Az Apple kiegészítőkkel foglalkozó blogunkban eddig sosem írtunk olyan ketyeréről, melyet ténylegesen a cupertinoi székhelyű vállalat gyártana, ám ennek most vége: az iStyle jóvoltából kezünkbe vehettük az AirPort Express nevű eszközt, melyről őszintén szólva nem igazán tudtuk, hogy micsoda, holott már számtalanszor hallottunk róla. Most viszont már tudjuk, hogy mire jó, úgyhogy egyből meg is osztjuk a nagyérdeművel: az AirPort Express gyakorlatilag egy extra funkciókkal felvértezett, hordozható WiFi router.
Kezdjük talán a hordozhatósággal, mert ez az egyik legérdekesebb az egész történetben. Maga az eszköz pont úgy néz ki, mint az Apple hordozható számítógépeinek töltőadaptere, csak azoknál egy picit nagyobb. Fehér színű, van rajta két gyártói logó, egy ledes visszajelző, egy hely a hálózati csatlakozófejnek (mely lehet európai vagy amerikai is, nálunk nyilvánvaló okokból előbbivel forgalmazzák, tehát belemegy a magyar konnektorokba is), egy Ethernet és egy USB csatlakozó, valamint egy 3,5 milliméteres jack-kimenet. Kicsit más felosztás, mint egy "normális" routeré, de mindennek megvan az oka.
Rögtön el kell mondanom, hogy az AirPort Express már kompatiblis a 802.11n kódnevű WiFi szabvánnyal is, melyet úgy két éve a MacBookok is ismernek, plusz lassan-lassan telefonokban is megjelenik. Az eddig használt 802.11g szabvány 54 Mbps-os maximális adatátviteli értékével szemben az elméleti határ itt 600 Mbps, amit nyilván soha nem ér el, de azért jól hangzik. A hatótávolsága is nagyobb a cuccnak, beltérben elvileg átlagosan 70 méterre lő el a 802.11g 38 méterével szemben; az ilyen számokról persze jól tudjuk, hogy legfeljebb a finoman szólva "ideális" körülmények között állnak fent, a valóságban soha, de ennek ellenére tény, hogy az AirPort Expresst olyan helyekről is látta a MacBookom, ahonnan a mellette lévő Linksys router már nem látszott, magyarán a hatótávolsága annak ellenére is nagyobb a cuccnak, hogy ezen nincs külső antenna, pláne nem kettő, mint a routeremen.
Csatlakozók az eszköz alján
Az alapvető funkció ugye az internetmegosztás, aminek feltétele, hogy az eszköz be legyen dugva a konnektorba, az Etnernet csatlakozójában pedig egy olyan kábel trónoljon, melyen keresztül elérheti a világhálót. A cucc által alkotott hálózatra legfeljebb 10 számítógép vagy egyéb eszköz csatlakozhat fel, a limit oka nyilván az, hogy az Apple nem szeretné, hogy az AirPort Express irodaházakban teljesítsen szolgálatot. A konfigurálás pofonegyszerű, a cucc magától bekapcsolódik, ha bedugjuk, a MacBook megtalálja a hálózatot, beállíthatunk neki nevet, titkosítást (WPA2, természetesen), ha hiányzik az Ethernet kábel, akkor kapunk egy figyelmeztetést, de a helyi hálózat persze akkor is működik, ha internetet nem adunk a kütyünek. Ez az átlagfelhasználóknak tökéletesen elegendő mennyiségű piszkálási lehetőséget jelent, de a guruk az OS X-es AirPort Utility segítségével még mélyebben belenyúlhatnak az eszköz lelkébe, van MAC-cím alapján történő szűrés, NAT és DHCP beállítások, minden olyasmi, amihez a szakértők hozzá szoktak nyúlni.
A sebesség sajnos elmaradt a várakozásaimtól, a 802.11n-es hálózat sem váltotta meg a világot. Bog notebookjáról próbáltam áthúzni egy méretes fájlt, ami az AirPort Expressen keresztül 3,3 MB/másodperc sebességgel jött át a gépemre, ami sokkal jobb, mint a "sima" routeren keresztül elért 1,4 MB/másodperces érték, de azért a villámgyorstól messze van. Apropó, a fájlmegosztás marha egyszerű, igaz, ez alapvetően az OS X, nem pedig a kiegészítő érdeme: kiválasztjuk, hogy mely mappák legyenek felosztva, melyik felhasználó milyen jogokat kapjon (olvasás, írás és olvasás), ennyi. Az AirPort Expess hálózatán lévő számítógépek megosztott mappáit aztán két kattintással elérhetjük, láthatjuk, használhatjuk, nagyon klassz, hogy ez ilyen egyszerű.
A kiegészítő egyik extra szolgáltatása a nyomtatómegosztás, melyet OS X és Windows alól is elérhetünk, utóbbi esetben viszont csak akkor tudjuk konfigurálni a printert, ha feltelepítettük a Bonjour nevű szoftvert, melyet az AirPort Expresshez mellékelt CD-n megtalálunk. Itt igazából nincs nagy csoda, a nyomtatót bedugjuk az USB-be, beállítjuk, majd bármelyik számítógépről nyomtathatunk, igazán hasznos. Furcsa viszont, hogy az USB "fordítva" miért nem működik, tehát ha beledugunk egy pendrive-ot, akkor miért nem jelenik meg annak tartalma az összes gépen, mint megosztott hálózati mappa. Hasznos lenne.
A nyomtató beállítása egyszerű
A másik extra funkció a 3,5 milliméteres kimenethez tartozik, gondolom mindenki kitalálta, hogy miről van szó: zenelejátszás vezeték nélkül. Ennek feltétele, hogy az AirPort Expressbe beledugjuk a hangfalunkat/HiFi-nket/erősítőnket/akárminket, ami ugye ott ütközhet gondokba, hogy az ADSL-modem és a HiFi nem biztos, hogy fizikailag is egymás mellett van. Persze a cuccot tényleges kiegészítő eszközként is használhatjuk, például egy AirPort Extreme mellé, lerakunk egyet a nappaliban is (holott az Extreme mondjuk a dolgozónkban van), hogy rádugjuk a hangrendszert és zenélhessünk. A használat egyébként itt is egyszerű, az iTunes-ban alul ki tudjuk választani, hogy melyik hangrendszeren szóljon a muzsika, ha több AirPort Express-t használunk, elnevezhetjük őket "nappali", "hálószoba" néven, így kiválaszthatjuk, hogy melyiket akarjuk használni, de persze többet is használhatunk egyszerre. Van egy ingyenes kliensprogram iPhone-ra is, tehát az ottani zenéket is át tudjuk streamelni a cuccra rádugott hangrendszerre.
Kezelés iTunes alól
A bruttó 27 390 forintos végfelhasználói ár elsőre kicsit húzósnak tűnhet egy WiFi routerért, de ha otthon Apple számítógépeink és eszközeink vannak, akkor nagyon kényelmes és extrákkal teli eszközként használhatjuk. Kisebb irodákban is hasznos lehet, már csak a nyomtatómegosztás és a nagy sebességű és hatótávolságú internetmegosztás miatt is. Nekünk tehát tetszett.
Bocha
