Tegnap este Bog és én hivatalosak voltunk a Microsoft záróbulijára, melyre őszintén szólva kezdetben nem sok kedvem volt elmenni, nagyon fáradt voltam. Aztán kiderült, hogy egy olyan helyen lesz, mely szó szerint három sarokra van az apartmanunktól, úgyhogy összekaptam magam, felpattintottam az inget és a zakót, majd kilenc óra előtt tíz perccel el is indultunk a helyi Moulin Rogue-ba, az El Molinoba. Jó mókának ígérkezett, hiszen az öt évvel ezelőtti Mobile World Congresst (ami akkor még 3GSM volt) idézte fel bennünk, akkor ugyanis csak ketten voltunk itt és érdekes módon nagyjából ugyanannyi anyagot le tudtunk rakni, mint mostanában öten. Igaz, akkor még a videózást egészen más fokon műveltük.
Nem vártam sokat, már csak azért sem, mert a Microsoft talán 75 jegyet az interneten is kisorsolt a rendezvényre, ami annak fényében kicsit furcsának tűnik, hogy Közép- és Kelet-Európából mindössze öt újságírót hívtak meg, amiből ketten ugye mi voltunk, tehát a fontosak vagyunk érzés azért megvolt. Amikor pár perc kabát nélküli séta után megérkeztünk a helyre, leesett az állunk; gyönyörűen kivilágított, hatalmas épület, rajta egy világító szélmalomkerék, kívül nagy sor, katonának öltözött lány, sok nézelődő és egy tűzköpő. Körülbelül 20 percet vártunk a bejutásra, közben Boggal alaposan átbeszéltük a tűzköpő-mesterség mibenlétét és konstatáltuk, hogy ennél szarabb szakma kevés van. Szegény ember gyakorlatilag bohócnak öltözve itta egy korsóból a benzint (?), amit aztán leírhatatlan arckifejezéssel, szó szerint a fáklyára köpött, így alatta a járda egy merő benzinköpet volt. Ráadásul a trükkjei itt nagyjából ki is merültek, ezen kívül némi fáklyalóbálás, tűznyalás és fáklyaevés volt a menün, ezeket ismételgette végtelenítve, a végére komolyan megsajnáltuk, bár sanszosan annyi pénzt vitt haza a performanszért, mint mi ketten egy hét alatt együtt.
Bejutottunk, felnéztünk, négy emeletet és egy levegőben lógó tornászlányt láttunk, míg balra mindenféle Bognak tetsző tengeri kaják, valamint egy nekem tetsző disznóláb volt. Utóbbi egy három hónapon keresztül kizárólag makkal etetett sertés hátsó lába volt, amit úgy két-három éven keresztül szárítottak. Így készül az ibériai sonka, a világ egyik legjobb csemegéje, melyből minden apró falat több száz forintot ér, amibe belegondolni is rossz, mindenesetre nagyra értékeltem, hogy a Samsung után más cég is efféle csemegével kedveskedett nekem.
Mivel a lentiek csak ettek és nem fedezték fel a lépcsőt, mi egyből felszaladtunk, a második emeleten pedig konstatáltuk, hogy van egy Ninja Dojo nevű játék, amin jót röhögtünk, bár nekem a Fruit Ninja eszembe sem jutott. Viszont amikor odaértünk, még nem mehettünk be, azt mondták az egyébként nagyon kedves és perfekt angol kidobók, hogy öt-tíz perc múlva kellene visszajönni. Mi inkább felmentünk a harmadikra, mert ott volt bárpult és dohányzásra alkalmas terasz is, Bog a vörösbor, jómagam pedig egy itthon nehezen beszerezhető irish whiskey mellett döntöttem, de nem kalkuláltam a spanyol szokásokkal. A pultos előkapott egy kétdecis poharat, amibe pakolta volna a jeget, de jeleztem, hogy tisztán iszom, amire leírhatatlan arckifejezéssel reagált; az ez nem normális egy vállrándítással erősített kelet-európai, biztos bírja gesztusba ment át, én pedig megkaptam a nagyjából egy deciliternyi italomat, amit vagy egy órán keresztül szürcsöltem a teraszon, miközben Boggal megbeszéltük az élet nagy dolgait és folyamatosan konstatáltuk, hogy milyen jó a rendezvény. Ugyanis a pincérek tálcán hozták fel nekünk a nagyon kellemes ételeket, pávatollas táncosnők jöttek fotózkodni (igaz, sosem hozzánk), jól éreztük magunkat. Aztán eszembe jutott a Ninja Dojo, úgyhogy lementünk megnézni.
