Múlt alkalommal két felsőbb árszegmensben mozgó fülhallgatót mutattunk be a TDK blogban, melynek kapcsán több olvasónk is jelezte; ennél bizony lehet feljebb lőni. A reakciókat természetesen a patinás gyártó hazai képviseletének munkatársai is olvasták és egyből telefonáltak, hogy örömmel a rendelkezésünkre bocsátanák a BA200 nevű fülhallgatójukat, melyben gyakorlatilag minden benne van, amit ők ebben a témában csak tudnak. Miért ne, mondtam, de természetesen már a beszélgetés során sejtettem, hogy egy olyan minőségű termék fog a fülembe kerülni, melynek tesztelése messze túl fog mutatni az audiotechnikai eszközökkel kapcsolatos ismereteimen. Ettől függetlenül nagy izgalommal vettem át az újdonságot, hiszen ilyen drága fülhallgatót még kirakatban sem láttam korábban.
A csomagolásról sok információt le lehet olvasni, melyek az átlagember számára nem biztos, hogy teljes mértékben érthetők; ebből is látszik, hogy a TDK Life on Record BA200 nem egy tömegtermék és nem is akar annak tűnni, olyan embereknek készült, akik értékelni tudják a tudását. Tartozékok tekintetében nincs hiány, a 3,5 milliméteres jack-csatlakozóban végződő termékhez kapunk egy hosszabbító kábelt, 6,3 milliméteres átalakítót, négy méretben fülpárnákat (ezek közül kettő memóriahabos, kettő pedig szilikon), egy ruhacsipeszt, egy tisztítóeszközt, egy plüss védőtasakot, valamint pót szűrőket, ha valamiért ki kellene cserélni őket. A doboz minőségi, de nem a könnyű kicsomagolhatóság és még kevésbé az egyszerű összecsomagolhatóság jegyében készült, de a dizájn és a minőség is kellemes. Én mondjuk ebben az árkategóriában egy picit átgondoltam csomagolásra vágynék, ha vásárló lennék.
A fülhallgató egyik legfontosabb tulajdonsága a kettős amaratúrás meghajtás, ami annyit tesz, hogy külön driver felel a mély-, egy másik pedig a közép- és magas hangtartomány megjelenítéséért. A gyártó büszke a kiegyenlítő- és impedancia kiegyenlítő technológiáért, mely a zeneforrás esetleges gyengeségeit hivatott orvosolni. A frekvenciaátvitelnél a TDK LoR ennél a terméknél sem próbált beszállni a számháborúba, 20 Hz és 20 kHz között szólal meg a BA200. Bár szerény tudásommal én is úgy gondolom, hogy egy fülhallgatót a tényleges hangminőség, nem pedig a specifikációban szereplő adatok határoznak meg igazán, a kelleténél bátrabb lépésnek gondolom, hogy még ennél a terméknél sem változtattak a névleges frekvenciatartományon. Maradjunk a számoknál, az érzékenység 121 dB / V, a névleges ellenállás 1 kHz-en 35 Ohm, a memóriahabos párnák használata pedig 26 dB zajtompítást eredményez.
Mint az a képeken is látszik, a kialakítás elég furcsa, ehhez hasonló fülhallgatót még sosem láttam. A fülbe történő elhelyezés igényel némi gyakorlást és megszokást, hiszen a BA200 pont ellentétes irányban ül a fülünkben, mint az logikus lenne, ráadásul a kábelt is át kell vezetni hallószervünk mögött; ha a folyamattal megvagyunk, akkor az eredmény gyakorlatilag tökéletes, szinte nem is lehet érezni, hogy viseljük a kiegészítőt, mely nem ül olyan mélyen a hallójáratunkba, mint általában az agybadugós fülhallgatók szoktak, így talán még azok is tudják használni, akik alapvetően idegenkednek attól, hogy mélyen beledugjanak valamit a fülükbe. Bár pár óránál többet nem töltött a fülemben, egy óra használat után nem tűnt kényelmetlenebbnek, mint frissen behelyezve. A fül formáját követő kialakítás miatt a zajszűrés még a sima szilikonpárnákkal is elég magas, biciklizés, vezetés egyáltalán nem ajánlott viselni, sétálgatva vagy egy padon ülve viszont hihetetlen mértékben át lehet magunkat adni a zenének.
Hangminőségben a TDK LoR megoldása valami olyat nyújt, amihez hasonlót még nem tapasztaltam. Mivel nem próbáltam még hasonló árkategóriájú megoldásokat, a külföldi sajtóval ellentétben nem merek olyan kijelentésekbe bocsátkozni, mint amiket az angol nyelvű tesztek írnak, melyek szerint a BA200 kategóriájának az egyik legjobbja. Az viszont biztos, hogy általam még nem igazán hallott élményekhez jutottam; a sztereó hatás valami egészen döbbenetes, a zenének mélysége van, a középtartomány és különösen az énekhang pedig úgy hangzik, ahogy még nem igazán tapasztalhattuk. A különbség első hallásra érezhető még a gyengébb tömörítésű MP3 formátumú zenéknél is, de a csúcskategóriás eszköz teljes tudása nyilván csak tömörítetlen fájloknál hallható. Megfelelő fájlminőség esetén olyan hangoknak is fültanúi lehetünk, melyekről addig talán nem is tudtuk, hogy léteznek. A legnagyobb erősség egyébként tényleg a középtartomány; a felsőbb szegmens jól hallhatóan, de nem agresszív módon van jelen, a mély pedig valami egészen más, mint amihez hozzá vagyok szokva. Egyáltalán nem olyan ütős, mint amire sokan számítanak, mert bár a mélyebb hangok minden szegmense jelen van, én egy kicsit erősebb összhatásra számítottam. Mindez jellemzően csak az elektronikus zenénél jön ki, ami a visszafogottabb basszus miatt méginkább máshogy szól a BA200-on, mint egy átlagos fülhallgatón. De egyébként minden máshogy szól rajta.
Ideje összegezni. A BA200 hangzása teljesen egyedi, amit én nagyon megnyerőnek találtam, de látni kell, hogy ez nem egy tömegtermék. A basszusrajongók például közel sem biztos, hogy megkapják tőle azt az élményt, amire a horrorisztikusnak mondható, 87 080 forintos végfelhasználói ár alapján számítanának, ahogy azok is családottak lesznek, akik átlagos tömörítésű MP3 fájlokon keresztül akarják meghallani a zene minden részletét és szépségét. Szokás mondani, hogy a luxus lényege pont az, hogy drága, ez pedig a TDK LoR csúcsmodelljénél sincs máshogy. A vásárláson csak azoknak szabad elgondolkodniuk, akik tudják magukról, hogy értékelni és hallani fogják a különbséget, meg persze megengedhetnek maguknak egy olyan fülhallgatót, aminek áráért sokan egy hónapot dolgoznak. A magam részéről akkor sem adnék ennyi pénzt egy fülhallgatóért, ha megtehetném, ugyanakkor a teszt után szomorúan tapasztaltam, hogy pár hang bizony hiányzik a napi szinten használt, egyébként szintén prémium kategóriás saját fülhallgatómból, mely nagyjából harmad ennyibe került.
Bocha
