Rengeteg dolog történt az MWC-n velünk, de annyi szakmai esemény is volt a napokban, hogy egyszerűen nem volt rá lehetőség, hogy a blogot is annak rendje és módja szerint frissítsük. Kedden a Huawei meghívott bennünket ebédre, a La Gavina nevű étterem volt a célpont, ami a kiállítás helyszínétől mintegy 20 percre található - taxival.

Döbbenetesen pontosan érkeztünk, nem csak mi voltunk jelen, hanem több magyar újságíró is, no meg a Huawei képviseletében hét ember. Közöttük volt Yanmin Wang, aki a közép-kelet európai régió vezetője és szakítottunk arra is időt, hogy kicsit beszélgessünk a cég terveiről és elképzeléseiről. Amíg én Wang úrral egy félreeső sarokban diskuráltam, a többiek megrendelték az étket, Dr. Kind pedig némi tétova felhatalmazásom után a kétszemélyes tengeri tálat kérte ki számunkra, gondolván arra, hogy ezt azért vétek lenne kihagyni.

Aztán elkezdték hozni az előételt, a szokásos sonkatállal nyitottak, aztán jöttek a rákok, a saláták, a paradicsomos kenyérkék, és már éppen kezdtünk jóllakni, amikor előkerültek a megrendelt főételek. És amikor már mindenki megkapta, akkor kihoztak egy akkora tálat, ami egy teljes katalán család egy hetes táplálékát szolgáltathatta volna. És hát nem nézett ki túl rosszul, kvázi az asztalnál ülők egy emberként jöttek oda hozzánk és fotózták telibe a tálat, amiről fő helyen egy megtermett tarisznyarák mosolygott rájuk vissza.

Őszintén szólva eddig a kagyló-garnéla-polip szentháromságnál álltunk meg, a teljesen egyben megfőzött-megdermesztett tengeri termékek és azok feltrancsírozása, illetve elfogyasztása nem szerepelt a tapasztalataink között. Beszédes jel volt, hogy nem kést és villát kaptunk, hanem egy metszőollóra emlékeztető csontvágót és egy szikeszerű eszközt, mint egy őrült frankenstein operáció előtt. És kiderült, hogy ezekre bizony szükség van, no meg az is kiderült, hogy az ilyen rákok fejét simán le lehet emelni és alatta ott van a finomság. És nem tudtuk, de a személyzet megmutatta, hogy a fő csemege a lábakban és az ollókban van, na ehhez kellett a szike, hogy ki tudjuk piszkálni. És persze egy-egy homár is jutott, ráadásul nem csak nekünk, hanem bőven kínálgattuk másoknak is - volt miből.

Részemről kimaxoltam a seafoodot. Ami ezen túlmutat, az már nem nekem való, itt is voltak már pillanatok, amikor kicsit ijesztő volt, hogy igazából mit is fogyasztok, de a fél tál elpusztítása után már szívbaj nélkül nyúltam a rák következő lábának irányába, törtem azt félbe és piszkálgattam ki belőle a finomságot. És ez megmagyarázza azt is, hogy miért volt ilyen óriási ez a fogás: igazából a cuccok többségének 10%-a volt ehető, a többi "csak" körítés.

A képek Nokia Lumia 1020-szal készültek.