2. ábra mutatja).
  Hanglemezcímkékre (a CD egyetlen, illetve az LP mindkét címkéjére)
  pici, kb. 2x8-10mm-es csíkok kívánkoznak, két szürke és két
  aranyszínű, a 3. ábrán látható mintázatban. (Az Arany/Szürke fóliapár
  itt feltétlenül jobb a Piros/Feketénél, sőt, az ezüstszínű fóliánál
  is!)
  Végül a különféle készülékek elektrolit kondenzátorait úgy kell
  kezelni, ahogy ez a 4. ábrán látható.
  A két első esetben akkor járunk el a leggazdaságosabban, ha
  egy-egy tárgyra csak egy-egy négyzetet viszünk fel, de tapasztalataim
  szerint az egynél bizony jobb a három, a háromnál pedig a kilenc (ami
  arra vall, hogy a káros "töltést" soha nem lehet teljes mértékben
  kipusztítani, csak redukálni!). Ezt a Triangulum balzafa-állványon és
  a Linn Index vasállványon egyaránt kitűnően meg lehet hallani. Nem
  tudom, Peter Belt is aláírná-e, de az én tapasztalatom szerint egy-egy
  kritikusabb objektumon általában három négyzetet célszerű elhelyezni,
  éspedig egymástól minél távolabb, hogy mintegy körbefogják az
  objektumot.
  Ügyelni kell, hogy mindig a helyes töltésmintázatot válasszuk! Ha
  az Arany/Szürke helyett Szürke/Aranyat alkalmazunk (vagy fordítva), a
  hangkép nem javulni, hanem romlani fog! Mint a PWB-fóliák, ez a
  fóliapár is érzékeny a nedves tisztításra. Csak száraz ruhával szabad
  letörölni.

  3. Elektrét Krém

  A (k)rémesen drága Electret Cream

  Ezt az izét valószínűleg még sokan és sokáig elnézegethetik a Hifi
  Áruházban, mert aligha fog elkelni. Csaknem elképzelhetetlen, hogy
  bárki is kiadjon 2100 forintot egy parányi, 3cm magas, 4cm átmérőjű
  tégelyért, amelyben egyéb sincs, mint egy kis fehér zselé. Pedig
  tényleg döbbenetes a hatása.
  Ellentétben a többi polarizációs eszközzel, a nemrégiben feltalált
  Elektrét Krém a különféle objektumok felületének káros töltését
  közömbösíti. A gyártmányismertető szerint nehezen gyártható anyag, s
  ezért a belátható jövőben igen drága marad. Viszont fölöttébb
  gazdaságosan lehet használni. Csak nagyon keveset kell felvinni
  belőle, ujjheggyel, a tárgyak felszínére, s ott annyira szétkenni,
  hogy a szó szoros értelmében csak molekulányi réteget képezzen; a
  fölösleget amúgyis le kell törölni egy puha ronggyal (de sohasem
  papírzsebkendővel). Csak "rejtett" felületeket szabad kezelni vele,
  hatását ugyanis közömbösíti a nedves tisztítás, különösen, ha
  valamiféle tisztítószerrel végezzük.
  Az Elektrét Krémmel mindenekelőtt a biztosítékokat kell bekenni,
  végig az egész lakásban (sőt: az épületben!), de úgy, hogy a
  biztosítékok érintkezőire ne kerüljön, aztán a különféle készülékek
  fémházának alját és hátoldalát; a plexitetőket; az audió- és
  videókazetták plexidobozát; a tv- és számítógép-képernyőket; a
  távvezérlők és elektromos órák belsejében az elemmel érintkező
  felületet; a legkülönfélébb kábeleket (mégpedig lehetőleg mielőtt
  feltennénk rájuk a Spiratube-darabkákat); a polcok, szekrények stb.
  alsó felületeinek legalább egy-egy darabkáját; a hangdobozoknak
  legalább a frontoldalát (a levehető előlap mögött); a hangszórók
  fémlapját és műanyag-membránját; a lemezjátszók lemeztányérját (kivéve
  azt a részt, amelyen a gumiszíj felfekszik); a hangkart, a hangszedőt
  - és még amit akartok.
  Érdemes felvinni egy leheletnyi krémet a hanglemezcímkére is,
  különösen polarizálás előtt. A fekete pvc-anyagot nem szabad érinteni
  a krémmel, a CD-nek viszont mind a két oldala kezelhető.

