Végre sikerült rátenyerelnem a RIM táblagépére, a PlayBookra. A standjukon nagyon kevés készülék volt kiállítva; legalábbis sokkal kevesebb, mint amennyien ki akarták próbálni, nekem is kellett egy laza negyedórát várakoznom.

A gép rendszere teljes mértékben saját fejlesztés, a felhasználói felület is igen újszerű. Gombokból összesen három darabot kapunk a készülék tetején, melyekkel a zenelejátszást irányíthatjuk, magát a rendszert viszont csak érintésekkel tudjuk vezérelni. A főképernyőn az épp futó alkalmazások láthatóak egy vízszintesen görgethető listában, egyszerre 7-8 alkalmazás simán meg volt nyitva, azaz a rendszer képes a multitaskingra. És nem is akárhogyan! Már tegnap elállt a lélegzetem, amikor a Texas Instruments sajtón az egyik RIM fejes előkapott egy ilyet előadás közben, hogy a készülékben figyelő OMAP4-es lapka erejét demonstrálja. Az alkalmazások közötti váltogatás rettentően gyors, ez elmondható magára a rendszerre is: egyszerre futott a Quake3, a zenelejátszó, a videólejátszó, a böngésző, egy e-book olvasó és még néhány app, de ez meg sem kottyant a táblának.

A képernyő 7 hüvelykes, 1024 x 600 képpontos felbontású, a vas pedig egy kétmagos Corex-A9 alapú processzor, melyek magonként 1 GHz-en pörögnek, ehhez 1 GB RAM és 16 vagy 32 GB belső memória tartozik. Képes 802.11a/b/g/n WiFi-re, Bluetooth 3.0-ra, valamint akár 1080p-s videókat is rögzíthetünk a hátsó, 5 megapixeles kamerával. Az előlapon is található egy 2 megapixeles kamera, e mellett microUSB- és HDMI-aljzat istalálható a 400 grammos gépen.

A kezelést nagyon könnyen meg lehet szokni, a kulcs motívum a főképernyőre való visszatérés, amit két ujjunk felfelé mozgatásával érhetünk el (ezzel azért szenvedtem egy sort). Jellemzően mindenhol lapokra van osztva a felület, melyek egy adott csoportba tartozó tartalmakat tömörítenek. Videót is készítettünk, amely alább látható.