Az MWC utáni napon úgy döntöttünk öten, hogy robogót bérelünk és milyen jó lesz, mert gyorsan és célirányosan tudunk mozogni majd a klasszikus, turistás helyszínek között, a Tibidabo felé és a Montjuic tetejére vezető utakon meg majd átérezzük a mediterrán tavasz szabadságának ízét, miközben arcunkba csap a virágillatú, langyos menetszél és gyönyörködhetünk a környék panorámájában.

Az MWC utáni napon mintegy 8 fokot zuhant a hőmérséklet.

Én vettem egy sapkát.

Ez volt az én gépem [+]

Ettől még a tervet teljesítettük, elmentünk kivenni öt robogót, teljesen korrekt volt a hely és a srác is. Egyébként nem is drága, ha neten foglalja az ember, akkor még 20%-kal kedvezőbb. Volt egy olyan elképzelésünk, hogy 125 köbcentis járgányokat viszünk el, de kiderült, hogy ahhoz AM jogsi kell. Ha az olvasó 2013 után csináltatott jogsit, akkor az AM-es, ha előtte, akkor az A és az M külön rubrikában helyezkedik el, amit Spanyolországban nem tudnak értelmezni (jézusom, két külön sor!), ezért csak az 50 köbcentis robogóra érvényes. (Mielőtt teljes lenne a zavar: otthon az M és az AM is csak 50 köbcentiig oké, a 125-ösre külön vizsga kell, itt viszont nem.) Szóval elhoztunk 5 db Peugeot robogót, ami igazából nem is Peugeot, hanem valami kínai, de mondjuk pont semennyire nem értek ezekhez a fűnyírókhoz, olyannyira, hogy életemben másodszor ültem robogón, Bocha gépével egyszer tettem egy kört a szerkesztőség körül. Nem vagyok benne biztos, hogy a meglehetősen hektikus és kusza barcelonai forgalom volt a legjobb terep arra, hogy ezen a skillemen csiszoljak, de végül nem történt semmi baj, egyszer sikerült nekimennem az előttem haladónak kissé úgy 10 km/h-val, nem húztam eléggé a féket. Ez nem kocsi, nincs rásegítés, meg finomkodás, húzni kell, ahogy lehet.

Nagyon szelíd motorosok [+]

Öten robogózni Barcelonában úgy, hogy nincs mindenkinek egyforma rutinja: nem kivitelezhető. Egyrészt tilos rajban menni (és a buszsávban teljesen), a szabályos az, hogy egymás mögött megyünk (nem mintha itt bárkit érdekelnének a szabályok rajtunk kívül), ami miatt könnyedén benne van, hogy az első még átmegy egy telizöldön, a harmadik már narancssárgán, a maradék kettő pedig megáll. Úgyhogy elég sokszor szétszakadtunk, a sávok véletlenszerűen szűnnek meg és kanyarodnak, aztán mégsem, az index fakultatív, a duda kötelező, a Plaza Espanya óriási körforgalmán keresztülmenni például nekem roppant ijesztő volt. Oké, nekem a robogózás önmagában is az, nem vagyok bekötve és nincs középső tükör, ezek roppantul hiányoztak. Meg a fűtés.

Tibidabo, az óriáskerék régebbi, mint az a fal balra [+]

Szóval felcsapattunk a Tibidabóra, volt, aki először járt itt, páran már többedszer, ez még mindig meglepően jó hely. A templom tökre autentikusnak tűnik, pedig 1961-ben lett kész, a vidámpark hozzá képest igazi klasszikus, Európa második legrégebbi ilyen intézménye. És még mindig roppant népszerű. Innen elmentünk a Gaudi-életmű legismertebb manifesztációjához (La Sagrada Familia), csak a rend kedvéért, burkoltunk valami rettentő élelmet (ahol egyébként Legendd lazán elhagyta a slusszkulcsát, az egyik pincérlány jött oda, hogy nem hiányzik-e ez valakinek), majd ismét motorra ültünk és elhúztunk a Montjuic hegy tetejére, a Castelhez. Na, itt már baromi hideg volt, úgyhogy mi Bocha pajtással megtankoltuk a gépeket és visszavittük, a többi jómadár még lement a tengerpartra is egy körre és csak utána estek haza. Végig rám volt csatolva egy Re kamera, úgyhogy majd biztosan lesz videó is, ha összevágom a filmecskét hozzá.