  III. Szeánsz helyett

  Szeánsz, az nem lesz ma. Egyáltalán, ebben a rovatban soha többé
  nem lesz szeánsz.
  Hadd idézzek a 7. kötetben közölt PWB-teszt előszavából: "ha
  valaki olyasfajta képtelenséget állít, hogy magasan a fejünk fölött,
  geostacioner pályán, minden egyes szélességi kör mentén ott kering egy
  pár rendőrcsizma, és ha ennek utánanéznénk, és a csizmákat már az első
  három szélességi kör fölött megtalálnánk, akkor vajon nem adnánk-e
  hitelt az egész csizmahistóriának?" Nyugodtan állíthatom, hogy mi
  ezeket a csizmákat megtaláltuk - és nemcsak az első hármat. Ezek a
  csizmák következetesen ott lebegnek minden egyes szélességi kör
  fölött, és csak az nem látja őket, aki nem hajlandó belenézni a
  távcsőbe.
  A távcsőben éppen csak az nem látszik, hogy a menetrendszerűen ott
  keringő csizma balos-e avagy jobbos, illetve, hogy visszatérjek a
  képes beszédről a PWB-gyártmányokra: nem mindig lehet biztonsággal
  eldönteni, hogy manipulációnk a helyes irányban hat-e. Előző kötetünk
  levelezési rovatában valaki arra panaszkodott, hogy a Belt-féle
  manipuláció őnála ellágyította a hangot, s neki ez csak kezdetben
  tetszett, hosszabb távon már nem. A 4. kötet tapogatódzó kísérletei,
  majd később a 7. kötet szeánszai bizonyítják, hogy ezt a jelenséget
  magunk is jól ismerjük. A PWB-manipuláció (legalább) kétféle módon
  hat. Többnyire dinamikát, basszustöbbletet, definíciót, csengést hoz a
  hangképbe, máskor meg inkább a színpadot tágítgatja, egységes térbe
  foglalja a szólamokat, s közben ellágyítja a zenét -, de egyvalamiben
  következetes: mindig kitisztítja a magasakat, eltünteti a szőrösséget.
  Tény azonban, hogy polarizálás közben a hangzási balansz folyvást
  változik, ami bizony néha meglepetéseket okoz. Ez a körülmény nekem
  nagyon megnehezítette az életemet, az alábbiak miatt.
  Kollégáim (ezt is leírtam) "józan mérnökemberek, akik a lehető
  legmélyebb szkepticizmussal, sőt nem kis rettegéssel szemlélik ezt az
  egész PWB-féle istenkísértést". Ezt mindenképpen tessék a javamra
  írni: a többiek nemhogy nem akarták szándékosan becsapni sajátmagukat,
  éppen ellenkezőleg, mindent elkövettek, hogy az effektust lehetőleg ne
  hallják, maga Sólymos Antal valószínűleg a lelkiüdvösségét is odaadta
  volna, hanem hallja-dehát igenis hallotta. (Pedig a PWB-effektust csak
  apró részletenként, "kvantumonként" adagoltam.) Szerkesztőtársam
  egyébként hivatalosan is az ördög ügyvédjének szerepét játssza, neki
  kötelessége, hogy minden ellentmondást kiszúrjon, minden kételyt
  felnagyítson, megakadályozandó, hogy "elgaloppírozzam" magam. Amikor
  előtte is nyilvánvalóvá vált, hogy a PWB-eszközök minden kétséget
  kizáróan működnek, utolsó ellenvetését a következőképpen fogalmazta
  meg (remélem, híven idézem):
  "Elfogadom, hogy ezekkel az eszközökkel manipulálni lehet a
  hangképet, kisebb vagy nagyobb mértékben. A manipulációk hatását
  gyakran előnyösnek vélem, máskor nem vagyok biztos a dolgomban. Attól
  félek, hogy valami riasztóan egyszerű trükknek ülünk fel. Lehet, hogy
  ezek a manipulációk csak ide-oda mozgatják a hangképet, fel-le,
  esetleg körbe-körbe-körbe visznek valamiféle holtpont körül. Ha ez így
  van, akkor a PWB-eszközök értéktelenek."
  Válaszképpen felajánlottam, hogy elmegyek hozzá, hallgatunk egy
  kis zenét, aztán három teljes órán keresztül csak varázsolok, akkor
