Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #71562240

    törölt tag

    válasz #71562240 #50523 üzenetére

    Na, itt van a következő adag cirkusz, Negyedi Dimenzió következő rész. Most végre interjút olvashatunk a nagy Warázslóval (Wizzard) Peter W. Belttel, - aki még nem ismerte őt, benyomásokat szerezhet, hogy egy kóklerről van-e szó vagy egy okos feltaláló-üzletemberről. Egyúttal a HFM szerkesztőség tagjai és más hallgatóság mélyreható teszteknek vet alá újabb érdekes beltikus eszközöket-termékeket, érdekes eredményekkel. Polarizációhegyek-völgyek.

    Előzmények:
    (#49702) kammerer
    (#49705) kammerer
    (#49706) kammerer
    (#49708) kammerer
    (#49814) kammerer
    (#49963) kammerer
    (#50145) kammerer
    (#50201) kammerer
    (#50203) kammerer
    (#50333) kammerer
    (#50523) kammerer

    -----------------

    Negyedik Dimenzió: Szellemidézés

    Alább a Szerkesztő számol be a Negyedik Dimenzióban tett
    utazásairól, a High Fidelity "megmagyarázhatatlan" jelenségeiről.
    Mivel ezek részben vagy egészben kívül esnek a klasszikus
    elektroakusztika érvényességének körén, Olvasóinkban idegenkedést
    ébreszthetnek, s csökkenthetik lapunk műszaki tesztjeinek hitelét.
    Nyomatékkal leszögezzük, hogy az ehelyütt közölt írások teljes
    mértékben függetlenek a lap műszaki részétől. Mérnök munkatársaink
    csakis azzal járulnak hozzá ezekhez a cikkekhez, hogy résztvesznek a
    szeánszokon - és borzadoznak. A Szerkesztő egymagában vállalja
    munkájának minden ódiumát.

    I. Szellemidézés - Interjú Peter W. Belttel

    A Szerkesztő magánvéleménye szerint a modern hangtechnikában két
    nagy forradalom zajlik. Az egyik a digitalizáció, ez már csaknem
    teljesen végbement, eredményét világszerte ismerik és elismerik.
    Korunk megannyi vívmányához hasonlóan a digitális technika nem fűződik
    valamely feltaláló személyéhez; létrejöttét "csapatmunkának", sőt:
    számos iparág együttműködésének köszönheti.
    A másik forradalom éppenhogy csak megkezdődött, eredményét az
    emberek többsége még csak nem is ismeri, nemhogy elismerné. Ez a
    forradalom (talán utoljára a technika történetében!) egyetlen ember
    műve. Peter W. Belt személyében tehát én a tudománytörténet utolsó
    magányos hősét, az utolsó Galvani- vagy Wegener-típusú felfedezőt
    tisztelem, és örülök, hogy sikerült megszólaltatnom ezeken a
    hasábokon.
    "Ajánlott olvasmány" a mai szellemidézéshez a Hifi Mozaik 6-7-8.
    kötetéből mindaz, ami Peter Beltről és fekete tudományáról szól.
    Az interjú nem élőszóban készült; a kérdéseket levélben tettem fel
    és a válaszok is postán érkeztek- ez feltehetőleg érződik is
    párbeszédünk ritmusán. Az esetleges félrefordításokért természetesen
    engem terhel a felelősség. DL.

    *

    HFM: Kérem, mutatkozzék be nekünk. Beszéljen a képzettségéről,
    foglalkozásáról, hivatásáról, életviteléről.

    PWB: Rádiómérnöknek tanultam, s akként is helyezkedtem el, a Brit
    Légierőnél. Amikor onnan kiléptem (ez 1956-ban volt), elhatároztam,
    hogy zenei érdeklődésemet összekapcsolom rádiómérnöki tudásommal, és
    ezentúl hangtechnikai készülékekre fogok összpontosítani. Első
    gyártmányom egy magas színvonalú elektrosztatikus fejhallgató volt.
    Később meglehetősen sokat kísérleteztünk ortodinamikus
    fejhallgatókkal. A lehető legvékonyabb alumínium fóliát kombináltuk a
    létező legvékonyabb poliészter filmmel, a komplex csévét az
    alumíniumfelszínre marattuk, a membránt ritkaföldfém-mágnesek közé
    helyeztük - ez az átalakító valóban csúcshifi volt. Rájöttem, hogy
    ilyen ortodinamikus egységekből hangsugárzó-panelt is építhetek, amely
    500Hz-től felfelé sugároz. Meg is építettük, mozgótekercses
    basszusegységgel egészítettük ki, és saját tervezésű MOSFET
    erősítőkkel hajtottuk meg. Aktívrendszerünket bemutattuk az 1981. évi
    londoni audio-kiállításon, s elnyertük vele az ottani Legjobb
    Hangminőség címet.

    Belt vásárdíjas hangsugárzó rendszere, a Tower ("Torony"). A fényképet
    a Hi-Fi News & Record Review 1981 júniusi számából vettük át (25.
    oldal), ahol is a Cunard Show-ról készített tudósításban a
    következőket olvashatjuk: "Kétségtelenül az egyik sztárja volt a
    bemutatónak PWB szélessávú aktívrendszere, amelyet 200 Hz alatt egy 50
    literes basszreflexdoboz egészít ki. A "Torony" nem kevesebb mint 105
    parányi hangszórót tartalmaz csatornánként! Ezek
    alumínium/poliészterből készültek, alacsony tömegük folytán megvan az
    az előnyük, mint az elektrosztatikus hangszóróknak, de dinamikusan
    vannak meghajtva, és végig az egész sávban konstans az impedenciájuk.
    Beléjük van építve csatornánként két DC-csatolt MOS-FET erősítő, s
    noha a komplett alkotás 2750 fontba kerül (nem számítva a VAT-ot), ez
    szolgáltatta az egyik legjobban részletező hangot és sztereofóniát a
    bemutatón."