Kiderült, hogy Fruit Ninjáról van szó, fél óránként adtak egy-egy Windows Phone-t a legjobb játékosnak. Mikor mi odaértünk, már csak öt készülék volt hátra, a táblán lévő eredmények alapján az előzőt 470, az azelőttit nagyjából 370 ponttal vittük el, sírva röhögtünk, mert iPaden mindketten 1000 fölött vagyunk. De ez Windows Phone, amin nem olyan jó a Fruit Ninja; négy darab előre kihelyezett készüléken lehetett játszani, senki nem nézte, hogy ki meddig tolja, de azért még a legnagyobb kockák is odaadták 10-15 perc után valaki másnak. Két Lumia 800, egy HTC és egy nagyobb kijelzős Samsung volt kint, utóbbin valamiért szaggatott a game, a többin a képernyő aljához nagyon közel lévő gombok keserítették meg az életünket. Elkezdtem játszani, pár perc volt csak hátra a váltásig, 371, vezettem, de valaki lenyomott, nem én nyertem. Nem baj, mert pár perc múlva már ujjongva álltam fel a 600-as rekorddal, körülöttem pedig mások is örültek, odajöttek gratulálni, a játékvezető srác pedig mondta, hogy nyugodtan menjek fel inni és közben gondolkozzak el, hogy Radar, Omnia W vagy Tania kell-e. Radar lett, Bogon volt a sor, hogy bizonyítson, főleg, mert a legelején kezetráztunk, mely szerint bármelyikünk nyer, eladjuk a gépet és felezünk. Bog ugyanis jobb ninja, mint én, a szerkesztőségi iPaden és iPod touchon lévő pontszámok lgalábbis ezt bizonyítják.
De Bog marhára nem nyert, pedig mindent megpróbált. Először egy olyan telefonon játszott, mely a koszos kijelző miatt sokszor nem érzékelt, ennek volt köszönhető, hogy 420-as eredménye lett egy laza 500-as játékban, a végén kihagyott banánt és az utolsó 15 másodpercben kb. pontot sem gyűjtött. Felírták a táblára, felmentünk cigizni, mire lementünk, 470-et csinált valaki, aki elvitt egy készüléket. Bog bekeményített, a következő körben ő is 470-et tolt, de két perccel a vége előtt valaki egy erőteljes 560-as eredménnyel elvitte a Taniát. Az Omniának viszont még a dobozban kellett lennie, leültettem Bogot, mert bár éjjel egy óra volt, nem éreztem volna korrektnek, ha nem tesz meg mindent, hogy ő is nyerjen. Csinált is 400-at egyből, odamentem a hostesshez, hogy írja fel, mire kissé leforrázóan közölte, hogy már nincs több telefon, de azért szívesen felírja a pontot, ha akarom.
Nem akartam, de egy Radarral a kezemben jöttem haza, a félig alvó Kindra és Phekére is rányitottam, hogy megkapjam a nem kicsit ideges megjegyzéseket. Ők ugyanis iPaden nem 1000, hanem 1200 pont környékén vannak, ha mind ott lettünk volna és idejében elkezdtünk volna játszani, akkor mondjuk két Lumiával és két Radarral jöttünk volna haza. De azért így sem volt rossz, Lumiát meg holnap még nyerhetünk a Nokia Gift Machine-ból, mely egy Foursquare csekk után kidob valami ajándékot. Ma finn csokik voltak, de érzem, hogy holnap már telefon lesz.
Bocha