  megint hallgatunk egy kis zenét, és eldöntjük, hogy jutottunk-e
  valamire, vagy pedig tényleg csak egy holtpont körül kóválygunk. Ő
  szkeptikus volt, ugyanis éppen ebben az időben költözködött, és az új
  szobájának hihetetlenül rossz az akusztikája. Véleménye szerint
  teljesen értelmetlen dolog PWB-eszközökkel kísérletezni mindaddig,
  amíg az alapvető bajt nem orvosoljuk, vagyis amíg nem hozzuk rendbe a
  szoba akusztikáját - de arra meg semmi kilátás. Őszintén szólva,
  mondta, már azon gondolkodik, hogy eladja az egész hifi-berendezését,
  és vesz helyette valami olcsó vacakot, mert ebben a szobában úgy is
  minden mindegy.
  Erre azt mondtam: "annál ösztönzőbb a kihívás- próbáljuk meg!"
  Azért, amikor bekapcsoltuk a zenét, némiképp elszállt az
  önbizalmam: ennyire drága készülékekről ennyire pocsék hangot ritkán
  hall az ember. Anti hifi-berendezése nem éppen "audiofil", de a
  lemezjátszója, a Dual Golden 1 meglehetős (tapasztalatom szerint
  klasszisokkal jobb a kis CS 505-3-nál), és nagy japán
  erősítői-hangsugárzói is toronymagasan felülmúlják a hazai átlagot. A
  Dual Golden egyébként egy ősrégi Direct Drive Dualt váltott fel, de a
  hangképen nem sokat javított ennyit a lemezjátszóról, mint
  legfontosabb láncszemről. Odaadtam a PM-asztalkát is - az sem váltotta
  meg a világot. A szobában csörgővisszhang garázdálkodott, a
  magastartomány mégis süket volt, élettelen, holott a közép- és a
  magashangszórók szintje 2 decibellel meg volt emelve. Alul döngött,
  fölül megdöglött, azonkívül még torzított is.
  Nem túloztam, amikor azt mondtam: három óráig csak varázsolni
  fogok. Ennyi idő biztosan ráment, talán több is. Bevetettem a teljes
  fegyvertáramat, vagyis mindazokat a PWB-gyártmányokat, amelyeket a 7,
  illetve most a jelen kötetben felsoroltam. Elsősorban a szobában
  manipuláltam. A készülékeket nem szedtük széjjel, a belsejükben tehát,
  bármennyire is fontos lett volna, nem manipulálhattam, viszont
  intenzíven kezeltem őket (sőt, a háztartási gépeket is!) krémmel,
  olajjal, Arany/ Szürke fóliával és Spiratube-bal. Kiszámítottam, hogy
  ezekből a szerekből összesen 3 és fél ezer forintnyit használtam el.
  Ugyanennyit ér a nagy hanglemez-alátétkorong és az Elektrét Szélvédő.
  A varázslat összértéke tehát úgy 7 ezer forintra rúghatott, ez
  becslésem szerint 3-4 százalékát teheti ki a berendezés összértékének.
  (Igaz, az összekötőkábeleket és a hanglemezeket a Polarizátorral is
  kezeltem, amelynek ára önmagában is többezer forint viszont ez az
  eszköz nem fogy el.)
  Az eredményt illetően nem jutottunk teljesen közös nevezőre,
  úgyhogy mindkettőnk véleményét közreadom. Én a magam részéről azt
  vallom, hogy mielőtt leültünk volna másodszorra is zenét hallgatni,
  már a beszédhangunkon is érezni lehetett, hogy megváltozott a szoba
  akusztikája. (Igenis: az akusztikája!) A zene pedig nem egyszerűen
  "jobban szólt", hanem: most kellemesen el lehetett hallgatni, holott
  azelőtt elviselhetetlen volt.
  Anti sokkal visszafogottabban nyilatkozott, de elismerte, hogy a
  varázslatok nem "körben forognak", a hangminőség kétségtelenül jobb
  lett. Nagyon szeretném, ha most, immár több heti zenehallgatás után,
  lábjegyzetben pontosan megfogalmazná, mennyire taksálja a változás
  értékét*. Egy biztos: azóta nem hangoztatja, hogy fel akarja számolni
  a hifi-berendezését.