    Számomra azonban még ez a "legjobb" hangminőség is gyászosan rossz
    volt ahhoz képest, amire otthoni tapasztalataim alapján számítottam.
    Mint mérnök, tisztában voltam vele, hogy amit produkáltunk, az valódi
    csúcshifi, felülmúl minden más berendezést. Ha tehát a hangminősége
    mégis kiábrándító, akkor ennek nyilván megvan a maga oka feltehetőleg
    valamiféle újabb, a hagyományostól eltérő tervezési paraméter.
    Elhatároztam, kikutatom, miért nem szól a berendezésünk egyformán
    jól mindenféle környezetben. Úgy képzeltem, 6 hónapot szánok erre a
    problémára...de 3 teljes évembe került, míg igazából megértettem,
    mennyire aggasztó mértékben érvényesül a környezet zavaró hatása. Ez a
    zavarhatás akadályoz meg bennünket, hogy a maga teljességében
    appercipiálhassuk a képet és a hangot. Azóta is ezzel a problémakörrel
    foglalkozom.
    Utolsó kérdése az életvitelemre vonatkozott. Nos: életvitelem
    igencsak szerény. Minden jövedelmünket kutatásra-fejlesztésre költjük
    beleértve azt a pénzt is, amely a családi házunk eladásából származik.

    HFM: Végül is, hogyan sikerült felfedeznie ezt az eddig ismeretlen
    jelenséget?

    PWB: Kísérleteimet azzal kezdtem, hogy megvizsgáltam, milyen
    hatást gyakorolnak a hangképre a különféle hangszórókábelek és egyéb
    összekötőzsinórok, majd pedig a különféle elektronikai alkatrészek
    mint a kondenzátorok stb. Nem sok eredményt értem el, egészen addig,
    míg fel nem hagytam azzal a beszűkült mérnöki gondolkodással, amely
    hagyományos képzésünkből következik.
    Az első jelentősebb eredményem az volt, amikor rájöttem, hogy
    manipulálni tudom a hangképet azáltal, hogy összedörzsölöm két
    hangsugárzó levett, dekoratív szivacselőlapját. Aztán azt
    tapasztaltam, hogy ha a lemezjátszó plexitetejét dörzsölgetem egy
    speciálisan kezelt műanyag szivaccsal, akkor a hangkép ismétcsak
    megváltozik, mégpedig kétféleképpen aszerint, hogy melyik irányba
    mutatnak a dörzsölő mozdulatok. Kezdtem belátni, hogy valami
    befolyásolja a hangképet, és hogy ez a valami nem vezethető le a
    hagyományos elvekből.

    HFM: Becslése szerint az embereknek hány százaléka képes érzékelni
    ezt az effektust? Milyen mértékben tér el az, egyes személyek
    érzékenysége? Érzékenységük foka vajon függ-e a nemüktől, koruktól,
    foglalkozásuktól vagy bármi más kritériumtól?

    PWB: Lényegében bárki, aki csendben ül és hallgatja a zenét,
    minden további nélkül felismeri manipulációink hatását. Ez csak annak
    az emberfajtának okoz nehézséget, amelyik berögzött előítéletekkel jön
    el a meghallgatásra. Ismétlem, bárki képes felismerni az effektust.

    HFM: És milyen mértékben érzékeli Ön? Kísérletezés közben szüksége
    van-e zenehallgatásra, avagy anélkül is meg tudja különböztetni a
    hasznos töltésmintázatokat a károsaktól, "csak úgy a levegőből; a
    saját testén?

    PWB: Teljes mértékben érzékeny vagyok arra a benyomásra, amelyet a
    környezeti energia manipulálása kelt. A legtöbb kísérlethez egyáltalán
    nincs szükségem zenehallgatásra, de természetesen rendszeresen
    hallgatok zenét is, mert ez az egyetlen módja annak, hogy helyesen
    ítéljük meg a változás karakterét.

    HFM: Ismer-e embereket, akik hasonlóképpen (vagy még Önnél is
    inkább) szenzitívek? Meg lehet ezt tanulni? Milyen mértékig?

    PWB: Saját magamon kívül csak egy személyt ismerek, aki eléggé
    szenzitív ahhoz, hogy zenehallgatás nélkül is manipulálhasson, és ez
    Graham, az egyik fiam, aki velem dolgozik; szintén gyakorlott mérnök.
    Mindketten hosszú idő alatt tettünk szert erre a képességünkre, és úgy
    gondolom, hogy bárki, aki ugyanennyire intenzíven foglalkozik a
    szóbanforgó energia manipulálásával, ugyanannyira fogékonnyá válik rá,
    mint mi.

    HFM: Vajon a PWB-effektus kizárólag fiziológiai úton hat? Avagy az
    emberi szervezeten kívül a készülékeink működését is befolyásolja?

    PWB: Erre nagyon nehéz válaszolni. Úgy vélem, modern
    lakókörnyezetünk egészét káros energiamintázatok szövik át. Ezek
    sokféle forrásból származnak, de alapjában véve valamennyi a
    gravitációs energiát torzítja el. E torzításokra eddig azért nem
    figyeltünk fel, mert az emberi szervezet kivédi a hatásukat azáltal,
    hogy tudat alatt mintegy elnyomja az éberségünket". Ezzel azonban
    csökkenti azt a képességünket is, hogy a maga teljességében élvezzük a
    hangot és a képet.

    HFM: Hogyan magyarázza, hogy manipulációinak (a polarizálásnak)
    auditív hatása nem mindig ugyanaz, sőt néha meglehetősen eltér attól,
    amire fel vagyunk készülve?

    PWB: Olyan polarizációs mintázatokat is lehet produkálni, amelyek
    nem egészen a kellő irányban hatnak. Az évek folyamán azonban
    megtanultuk, hogyan érhetjük el a helyes mintázatot.

    HFM: Nem erre gondoltam. Magukkal a PWB eszközökkel sem mindig
    ugyanazt a hatást érjük el. Például, némely szituációkban a
    polarizálás megszünteti a hangkép érdességét, de ellágyítja a zenét.
    Más szituációkban viszont csengőbbé, definiáltabbá teszi.

    PWB: Sajnos, az emberek alapvetően a hifi-készülék hangminőségére
    koncentrálnak; nincsenek felkészülve rá, hogy a környezetük állapotára
    figyeljenek.

