Mióta a harmadik generációs hálózatok terjeszkedése Magyarországon is viszonylag izmos lépésekben zajlik, hazánk két legnagyobb szolgáltatója felváltva aposztrofálja magát vezetőnek ebből a szempontból. A jelek szerint azonban ügyesen csinálják, főleg a Pannon kommunikációja az, amelyik különösen cseles.
Pár éve még a mobil adatátvitelt szite kizárólag GPRS technológiával tudtuk elképzelni. Ez a második generációs, azaz a GSM hálózatokra épülő megoldás viszonylag lassúcska, maximum 53,6 kbps sebességre volt képes. Nyilvánvaló volt, hogy a fix vonalas átviteli sebességnek a közelébe sem szagol ez a technológia, ezért további lépésekre volt szükség. A mindenki által használt GSM hálózatból még egy facsarással sikerült kipréselni még egy kis pluszt, ezt nevezzük EDGE-nek. Ez a technológia még mindig a jó öreg GSM-en nyugszik, ám elvben 236,8 kbps sebesség érhető el vele, de a gyakorlatban jó, ha 100 kbps körül mozog, hosszútávon nem tekinthető tehát reális alternatívának.
A másik megoldás a 3G, azaz az UMTS. Ez egy teljesen új mobilhálózatot jelent, más frekvencián, más működési elvvel, drágábban, a nulláról kiépítve. Itthon mindhárom szolgáltató gőzerőkkel dolgozik azon, hogy egyre több és több ügyfeléhez juttassa el az UMTS által igénybe vehető szolgáltatásokat, de a dolog kicsit emlékeztet a GSM hőskorára, amikor először csak Budapesten volt hálózat és szép lassan gördült le vidékre is a térerő.
Az UMTS jelenlegi állapotában 384 kbps sebességmaximumra képes, átlagosan 300 kbps körül alakul az adatátvitel gyorsasága. Ez a tempó már-már felzárkózik a vonalas internetezés sebességéhez, de mire ténylegesen elterjedtnek mondható, addigra a vezetékes szolgáltatók már megabitekben mérik az átvitel gyorsaságát. A mobiltechnológia azonban ezzel is felveszi a versenyt, az UMTS továbbfejlesztésével létrejött a HSDPA, amely alsóhangon 1,8 megabites másodpercenkénti adattovábbításra képes.
Hogyan állnak a szolgáltatók a fentebb részletezett technológiák alkalmazása terén? Nos, a legjobban a T-Mobile muzsikál. Immáron nyolc városban biztosítanak nem csak UMTS, hanem HSDPA lefedettséget is, amely egyelőre csak egyetlen eszközzel, egy PCMCIA adatkártyával használható ki. A T-Mobile így vélekedik önnön magáról: "A T-Mobile a hazai 3G és HSDPA bevezetésében, a valódi mobil szélessávú internetelérés elterjesztésében egyértelműen vezető szerepet játszik". Mi úgy érezzük, hogy alapvetően igazat szól a szájuk, de mit lép erre a Pannon?
A Pannon ugyanis összes sajtóközleményében szerényen így állítja be magát: 'A Pannon Magyarország vezető mobilszélessáv-szolgáltatójaként már a lakosság 70 százalékának biztosítja a gyorsabb adatátvitelt biztosító hálózatot." Hmm, hmm, ha az eddig információk után ezt olvassa az ember, akkor hajlamos azt hinni, hogy a Pannon már 70%-os 3G lefedettséggel rendelkezik. Holott egy frászt. Hét városban nyújt a Pannon 3G hálózatot, a többi helyen, amivel a 70% kijön, csak sima EDGE van. Sebaj, a szolgáltató ezt is mobil szélessávnak nevezi, a hatás kedvéért pedig egybe is írja.
Ez azért érdekes, mert a szélessáv fogalma a vezetékes adatátvitelben 384 kbps sebességnél kezdődik. Az EDGE és a 3G összemosása, és ennek "mobilszélessáv" néven való kommunikálása nem kicsit cseles. Az EDGE hálózat kiépítése alig-alig jár költséggel, hiszen a jelenlegi GSM architektúrára rápakolható. UMTS hálózatot csinálni az keményebb feladat, a HSDPA-t pedig vitathatatlanul a T-Mobile hozta be először Magyarországra. Így aztán mindenki döntse el magában, hogy a Pannon azon állítása, miszerint ők a "vezető mobilszélessáv-szolgáltató" mennyire megalapozott. A T-Mobile elég harmatosan reagál erre, legutóbbi közleményükben ez volt olvasható: "a kereskedelmi HSDPA szolgáltatást, azaz a valódi mobil szélessávot kizárólagosan biztosító T-Mobile...".
A T-Mobile tehát talán kicsit kevesebb helyen, de minimum 3G, sokszor pedig HSDPA lefedettséget kínál, amely valóban gyors. A Pannon viszont nagy területen a fentiekhez képest harmatos EDGE nyomatásával próbálja az UMTS terén való aprócska lemaradását kompenzálni. Persze a legjobb az lenne, ha a 3G lefedettségben egyelőre csak Budapesten és környékén ügyködő Vodafone is beszállna a versenybe és elkezdené a vidéki terjeszkedést.