  *

  (* Hol is kezdjem. Darvas Laci barátom PWB-mániájától a pár szál
  hajam is égnek áll, és amikor finoman pedzegetni kezdi, hogy Belt úr
  újabb varázseszközöket talált fel - és ami a legborzasztóbb: már küldi
  is a mintákat - legszívesebben elbújdosnék a közeléből. Minden olyan
  jelenségtől, aminek a lényegét nem ismerjük, ösztönösen idegenkedünk,
  gyanakodva fogadjuk. Én is így vagyok vele. Véleményem szerint a "PWB
  jelenség" köré még sikerült (tudatosan) jókora ködöt is teremteni,
  nehogy egykönnyen kiismerhető legyen a dolog lényege. Ennyit a
  hozzáállásomról. Mégis: ha előítéletektől mentesen szemléljük (azaz
  hallgatjuk), a jelenség hatása érezhető, kimutatható, és be kell
  ismernem, hogy a "varázslatok" jelentős része számomra is "működik".
  És most a lényegre térve. Valóban, Laci pontosan írta le az új
  szobám hangképét. Nem sok örömet okozott a zenehallgatás, nem is sokat
  kísérleteztem (különben is közeledett a lapzárta). A hibák okát
  egyértelműen a szoba akusztikájának rovására írom, a nagy csupasz fal-
  és üvegfelületek eléggé durva visszhangot produkáltak, csoda lett
  volna, ha nem. Csak abban reménykedtem, hogy a falakat majd
  faliszőnyeggel csillapítani lehet.
  Laci ekkor állt elő ajánlatával, ami ugye bármilyen eredménnyel
  zárul is, számomra csak kedvező lehet: ha nem sikerül javítani a
  hangminőséget, akkor ez kicsit az én igazamat bizonyítja, mert finoman
  szólva nem vagyok a leglelkesebb híve a PWB jelenségnek - ha meg
  sikerül, akkor megint nyertem, mert "kis befektetéssel" esetleg
  elfogadhatóbb hangminőség lesz az eredmény anélkül, hogy a szoba
  berendezésén változtatnék, amire mellesleg nincs is anyagi fedezetem.
  A jó 4 órás varázslás számomra egyértelműen kedvező eredményt
  hozott. A hangzás már nem tartalmazza azokat a durva hibákat és
  nincsenek azok a durva hiányai, amit az első bekapcsoláskor már az
  első másodpercben hallottam - ezt azért hangsúlyozom, hogy
  érzékeltetni tudjam a bajok nagyságát. Ehhez képest határozott volt a
  javulás. A középtartományban érzékelhető torzításszerű jelenség
  csökkent, a magasak erőteljesebbek, szebbek lettek, jobban
  kicsengenek. De, hogy félreértés ne essék: továbbra is komoly bajaim
  vannak a hangminőséggel, jócskán van még mit javítani. Viszont el kell
  ismernem, hogy emberibb, hallgathatóbb a hang, és a hibák is kevésbé
  zavaróak, mint eddig.
  Rémes!)
  *