    HFM: Mi határozza meg a PWB-effektus főbb töltésmintázatait? És
    melyek ezek a főbb mintázatok?

    PWB: A fő töltésmintázat bármely épületen belül függőleges irányú,
    nyilvánvalóan a gravitációs erő hatására. Az elektromágneses energia
    helyi koncentrálódásai pedig létrehozzák az energiatorzulás saját,
    lokális fészkeit. Az emberek nehezen hiszik el, hogy valamely épületen
    belül minden egyes szoba befolyásolja a szomszédos szobának a hangját.

    HFM: Képes-e rá, hogy áttekintse a PWB-effektust a maga
    teljességében? Avagy fel van készülve további, nemvárt fejleményekre?

    PWB: Világos munkahipotézissel rendelkezünk, de minthogy az emberi
    hallás- és látásmechanizmust senki sem ismeri igazán, nehéz
    meghatározni, mi történik az emberi agyban. Meglehetősen biztosak
    vagyunk benne, hogy egyensúly-érzékelésünk agyi folyamatokon alapul, s
    hogy elsősorban ezeket a folyamatokat zavarja meg a környezet káros
    energiája. A többi érzékszervünkre gyakorolt hatás már csak
    másodlagos. Nemvárt fejlemény, mindazonáltal, amit legutóbbi
    kísérleteink során tapasztaltunk, nevezetesen, hogy valamely épületben
    detektálni lehet olyan manipulációk hatását is, amelyeket a
    szóbanforgó épülettől több tíz méternyire végzünk.

    HFM: A PWB-gyártmányok közül melyiket vagy melyeket tartja a
    legfontosabbnak?

    PWB: Valamennyit fontosnak tartom. Legnépszerűbb gyártmányunk
    mindenesetre a Spiratube. Kezd népszerű lenni az Elektrét Gyöngy is -
    majd küldök belőle mintapéldányokat.

    HFM: És akkor egy roppant kritikus kérdés: mennyi ideig tartják
    meg hatékonyságukat a PWB-eszközök?

    PWB: Rendkívül hosszú ideig. Semmi okuk rá, hogy elromoljanak.
    Arra számítok, hogy végtelen sokáig működnek.

    HFM: Mit szól az Egyeres/Sodrott kábel vitájához? Egyáltalán, mi a
    véleménye a kábelekről?

    PWB: Bármiféle két kábel között csupán annyi a különbség, hogy
    eltérő módon manipulálják a PWB-típusú energiát két készülék között*
    (*Belt eddig sosem adott nyílt választ arra a kérdésre, hogy egyeres
    avagy inkább sodrott kábelt használjunk-e. Időnként azért közzéteszi a
    kábelekkel kapcsolatos megfigyeléseit, s habár ezekből ma még korai
    volna valamiféle komplex kábel-elméletet kreálni: ami késik, nem
    múlik.). Van egy új gyártmányunk, ez a már említett Elektrét Gyöngyön
    alapul, kívülről rá kell csíptetni bármely kábelre, és máris erősen
    javul a hangkép. Valóban bármiféle kábelről beszélek - ugyanis a
    háztartási gépek (hűtőszekrények, elektromos tűzhelyek stb.) kábelein
    éppoly fontos kezelni a káros energiát, mint a hifikészülékek
    összekötőkábelein.

    HFM: Hangsugárzó-lábazatok, lemezjátszó-asztalkák - ezeknek is van
    közük a PWB jelenséghez?

    PWB: Bármiféle hangsugárzó-lábazat, lemezjátszó-asztalka vagy
    egyéb állvány semmi mást nem tesz, csupán a PWB-féle energiát
    manipulálja.

    HFM: Mi a véleménye az Analóg/ Digitális párviadalról?

    PWB: Erről nem tudok mit mondani. A szokványos hifi-hangot én már
    akkor kiábrándítónak találtam, mielőtt a digitális rendszer megjelent
    volna a színen. Egyébként viszont mindkét rendszer képes rá, hogy
    kielégítő módon reprodukálja a zenét.

    HFM: Milyen a kapcsolata a reprodukált zenével?

    PWB: Évekkel ezelőtt hangfelvételeket is készítettem,
    lakklemez-vágással is foglalkoztam. Szerencsésnek tartom, hogy ma már
    lemezgyárak is kezdenek érdeklődni a mi technikánk iránt. Érdekes lesz
    majd megfigyelni a közeli jövőben, milyenek lesznek azok a felvételek,
    amelyek a miáltalunk manipulált stúdióban készülnek. De tévedés azt
    hinni, hogy a PWB-effektus csak a reprodukált zenén érvényesül. A
    környezet káros energiája mindenkit meggátol abban, hogy a hangkép
    egészét appercipiálhassa - akár a hangversenyteremben vagy a
    színházban is.

    HFM: Igen, erről már mi magunk is meggyőződtünk. Visszatérve a
    reprodukált zenére: Ön milyen készüléket hallgat otthon? Mi volt a
    legjobb hifi, amelyet valaha is hallott? Hajlandó volna márkaneveket,
    készüléktípusokat említeni, amelyekkel rokonszenvezik? Milyen tanácsot
    adna a hifistáknak?

    PWB: Mint a legtöbben ebben a szakmában, én is folyvást
    cserélgetem a készülékeimet. A hangminőség azonban most már minden
    körülmények között jó, függetlenül attól, hogy milyen árkategóriájú
    készülékek szolgáltatják a zenét. Ha új készüléket vásárolunk,
    azonnyomban modifikáljuk, mert különben semelyik cég semelyik
    készüléke nem produkálna elfogadható hangot. A PWB-technika igen
    egyszerű eszközökkel igen sokat javít a hangképen; tényleg egyszerű
    módszerekről van szó, még csak a készülék fedőlapját vagy plexitetejét
    sem kell feltétlenül eltávolítani. Lényeges viszont, hogy kezelni kell
    a káros energiát a hálózati csatlakozókábelen és az összekötőkábeleken
    is. Ami pedig a hanglemezt és a CD-t illeti: a forgó korong annyira
    káros energiát produkál, hogy okvetlenül kezelni kell.

