Amikor a Huawei barcelonai sajtóeseményén felkerült a kivetítőre, hogy vajon hogyan lehet megoldani, hogy egy eszköz tablet és telefon is lehessen, akkor többen körülnéztünk a teremben, hogy vajon az ASUS emblematikus vezetője, a mágikus Jonney Shih nincs-e a környéken. Legutóbb ugyanis ő tette fel ezt a kérdést, amire a válasz természetesen egy ASUS termék képében meg is érkezett, ez lett a Fonepad. A Huawei saját verziójában ennek a kütyünek a neve MediaPad X1. És természetesen a lényeg is ugyanaz: egy kisebb tablet, ami telefon is.
Persze eltelt némi idő a Fonepad bemutatása óta, fejlődött a technológia, fejlődött a kínai gyártó is, ezért valóban megpróbáltak minden olyan trükköt előhúzni, amivel barátságossá tudnak tenni egy 7 inches kijelzővel rendelkező eszközt. A lényeg, hogy van egy saját maguk által kitalált, de meglehetősen egzakt mérőszám, amivel oda-vissza tönkreverik a konkurenseket, ez pedig a screen to body ratio, azaz egy adat arról, hogy az előlap hány százalékát teszi ki a kijelző. A MediaPad X1-nél ez 80%, ami minden más ekkora cuccnál kevesebb.
Persze ehhez kellettek trükkök, az oldalsó káva például 2,99 milliméter széles (addig izzadtak, amíg le tudtak menni a bűvös hármas alá), itt futnak a különböző áramkörök 30 nanométeres csíkszélességgel. Ez meglehetősen kevés. Olyannyira vékony a káva, hogy külön fejlesztettek a géphez egy technológiát arra az esetre, ha görgetés közben az egyik kezünkkel-ujjunkkal belenyúlnánk a kép másik felébe, mert olyankor azt ignorálja a szoftver. A minél kisebb méretű eszköz létrehozására való törekvés tetten érhető az X1 vastagságánál is, mindössze 7,18 milliméteres, míg mérlegre téve csupán 239 grammot nyom.
A kijelző kapcsán sem fogták vissza magukat, az 1920 x 1200 pixeles IPS panel állítólag 178 fokos betekintési szöggel és 515 nites fényerővel rendelkezik. Ráadásul nekik eszükbe jutott, hogy nem csak az alapján lehet változtatni a fényerőt, hogy épp mennyire sötét a környezet, hanem az is számít, hogy mit nézünk a gépen, így ha például szöveges tartalom kerül megjelenítésre, akkor lejjebb csavarja a fényerőt a szoftver. Saját technológiájuk az LTPS, ez a Low Temperature Poly-Silicon rövidítése, ezt használva állítólag 20-30%-kal kevesebbet fogyaszt a kijelző.
Az akkumulátoros üzemidőre egyébként is nagyon rámentek, az 5000 mAh-s telep már papíron is durván hangzik, moderált használat mellett 5 napos készenléti időt ígér a gyártó, de vannak egzaktabb számaik is: 15 órányi netezés, vagy 8 órányi filmezés, esetleg 125 órányi zenehallgatás préselhető ki egyetlen töltéssel. Az egész gépet egy HiSilicon Kirin910-es SoC próbálja meghajtani, a négymagos processzor 1,6, illetve 1,8 GHz-es lehet, 28 nm-es csíkszélességgel készül és támogatja a Cat.4-es LTE-hálózatokat is. A hátlapra 13 megapixeles kamerát tettek a mérnökök, a lencse a Sony-tól származik, látószöge 28 mm-es. Az előlapra 5 megapixeles optika ugrott, ugyanazokkal az extrákkal, amelyek a G6-ban is vannak, tehát ez is nagy látószögű, hogy a selfie-kbe a haverok is beleférjenek.
Van még néhány extra: például lehet a tabletről telefont tölteni, tehát olyan, mintha egy jókora külső akkunk is lenne. A RAM mérete 2, míg a belső tárhely 16 GB, de nem hiányzik a microSD bővíthetőség sem, valamint alul, a zajszűrés miatt, két mikrofon található. Most már csak az a kérdés, mennyibe fog kerülni. De ez sem kérdés, a prezentáció szerint 400 eurós áron nyit majd a szerencsésebb piacokon. Ez a készülék tudásához mérten nem túlzó, kérdés, hazánkban egyáltalán forgalomba kerül-e majd.