  A 3 órás műtét után itt-ott még beavatkoztunk a beteg rendszerbe.
  Elsősorban az Elektrét Krémmel kísérleteztünk. Kitűnően meg lehetett
  hallani például annak a hatását, hogy a krémmel finoman bekentük a
  dohányzóasztal szélét. Anti szerint egész este ez volt az egyik
  legdrasztikusabb varázslatunk.
  Nem hallgatom el, hogy amikor így apránként, lépésenként
  haladtunk, újra meg újra szembekerültünk azzal a kényelmetlen
  effektussal, hogy a hangkép egyensúlya fel-felbillen, s nem
  feltétlenül abban az irányban változik, mint várnánk vagy szeretnénk.
  Mintha spirálvonalban haladnánk előre: minden manőver hasznos ugyan,
  de ahhoz, hogy méltányolni tudjuk, el kell jutnunk a spirál következő
  menetéig. Minthogy magam is csak az auditív hatásra tudok figyelni,
  nem pedig (mint Belt) a zavarhatásra, jobb híján azt a taktikát
  követem, hogy egy-egy kísérletsorozat végén mindig akkor hagyom abba a
  varázsolgatást, amikor úgy érzem, hogy a hangkép éppen egyensúlyban
  van.
  Tehát, ahogy mondtam: ebben a rovatban többé nem rendezünk
  kollektív szeánszot. Annál is kevésbé, mert most már soha többé nem
  érnénk utól magunkat: a PWB-gyártmányok vésztjóslóan szaporodnak, a
  velük végezhető manipulációk száma pedig mértani haladvány szerint nő.
  Hogy egy háború előtti hirdetés szövegét parodizáljam: "Amíg Ön
  alszik, Peter Belt dolgozik". A brit mágus egyre meglepőbb
  összefüggéseket tár fel, és egyre hatékonyabb eljárásokat talál a
  káros töltés semlegesítésére. Most kaptam mintapéldányt egy új
  fóliatípusból, a töltésgátló kondenzátorokból, a kábelekre
  applikálható Elektrét Gyöngyökből, meg egy olyan eszközből, amellyel
  kezelni lehet a szobában található bármely kisméretű tárgyat, a
  filctolltól a csavarhúzóig... ó borzalom, ezek a tárgyak tényleg
  egytől-egyig "benne vannak" a hangképben.
  Ismét magamat idézem: "...a PWB-eszközöket máris ezernyi módon
  lehet alkalmazni. Ennyiféle manipulációt nyilván nem próbálhatok
  végig, és még ha végig próbálnám is, semmiképpen nem tudnám
  hiteltérdemlően demonstrálni - dehát egy Heybrook és egy Orion
  hangsugárzó, egy Linn és egy NAD lemezjátszó különbözőségét szintén
  nem demonstráljuk hitelt érdemlően. Mint ahogy a zenekritikus sem
  demonstrálja hitelt érdemlően esztétikai ítéleteit, de azért joggal
  ragaszkodik hozzá, hogy ne vonják kétségbe a jóhiszeműségét." Ezentúl
  is ki fogom próbálni az új varázsszereket, és beszámolok róluk
  mindenki okulására (vagy elszörnyedésére), de az időmet be kell
  osztanom. Az időt akkor használom ki a legjobban, amikor az újabb és
  újabb varázslatok hatását zenehallgatással ellenőrzöm - s akkor
  pocsékolom az időt leginkább, amikor A-B teszten győzködöm az emberek
  szűkebb csoportjait.
  Kérem az Olvasót: tekintsen engem is zenekritikusnak. Járjon ez
  számomra bármilyen előnnyel vagy hátránnyal.

  -------------------------------------

Új hozzászólás Aktív témák