    HFM: Mi a véleménye, sikerül-e valaha is műszeresen kimérni a
    PWB-effektust, Meg tudja-e győzni a tudósokat a PWB-effektus
    létezéséről?

    PWB: Európai tudósok a gravitációs energia anomáliáit detektálták
    messze a Föld felszíne alatt és fölött, tehát bányákban és magas
    tornyokban is; ők most azon töprengenek, hogy vajon a kölcsönhatások
    ötödik, illetve hatodik fajtáját fedezték-e fel.*
    (*A fizika jelenleg az elemi részek 4-féle kölcsönhatását ismeri:
    1. az erős kölcsönhatást (magerők), 2. az elektromágneses, 3. a gyenge
    kölcsönhatást (amely a béta-bomlást okozza) és végül 4. a gravitációs
    kölcsönhatást, mely utóbbi mind között a leggyengébb. Ezeket, vagy
    legalább többségüket a tudósok már régóta szeretnék valamiféle
    egységes elméletben kifejezni, "közös nevezőre hozni".
    Próbálkozásaikra (Faraday, Einstein stb.) Belt is hivatkozik egyik
    szórólapján, lényegében olyasvalamit állítva, hogy a PWB-effektus
    éppen az elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatás "közös
    nevezője". Mint interjúnkból kiderül, a PWB-effektus
    "támadáspontjának" Belt nem a hallószervünket tartja, hanem az abban
    foglalt egyensúly-érzékelő szervet.) Biztos vagyok benne, végül azt
    fogják kimutatni, hogy ezek valójában a gravitációs erő torzulásai, s
    hasonlóak azokhoz a torzításokhoz, amelyekről én beszéltem, s
    amelyeket manipulálni tudok.
    HFM: Reménykedik-e benne, hogy neves hifi-cégek is elfogadják és
    átveszik az Ön technikáját? Van-e már ennek valami jele?

    PWB: Gyártócégek folyamatosan érdeklődnek kutatásaink eredménye
    iránt. Az átlagos hifi-készülékek forgalma csökken, drága
    berendezésekre viszont változatlanul sokat költenek az
    emberek...feltehetőleg abban reménykedve, hogy azok a drága készülékek
    majd úgy fognak szólni, ahogy ők szeretnék. De amíg ők nem támasztanak
    magasabb igényeket, addig a gyáraktól pontosan azt fogják kapni - amit
    jelenleg kapnak.

    II. Csövek, krémek, fóliák

    Mi már kipróbáltunk néhány PWB-eszközt (HFM 7.), s ezt azóta
    Olvasóink is megtehették, legalábbis azok, akik hitelt adtak
    szavunknak, s még idejében elmentek a Belgrád-rakparti Hifi Áruházba,
    ahol is 9-10 féle varázsszer között válogathattak. Egyébként nem volt
    erőszak a disznótor, nemhogy a vevő, de a RAMOVILL számára sem, Belt
    ugyanis meghitelezte az első szállítmányt (az angol kereskedők nyelvén
    "sale or return", azaz: "add el vagy küldd vissza"). A hitelnek
    azonban természetesen korlátot szabott, egy-egy fajtából csak 10-10
    darabot küldött, és a mintaszállítmányba nem vette fel a teljes
    PWB-választékot. (Nem érkezett Polarizátor, Ecset és Elektrét Csipesz,
    valamint Piros/Fekete Fólia, de ez utóbbit időközben mint jeleztük -
    valóban felváltották egy újabb fólia-kombinációval, az
    Arany/Szürkével.) A többi már azon múlik, valóban érdekli-e a magyar
    vásárlóközönséget a PWB-technika. Ha igen, akkor a RAMOVILL vélhetőleg
    a maga kockázatára is rendelni fog Belttől, esetleg előjegyzést vesz
    fel a PWB-gyártmányokra. Az árak, sajnos, máris magasabbak, mint
    jeleztem, részben a forint újabb leértékelése miatt. A
    Belt-eszközöknek én ezentúl mindig csak az angliai bolti árát fogom
    megadni, fontban. A forintár ennek a 40%-a, szorozva körülbelül
    210-zel - amíg csak nemzeti valutánkat újra le nem értékelik. Ez éppen
    a napokban várható...
    Végül is, a PWB-gyártmányok közül Magyarországon is boltba került
    a 29cm-es alátétkorong, az Elektrét Szélvédő, a CD-fedőkorong, a
    8cm-es alátétkorong, az Elektrét Olaj és az ezüstszínű fólia; ezekről
    már meséltem a múltkor. De volt a csomagban három további PWB-eszköz
    is: a Spiratube (1 méter ára 10 font), az Arany/Szürke fóliapár (1+1
    darab 7x8cm-es fólia ára 30 font) és az Elektrét Krém (1 tégely ára 20
    font). Mai kísértethistóriánknak ezek lesznek a főszereplői.