Pár éve még a mobil adatátvitelt szite kizárólag GPRS technológiával tudtuk elképzelni. Ez a második generációs, azaz a GSM hálózatokra épülő megoldás viszonylag lassúcska, maximum 53,6 kbps sebességre volt képes. Nyilvánvaló volt, hogy a fix vonalas átviteli sebességnek a közelébe sem szagol ez a technológia, ezért további lépésekre volt szükség. A mindenki által használt GSM hálózatból még egy facsarással sikerült kipréselni még egy kis pluszt, ezt nevezzük EDGE-nek. Ez a technológia még mindig a jó öreg GSM-en nyugszik, ám elvben 236,8 kbps sebesség érhető el vele, de a gyakorlatban jó, ha 100 kbps körül mozog, hosszútávon nem tekinthető tehát reális alternatívának.
A másik megoldás a 3G, azaz az UMTS. Ez egy teljesen új mobilhálózatot jelent, más frekvencián, más működési elvvel, drágábban, a nulláról kiépítve. Itthon mindhárom szolgáltató gőzerőkkel dolgozik azon, hogy egyre több és több ügyfeléhez juttassa el az UMTS által igénybe vehető szolgáltatásokat, de a dolog kicsit emlékeztet a GSM hőskorára, amikor először csak Budapesten volt hálózat és szép lassan gördült le vidékre is a térerő.
Az UMTS jelenlegi állapotában 384 kbps sebességmaximumra képes, átlagosan 300 kbps körül alakul az adatátvitel gyorsasága. Ez a tempó már-már felzárkózik a vonalas internetezés sebességéhez, de mire ténylegesen elterjedtnek mondható, addigra a vezetékes szolgáltatók már megabitekben mérik az átvitel gyorsaságát. A mobiltechnológia azonban ezzel is felveszi a versenyt, az UMTS továbbfejlesztésével létrejött a HSDPA, amely alsóhangon 1,8 megabites másodpercenkénti adattovábbításra képes.
Hogyan állnak a szolgáltatók a fentebb részletezett technológiák alkalmazása terén? Nos, a legjobban a T-Mobile muzsikál. Immáron nyolc városban biztosítanak nem csak UMTS, hanem HSDPA lefedettséget is, amely egyelőre csak egyetlen eszközzel, egy PCMCIA adatkártyával használható ki. A T-Mobile így vélekedik önnön magáról: "A T-Mobile a hazai 3G és HSDPA bevezetésében, a valódi mobil szélessávú internetelérés elterjesztésében egyértelműen vezető szerepet játszik". Mi úgy érezzük, hogy alapvetően igazat szól a szájuk, de mit lép erre a Pannon?
A Pannon ugyanis összes sajtóközleményében szerényen így állítja be magát: 'A Pannon Magyarország vezető mobilszélessáv-szolgáltatójaként már a lakosság 70 százalékának biztosítja a gyorsabb adatátvitelt biztosító hálózatot." Hmm, hmm, ha az eddig információk után ezt olvassa az ember, akkor hajlamos azt hinni, hogy a Pannon már 70%-os 3G lefedettséggel rendelkezik. Holott egy frászt. Hét városban nyújt a Pannon 3G hálózatot, a többi helyen, amivel a 70% kijön, csak sima EDGE van. Sebaj, a szolgáltató ezt is mobil szélessávnak nevezi, a hatás kedvéért pedig egybe is írja.
Ez azért érdekes, mert a szélessáv fogalma a vezetékes adatátvitelben 384 kbps sebességnél kezdődik. Az EDGE és a 3G összemosása, és ennek "mobilszélessáv" néven való kommunikálása nem kicsit cseles. Az EDGE hálózat kiépítése alig-alig jár költséggel, hiszen a jelenlegi GSM architektúrára rápakolható. UMTS hálózatot csinálni az keményebb feladat, a HSDPA-t pedig vitathatatlanul a T-Mobile hozta be először Magyarországra. Így aztán mindenki döntse el magában, hogy a Pannon azon állítása, miszerint ők a "vezető mobilszélessáv-szolgáltató" mennyire megalapozott. A T-Mobile elég harmatosan reagál erre, legutóbbi közleményükben ez volt olvasható: "a kereskedelmi HSDPA szolgáltatást, azaz a valódi mobil szélessávot kizárólagosan biztosító T-Mobile...".
A T-Mobile tehát talán kicsit kevesebb helyen, de minimum 3G, sokszor pedig HSDPA lefedettséget kínál, amely valóban gyors. A Pannon viszont nagy területen a fentiekhez képest harmatos EDGE nyomatásával próbálja az UMTS terén való aprócska lemaradását kompenzálni. Persze a legjobb az lenne, ha a 3G lefedettségben egyelőre csak Budapesten és környékén ügyködő Vodafone is beszállna a versenybe és elkezdené a vidéki terjeszkedést.
