Ugyan a Mobile World Congress legfőképpen a munkáról szól, azért vannak olyan pillanatok, amikor jut idő a szórakozásra is. A gyártók nem csak a látványos standokkal, hanem különféle programokkal is próbálnak kedveskedni az újságíróknak, hiszen mégiscsak élményekkel gazdagodva lehet igazán jól írni a termékekről, vagy akár egy jól sikerült estéről. A kedd késődélutáni órák a Lenovóról szóltak, hiszen a vállalat saját helyszínének hátsó, elzárt részében tartott egy kis koktélozós eseményt.
A helyszínen 18 órakor kezdődött a móka, amin Kind, Oliverda, Bone és jómagam vettünk részt, Bog és Bocha a Honor sajtótájékoztatójára siettek. A bejutás nem ment könnyedén, mivel mindenképpen a magyar vezetéknevünkön akartak megkeresni minket a listában, engem egy fiatal hölgy igen lazán el is küldött volna a másik irányba, ha nem erősködöm, hogy drágám, Magyarországon pont fordítva használják a nevet, szóval jó lenne, ha a Zsoltot keresné a kis papírkáján a first name táblázatban.
Érdekes módon így már megvoltam, a többiek is, majd egy úriember tette próbára újra a türelmünket, akinek már egy másik lenovós emberke magyarázta el, miért nem jó az a folyamat, ahogy a nevünket keresi. Háromból egy ember legalább tisztában volt a dolgokkal, nyilván azért a külföldieknek az a logika tűnik furcsának, ami nekünk a normális oldalra tartozik.
[+] Az első közös szelfi, napszemüveg rulez
Ezután már zökkenőmentes volt minden, beléptünk egy viszonylag kicsi térbe, ahol igen sokan próbáltak helyet teremteni maguknak, voltak kisebb bárasztalok, székek viszont nem, így helyt kellett állnunk önmagunkért. Volt azért finomság bőven: édesség, rák, miniburger, húsgolyó, pisztácia, mazsola, valamint az este főszereplője, a koktél. Négyféle verziót lehetett kérni az igen ügyeskezű mixerektől, volt Lenovo, Moto, Vibe és...hm, már kevésbé emlékszem, hogy mi volt az utolsó lehetőség, de azért a nevekből is látszik, hogy a Lenovo nem teszi utcára az amerikai gyártó nevét és kifejezéseit.
A koktélkészítők igyekeztek egy-egy apró műsorral előállni, dobálták a poharat és az üveget, kilencven százalékban meglehetősen látványos mutatványokkal kápráztatták el a népet, de azért néha porszem került a gépezetbe, elejtették a tárgyakat, vagy nem sikerült úgy a pörgetés, hogy tökéletes legyen a végeredmény. Az vesse rájuk az első követ, aki jobban megcsinálja a kíváncsi tekintetek ellenére. Az itókák finomak voltak, én speciel nem rajongok a Mojitóért, de most különösen ízesre, bár egy kicsit erősre készítették, de természetesen a többinél sem lehetett azt mondani, hogy ilyet többet soha nem kérek.
[+] Más társaság, Bone felemás hangulatban
Az este egyébként visszafogottan csordogált, az asztalok körül kialakultak a társaságok, a pultnál pedig az éhes és a szomjas szájak gyülekeztek. Néhány lenovós leányzó és egy srác járt körbe-körbe egy Lenovo telefonnal, melynek fülhallgató kimenetébe egy vakuként funkcionáló Xtension Selfie Flash kütyüt raktak, majd lehetett fényképezkedni, bugyuta arcot vágni, ilyenek. A poén része nem is ez volt, hanem az, hogy ezek a fotók felkerültek a vászonra, egy diavetítés következtében mindenki előtt megjelentek az alkotások, amit mi is próbáltunk megörökíteni, ujjongtak az emberek, amikor saját magukat meglátták a kivetítőn (a napszemüveg a fejemen volt, és erősen forszírozták, hogy bizony fel kellene vennem, mert úgy majd emlékezetesebb végeredmény születik).
[+] Ők igyekeztek hangulatot teremteni
Az idő előrehaladtával azért oszlott a tömeg, a gyengébb láncszemek már fél óra után búcsút intettek a bulinak, mi azonban (Kind nélkül, mert neki más munka miatt előbb haza kellett térnie) hárman próbáltuk felvenni még az este és a zene megmaradt ritmusát. Jó volt, megérte elmenni, de kilenc körül már lőtték a pizsamát a lenovósok, piát nem lehetett kérni, így ami marad harag alapon betoltuk a pohár alján lévő folyadékot, és elégedetten távoztunk a helyszínről, kifelé pedig érdekes volt látni a magára hagyott standokat, amik dulakodó emberek nélkül is igencsak szemkápráztatóak voltak.