    1. Spiratube

    Műanyag spriálcsövek. A normál kivitel (a középső) 6mm-es

    A 7. kötetben csak mint kisegítő eszközt említettem, mert még nem
    tudtam, hogy önmagában is nagyhatalmú varázsszer; nem véletlen, hogy
    Belt eddig éppen ebből adta el a legtöbbet. A Spiratube egy színtelen
    pvc-cső, amelyet permanens töltéssel láttak el, s amelyen spirális
    vágás fut körbe, ennélfogva nemcsak ráhúzni lehet, de rá is lehet
    tekercselni a legkülönfélébb kábelekre: hálózati vezetékre,
    interconnectre, hangszórókábelre, antennavezetékre stb. "Standard"
    változata 6mm átmérőjű, de létezik belőle vékonyabb is, vastagabb is.
    Már egyetlen, 3-5cm hosszú darabka is meglepően hatékony, de minél
    több, annál jobb - csak az a fontos, hogy számuk mindig páratlan
    legyen. Ha viszont takarékoskodni akarunk, egyetlen
    Spiratube-darabkával egy egész kábelköteget is át lehet fogni.
    A Spriatube riasztóan univerzális varázsszer. Bármiféle kábelen
    hatékony, ennélfogva nemcsak a hifi és a videó, hanem az összes
    háztartási gép madzagjaira is kívánkozik belőle egy-egy darab. Érdemes
    Spiratubeot húzni a hangsugárzó és a különféle készülékek (erősítő,
    tuner, CD-játszó stb.) belsejében futó kábelekre is.
    Megdöbbentő, de a Spiratube-ra nemcsak a bekapcsolt készülékeknek
    van szükségük, hanem azoknak is, amelyek éppen nem üzemelnek. Az én
    szobámban például van egy szövegszerkesztő gép plusz egy
    villany-írógép (azaz egy KODEX2000 rendszer). Ha zenét hallgatok, mind
    a kettőt kikapcsolom, a hálózati csatlakozójukat kihúzom. Mégis meg
    lehet hallani, amikor Spiratube-ot rakok a két üzemen kívüli gépnek
    egyebeken kívül az összekötőkábelére! Működik a varázslat a
    telefonkészülékek kábelein is, holott zenehallgatás előtt a
    telefondugókat mindig kihúzom a konnektorból.
    Figyelem, figyelem, figyelem!!! Ha Spiratube-ot teszünk valamely
    kábelre, előzőleg el kell távolítani róla ama bizonyos matrózcsomókat,
    mert "ütik egymást" a spirálcsővel. Ez az intés kezdetben elkerülte a
    figyelmemet (pedig benne van a használati utasításban!), és a
    telefonkészülékek kihúzott csatlakozódugóját továbbra is, mintegy
    automatikusan matrózcsomóval blokkoltam, holott a telefont időközben
    már teleraktam Spiratube-bal. Csak később jöttem rá, hogy a kétféle
    technika együtt egy nagyon kellemetlen visszhangosodást idéz elő a
    hangképben. A matrózcsomó okos dolog, a Spiratube pedig jóval
    hatékonyabb a matrózcsomónál is - de a kettő együtt többet ront,
    mintha egyiket sem alkalmazzuk!
    Érdekes felfedezése Beltnek, s majdan valószínűleg hozzáfog
    járulni az Ideális Kábel Tanához, hogy ha azonosítani lehet a fázist
    és a nullpontot, és a két kábelszál külön-külön fut, akkor az a
    legjobb, ha a "+" szálakra páros, a "-" szálakra páratlan számú
    Spiratube-darabkát húzunk. (Ha van a világon logika, akkor ennek a
    technikának matrózcsomóval is működnie kell. Van kedve valakinek
    kipróbálni?)

    2. Arany/Szürke fóliapár

    Az Arany/Szürke fóliapár "mintázatai"
    1. Mágnesezhető anyagokon, 2. Bármiféle egyéb anyagon, 3. Hanglemez
    mindkét, illetve CD egyetlen címkéjén, 4. elektrolit kondenzátoron.
    Utóbbin az arany fóliának, amely töltéskötést hoz létre az alumínium
    ház és a külső műanyag borítás között, nem szabad átnyúlnia a tetőrész
    negatív felére

    A Piros/Fekete fóliapárt végleg kivonták a forgalomból. A lelkünk
    mélyén sajnáljuk, hiszen ennek az eszköznek szenteltük a legnagyobb
    teret, róla közöltük a legtöbb ábrát dehát éppen arról van szó, hogy a
    Piros/Fekete fóliapár használatához túl sok ábrára, valóságos
    enciklopédiára volt szükség. Az új Arany/ Szürke fóliapárral már
    valamivel kevesebbet kell pepecselni. Mellesleg úgy érzem, hatékonyabb
    is. Pontosabban, a hatása helyesebb irányba mutat. Kisebb szöget zár
    be a helyes iránnyal. Akárcsak a Piros/Fekete fóliapárt, az
    Arany/Szürkét is mindig együtt kell használni, különféle
    kombinációkban. Négyféleképpen járhatunk el:
    Mágnesezhető anyagokra az aranyszínű fóliából ragasztunk egy kb.
    1cm2-es négyzetet, majd arra rátapasztunk egy valamivel
    kisebb négyzetet a szürkéből, úgy, hogy körben kilátszódjék egy
    aranyszínű szegély. Ezzel a kombinációval a hifi-készülékek és
    háztartási gépek burkolatát, a vasállványokat stb. kezelhetjük (1.
    ábra).
    A nem-mágnesezhető anyagokra (fémre, fára, üvegre, műanyagra stb.)
    fordított "mintázatot" kell felvinni: a nagyobbik négyzet lesz a
    szürke, a kisebbik az aranyszínű - de az utóbbinak a hátára egy
    további, vele azonos nagyságú aranyszínűt is kell ragasztani (ez tehát
    összesen 3 darab fólia, mint a 2. ábra mutatja).
    Hanglemezcímkékre (a CD egyetlen, illetve az LP mindkét címkéjére)
    pici, kb. 2x8-10mm-es csíkok kívánkoznak, két szürke és két
    aranyszínű, a 3. ábrán látható mintázatban. (Az Arany/Szürke fóliapár
    itt feltétlenül jobb a Piros/Feketénél, sőt, az ezüstszínű fóliánál
    is!)
    Végül a különféle készülékek elektrolit kondenzátorait úgy kell
    kezelni, ahogy ez a 4. ábrán látható.
    A két első esetben akkor járunk el a leggazdaságosabban, ha
    egy-egy tárgyra csak egy-egy négyzetet viszünk fel, de tapasztalataim
    szerint az egynél bizony jobb a három, a háromnál pedig a kilenc (ami
    arra vall, hogy a káros "töltést" soha nem lehet teljes mértékben
    kipusztítani, csak redukálni!). Ezt a Triangulum balzafa-állványon és
    a Linn Index vasállványon egyaránt kitűnően meg lehet hallani. Nem
    tudom, Peter Belt is aláírná-e, de az én tapasztalatom szerint egy-egy
    kritikusabb objektumon általában három négyzetet célszerű elhelyezni,
    éspedig egymástól minél távolabb, hogy mintegy körbefogják az
    objektumot.
    Ügyelni kell, hogy mindig a helyes töltésmintázatot válasszuk! Ha
    az Arany/Szürke helyett Szürke/Aranyat alkalmazunk (vagy fordítva), a
    hangkép nem javulni, hanem romlani fog! Mint a PWB-fóliák, ez a
    fóliapár is érzékeny a nedves tisztításra. Csak száraz ruhával szabad
    letörölni.

