Tavaly kiderült, hogy olvasónk és egyik partnerünk jóbarátja pont üzemeltetnek egy zártkörű pubot Barcelonában, ez a Sala Fontana. Ez egy roppant kellemes ismeretség, egy éve is meghívtak minket egyik este, idén is így történt. Nagy volt egyébként az izgalom, mert az egyik srác (Robi) jelenléte nem volt biztos, lévén bármikor megszülethetett a kislánya, aki egyáltalán nem volt ránk tekintettel és richtig akkor szándékozott rácsodálkozni a világra, mielőtt mentünk volna. Majd ha megnő, ő is olvasó lesz.
Barcelonában ez az adekvát fogadtatás [+]
Ezért aztán csak Peti várt minket, odaértünk és azzal szembesültünk, hogy egy irgalmatlan nagy tálcányi KAS van kikészítve a bárpultra, szóhoz sem jutottunk volna, ha nem rögtön azt kell hallgassuk, hogy ne haragudjatok (milyen alternatív dimenzióban lehet haragudni egy tál KAS mellett?), nem tudtam, hogy a citromos, vagy a narancsos a nyerő, ezért szereztem mindkettőt. Aztabetyár. Szerencsére nem éreztük magunkat kellemetlenül, mert mi is vittük egy headsetet, egy külső akkut és egy üveg bort.
[+]
Előkerült a pálinka, aztán mindenféle ízesített sörök, társalkodtunk, majd átcsapott egy szürreális Youtube-party-ba az egész, amikor már mindannyian roppant szórakoztatónak gondoltuk magunkat, akkor egymás kezéből vertük ki a notebookot, hogy valami klasszikus hülyeséget betegyünk, mivel a Sala Fontana két kivetítővel rendelkezik, tökre sajnáltuk, hogy kedden esélyünk sem volt itt megnézni az Arsenal-Barcelona összecsapást. Kissé elszaladt az idő, úgyhogy leléceltünk (és jövünk jövőre is, naná!), Kind és Bocha hazasasszéztak, maradtunk még öten azzal az elképzeléssel, hogy mi bizony vacsorázni fogunk.
[+]
Úgyhogy elindultunk, mentünk, mendegéltünk, sétáltunk, bandukoltunk és vagy az volt, hogy irgalmatlan puccparádé helyek mellett haladtunk el, vagy üres volt az egység, ami sosem jelent jót, vagy pedig full tele volt, ami jót jelent, csak mi már nem fértünk be. Jó baromi sokat mászkáltunk, amikor eljutottunk egy utcasarokra, ahol négy opció is kínálkozott és azt a döntést hoztuk, hogy innen már menjen tovább az, akinek hát anyja van, ezek közül KELL választani. És jól döntöttünk, egy közepesen megtelt tapas bárra esett a választás, ahol szerencsére volt kétnyelvű étlap: spanyol / katalán. Legendd ért ezen a nyelven, de nem a gasztro-vonalon csacsogott eddig, én az alap fogásokat (patatas bravas, gambas, padron, chorizo) ismerem, úgyhogy Google képkeresőbe ütögettük be a menüpontokat és ami jól nézett ki, abból kértünk egyet.
Az volt a meglepő, hogy eggyel sem lőttünk mellé.
[+]
És aztán kiderült, hogy addig-addig sétálgattunk, amíg majdnem hazaértünk, úgyhogy táplálkozás után egy levezető, 10 perces baktatással megközelítettük a hajlékot, s mivel ez volt az MWC utolsó napja, ezért bőven elég fáradt volt mindenki ahhoz, hogy felmásszon a hajlékba és az erkélyről nézze, ahogyan Bone és Legendd még "elmennek meginni egy sört". Iszonyat nagy korsóban kapták valószínűleg, mert órákkal később értek csak vissza, de ennyit megérdemeltek egy ilyen MWC után.