    3. Elektrét Krém

    A (k)rémesen drága Electret Cream

    Ezt az izét valószínűleg még sokan és sokáig elnézegethetik a Hifi
    Áruházban, mert aligha fog elkelni. Csaknem elképzelhetetlen, hogy
    bárki is kiadjon 2100 forintot egy parányi, 3cm magas, 4cm átmérőjű
    tégelyért, amelyben egyéb sincs, mint egy kis fehér zselé. Pedig
    tényleg döbbenetes a hatása.
    Ellentétben a többi polarizációs eszközzel, a nemrégiben feltalált
    Elektrét Krém a különféle objektumok felületének káros töltését
    közömbösíti. A gyártmányismertető szerint nehezen gyártható anyag, s
    ezért a belátható jövőben igen drága marad. Viszont fölöttébb
    gazdaságosan lehet használni. Csak nagyon keveset kell felvinni
    belőle, ujjheggyel, a tárgyak felszínére, s ott annyira szétkenni,
    hogy a szó szoros értelmében csak molekulányi réteget képezzen; a
    fölösleget amúgyis le kell törölni egy puha ronggyal (de sohasem
    papírzsebkendővel). Csak "rejtett" felületeket szabad kezelni vele,
    hatását ugyanis közömbösíti a nedves tisztítás, különösen, ha
    valamiféle tisztítószerrel végezzük.
    Az Elektrét Krémmel mindenekelőtt a biztosítékokat kell bekenni,
    végig az egész lakásban (sőt: az épületben!), de úgy, hogy a
    biztosítékok érintkezőire ne kerüljön, aztán a különféle készülékek
    fémházának alját és hátoldalát; a plexitetőket; az audió- és
    videókazetták plexidobozát; a tv- és számítógép-képernyőket; a
    távvezérlők és elektromos órák belsejében az elemmel érintkező
    felületet; a legkülönfélébb kábeleket (mégpedig lehetőleg mielőtt
    feltennénk rájuk a Spiratube-darabkákat); a polcok, szekrények stb.
    alsó felületeinek legalább egy-egy darabkáját; a hangdobozoknak
    legalább a frontoldalát (a levehető előlap mögött); a hangszórók
    fémlapját és műanyag-membránját; a lemezjátszók lemeztányérját (kivéve
    azt a részt, amelyen a gumiszíj felfekszik); a hangkart, a hangszedőt
    - és még amit akartok.
    Érdemes felvinni egy leheletnyi krémet a hanglemezcímkére is,
    különösen polarizálás előtt. A fekete pvc-anyagot nem szabad érinteni
    a krémmel, a CD-nek viszont mind a két oldala kezelhető.

    III. Szeánsz helyett

    Szeánsz, az nem lesz ma. Egyáltalán, ebben a rovatban soha többé
    nem lesz szeánsz.
    Hadd idézzek a 7. kötetben közölt PWB-teszt előszavából: "ha
    valaki olyasfajta képtelenséget állít, hogy magasan a fejünk fölött,
    geostacioner pályán, minden egyes szélességi kör mentén ott kering egy
    pár rendőrcsizma, és ha ennek utánanéznénk, és a csizmákat már az első
    három szélességi kör fölött megtalálnánk, akkor vajon nem adnánk-e
    hitelt az egész csizmahistóriának?" Nyugodtan állíthatom, hogy mi
    ezeket a csizmákat megtaláltuk - és nemcsak az első hármat. Ezek a
    csizmák következetesen ott lebegnek minden egyes szélességi kör
    fölött, és csak az nem látja őket, aki nem hajlandó belenézni a
    távcsőbe.
    A távcsőben éppen csak az nem látszik, hogy a menetrendszerűen ott
    keringő csizma balos-e avagy jobbos, illetve, hogy visszatérjek a
    képes beszédről a PWB-gyártmányokra: nem mindig lehet biztonsággal
    eldönteni, hogy manipulációnk a helyes irányban hat-e. Előző kötetünk
    levelezési rovatában valaki arra panaszkodott, hogy a Belt-féle
    manipuláció őnála ellágyította a hangot, s neki ez csak kezdetben
    tetszett, hosszabb távon már nem. A 4. kötet tapogatódzó kísérletei,
    majd később a 7. kötet szeánszai bizonyítják, hogy ezt a jelenséget
    magunk is jól ismerjük. A PWB-manipuláció (legalább) kétféle módon
    hat. Többnyire dinamikát, basszustöbbletet, definíciót, csengést hoz a
    hangképbe, máskor meg inkább a színpadot tágítgatja, egységes térbe
    foglalja a szólamokat, s közben ellágyítja a zenét -, de egyvalamiben
    következetes: mindig kitisztítja a magasakat, eltünteti a szőrösséget.
    Tény azonban, hogy polarizálás közben a hangzási balansz folyvást
    változik, ami bizony néha meglepetéseket okoz. Ez a körülmény nekem
    nagyon megnehezítette az életemet, az alábbiak miatt.
    Kollégáim (ezt is leírtam) "józan mérnökemberek, akik a lehető
    legmélyebb szkepticizmussal, sőt nem kis rettegéssel szemlélik ezt az
    egész PWB-féle istenkísértést". Ezt mindenképpen tessék a javamra
    írni: a többiek nemhogy nem akarták szándékosan becsapni sajátmagukat,
    éppen ellenkezőleg, mindent elkövettek, hogy az effektust lehetőleg ne
    hallják, maga Sólymos Antal valószínűleg a lelkiüdvösségét is odaadta
    volna, hanem hallja-dehát igenis hallotta. (Pedig a PWB-effektust csak
    apró részletenként, "kvantumonként" adagoltam.) Szerkesztőtársam
    egyébként hivatalosan is az ördög ügyvédjének szerepét játssza, neki
    kötelessége, hogy minden ellentmondást kiszúrjon, minden kételyt
    felnagyítson, megakadályozandó, hogy "elgaloppírozzam" magam. Amikor
    előtte is nyilvánvalóvá vált, hogy a PWB-eszközök minden kétséget
    kizáróan működnek, utolsó ellenvetését a következőképpen fogalmazta
    meg (remélem, híven idézem):
    "Elfogadom, hogy ezekkel az eszközökkel manipulálni lehet a
    hangképet, kisebb vagy nagyobb mértékben. A manipulációk hatását
    gyakran előnyösnek vélem, máskor nem vagyok biztos a dolgomban. Attól
    félek, hogy valami riasztóan egyszerű trükknek ülünk fel. Lehet, hogy
    ezek a manipulációk csak ide-oda mozgatják a hangképet, fel-le,
    esetleg körbe-körbe-körbe visznek valamiféle holtpont körül. Ha ez így
    van, akkor a PWB-eszközök értéktelenek."
    Válaszképpen felajánlottam, hogy elmegyek hozzá, hallgatunk egy
    kis zenét, aztán három teljes órán keresztül csak varázsolok, akkor
    megint hallgatunk egy kis zenét, és eldöntjük, hogy jutottunk-e
    valamire, vagy pedig tényleg csak egy holtpont körül kóválygunk. Ő
    szkeptikus volt, ugyanis éppen ebben az időben költözködött, és az új
    szobájának hihetetlenül rossz az akusztikája. Véleménye szerint
    teljesen értelmetlen dolog PWB-eszközökkel kísérletezni mindaddig,
    amíg az alapvető bajt nem orvosoljuk, vagyis amíg nem hozzuk rendbe a
    szoba akusztikáját - de arra meg semmi kilátás. Őszintén szólva,
    mondta, már azon gondolkodik, hogy eladja az egész hifi-berendezését,
    és vesz helyette valami olcsó vacakot, mert ebben a szobában úgy is
    minden mindegy.
    Erre azt mondtam: "annál ösztönzőbb a kihívás- próbáljuk meg!"
    Azért, amikor bekapcsoltuk a zenét, némiképp elszállt az
    önbizalmam: ennyire drága készülékekről ennyire pocsék hangot ritkán
    hall az ember. Anti hifi-berendezése nem éppen "audiofil", de a
    lemezjátszója, a Dual Golden 1 meglehetős (tapasztalatom szerint
    klasszisokkal jobb a kis CS 505-3-nál), és nagy japán
    erősítői-hangsugárzói is toronymagasan felülmúlják a hazai átlagot. A
    Dual Golden egyébként egy ősrégi Direct Drive Dualt váltott fel, de a
    hangképen nem sokat javított ennyit a lemezjátszóról, mint
    legfontosabb láncszemről. Odaadtam a PM-asztalkát is - az sem váltotta
    meg a világot. A szobában csörgővisszhang garázdálkodott, a
    magastartomány mégis süket volt, élettelen, holott a közép- és a
    magashangszórók szintje 2 decibellel meg volt emelve. Alul döngött,
    fölül megdöglött, azonkívül még torzított is.
    Nem túloztam, amikor azt mondtam: három óráig csak varázsolni
    fogok. Ennyi idő biztosan ráment, talán több is. Bevetettem a teljes
    fegyvertáramat, vagyis mindazokat a PWB-gyártmányokat, amelyeket a 7,
    illetve most a jelen kötetben felsoroltam. Elsősorban a szobában
    manipuláltam. A készülékeket nem szedtük széjjel, a belsejükben tehát,
    bármennyire is fontos lett volna, nem manipulálhattam, viszont
    intenzíven kezeltem őket (sőt, a háztartási gépeket is!) krémmel,
    olajjal, Arany/ Szürke fóliával és Spiratube-bal. Kiszámítottam, hogy
    ezekből a szerekből összesen 3 és fél ezer forintnyit használtam el.
    Ugyanennyit ér a nagy hanglemez-alátétkorong és az Elektrét Szélvédő.
    A varázslat összértéke tehát úgy 7 ezer forintra rúghatott, ez
    becslésem szerint 3-4 százalékát teheti ki a berendezés összértékének.
    (Igaz, az összekötőkábeleket és a hanglemezeket a Polarizátorral is
    kezeltem, amelynek ára önmagában is többezer forint viszont ez az
    eszköz nem fogy el.)
    Az eredményt illetően nem jutottunk teljesen közös nevezőre,
    úgyhogy mindkettőnk véleményét közreadom. Én a magam részéről azt
    vallom, hogy mielőtt leültünk volna másodszorra is zenét hallgatni,
    már a beszédhangunkon is érezni lehetett, hogy megváltozott a szoba
    akusztikája. (Igenis: az akusztikája!) A zene pedig nem egyszerűen
    "jobban szólt", hanem: most kellemesen el lehetett hallgatni, holott
    azelőtt elviselhetetlen volt.
    Anti sokkal visszafogottabban nyilatkozott, de elismerte, hogy a
    varázslatok nem "körben forognak", a hangminőség kétségtelenül jobb
    lett. Nagyon szeretném, ha most, immár több heti zenehallgatás után,
    lábjegyzetben pontosan megfogalmazná, mennyire taksálja a változás
    értékét*. Egy biztos: azóta nem hangoztatja, hogy fel akarja számolni
    a hifi-berendezését.

    *

    (* Hol is kezdjem. Darvas Laci barátom PWB-mániájától a pár szál
    hajam is égnek áll, és amikor finoman pedzegetni kezdi, hogy Belt úr
    újabb varázseszközöket talált fel - és ami a legborzasztóbb: már küldi
    is a mintákat - legszívesebben elbújdosnék a közeléből. Minden olyan
    jelenségtől, aminek a lényegét nem ismerjük, ösztönösen idegenkedünk,
    gyanakodva fogadjuk. Én is így vagyok vele. Véleményem szerint a "PWB
    jelenség" köré még sikerült (tudatosan) jókora ködöt is teremteni,
    nehogy egykönnyen kiismerhető legyen a dolog lényege. Ennyit a
    hozzáállásomról. Mégis: ha előítéletektől mentesen szemléljük (azaz
    hallgatjuk), a jelenség hatása érezhető, kimutatható, és be kell
    ismernem, hogy a "varázslatok" jelentős része számomra is "működik".
    És most a lényegre térve. Valóban, Laci pontosan írta le az új
    szobám hangképét. Nem sok örömet okozott a zenehallgatás, nem is sokat
    kísérleteztem (különben is közeledett a lapzárta). A hibák okát
    egyértelműen a szoba akusztikájának rovására írom, a nagy csupasz fal-
    és üvegfelületek eléggé durva visszhangot produkáltak, csoda lett
    volna, ha nem. Csak abban reménykedtem, hogy a falakat majd
    faliszőnyeggel csillapítani lehet.
    Laci ekkor állt elő ajánlatával, ami ugye bármilyen eredménnyel
    zárul is, számomra csak kedvező lehet: ha nem sikerül javítani a
    hangminőséget, akkor ez kicsit az én igazamat bizonyítja, mert finoman
    szólva nem vagyok a leglelkesebb híve a PWB jelenségnek - ha meg
    sikerül, akkor megint nyertem, mert "kis befektetéssel" esetleg
    elfogadhatóbb hangminőség lesz az eredmény anélkül, hogy a szoba
    berendezésén változtatnék, amire mellesleg nincs is anyagi fedezetem.
    A jó 4 órás varázslás számomra egyértelműen kedvező eredményt
    hozott. A hangzás már nem tartalmazza azokat a durva hibákat és
    nincsenek azok a durva hiányai, amit az első bekapcsoláskor már az
    első másodpercben hallottam - ezt azért hangsúlyozom, hogy
    érzékeltetni tudjam a bajok nagyságát. Ehhez képest határozott volt a
    javulás. A középtartományban érzékelhető torzításszerű jelenség
    csökkent, a magasak erőteljesebbek, szebbek lettek, jobban
    kicsengenek. De, hogy félreértés ne essék: továbbra is komoly bajaim
    vannak a hangminőséggel, jócskán van még mit javítani. Viszont el kell
    ismernem, hogy emberibb, hallgathatóbb a hang, és a hibák is kevésbé
    zavaróak, mint eddig.
    Rémes!)
    *

    A 3 órás műtét után itt-ott még beavatkoztunk a beteg rendszerbe.
    Elsősorban az Elektrét Krémmel kísérleteztünk. Kitűnően meg lehetett
    hallani például annak a hatását, hogy a krémmel finoman bekentük a
    dohányzóasztal szélét. Anti szerint egész este ez volt az egyik
    legdrasztikusabb varázslatunk.
    Nem hallgatom el, hogy amikor így apránként, lépésenként
    haladtunk, újra meg újra szembekerültünk azzal a kényelmetlen
    effektussal, hogy a hangkép egyensúlya fel-felbillen, s nem
    feltétlenül abban az irányban változik, mint várnánk vagy szeretnénk.
    Mintha spirálvonalban haladnánk előre: minden manőver hasznos ugyan,
    de ahhoz, hogy méltányolni tudjuk, el kell jutnunk a spirál következő
    menetéig. Minthogy magam is csak az auditív hatásra tudok figyelni,
    nem pedig (mint Belt) a zavarhatásra, jobb híján azt a taktikát
    követem, hogy egy-egy kísérletsorozat végén mindig akkor hagyom abba a
    varázsolgatást, amikor úgy érzem, hogy a hangkép éppen egyensúlyban
    van.
    Tehát, ahogy mondtam: ebben a rovatban többé nem rendezünk
    kollektív szeánszot. Annál is kevésbé, mert most már soha többé nem
    érnénk utól magunkat: a PWB-gyártmányok vésztjóslóan szaporodnak, a
    velük végezhető manipulációk száma pedig mértani haladvány szerint nő.
    Hogy egy háború előtti hirdetés szövegét parodizáljam: "Amíg Ön
    alszik, Peter Belt dolgozik". A brit mágus egyre meglepőbb
    összefüggéseket tár fel, és egyre hatékonyabb eljárásokat talál a
    káros töltés semlegesítésére. Most kaptam mintapéldányt egy új
    fóliatípusból, a töltésgátló kondenzátorokból, a kábelekre
    applikálható Elektrét Gyöngyökből, meg egy olyan eszközből, amellyel
    kezelni lehet a szobában található bármely kisméretű tárgyat, a
    filctolltól a csavarhúzóig... ó borzalom, ezek a tárgyak tényleg
    egytől-egyig "benne vannak" a hangképben.
    Ismét magamat idézem: "...a PWB-eszközöket máris ezernyi módon
    lehet alkalmazni. Ennyiféle manipulációt nyilván nem próbálhatok
    végig, és még ha végig próbálnám is, semmiképpen nem tudnám
    hiteltérdemlően demonstrálni - dehát egy Heybrook és egy Orion
    hangsugárzó, egy Linn és egy NAD lemezjátszó különbözőségét szintén
    nem demonstráljuk hitelt érdemlően. Mint ahogy a zenekritikus sem
    demonstrálja hitelt érdemlően esztétikai ítéleteit, de azért joggal
    ragaszkodik hozzá, hogy ne vonják kétségbe a jóhiszeműségét." Ezentúl
    is ki fogom próbálni az új varázsszereket, és beszámolok róluk
    mindenki okulására (vagy elszörnyedésére), de az időmet be kell
    osztanom. Az időt akkor használom ki a legjobban, amikor az újabb és
    újabb varázslatok hatását zenehallgatással ellenőrzöm - s akkor
    pocsékolom az időt leginkább, amikor A-B teszten győzködöm az emberek
    szűkebb csoportjait.
    Kérem az Olvasót: tekintsen engem is zenekritikusnak. Járjon ez
    számomra bármilyen előnnyel vagy hátránnyal.

    -------------------------------------

Új hozzászólás Aktív témák