A folyadékkristályos és OLED kijelzők az elmúlt évek során hatalmas fejlődésen estek át, ám az egyre nagyobb felbontású és fényerejű panelek meghajtásához továbbra is rengeteg energia szükséges. Az E-Ink, vagyis elektronikus tintából építkező kijelzők ezzel szemben csupán a kijelzett tartalom megváltoztatásakor igényelnek energiát, mely azonban meglehetősen lomha folyamat és a legfejlettebb megoldások is csupán 4096 színárnyalat megjelenítésére képesek és azokat sem épp a „legvibrálóbb” kivitelben. A két technológia előnyeinek egyesítése régóta foglalkoztatja a kutatókat, melyet végül a Hongkongi Tudományegyetem kutatói emg is valósítottak.

Az optikailag újraírható folyadékkristályos kijelző, vagyis az ORWLCD (Optical Re-Writable Liquid Crystal Display) érdekessége, hogy a kijelzett tartalom megváltoztatása nem két elektróda, hanem LCD maszk és egy 450 nanométeres hullámhosszúságú fényt kibocsátó LED segítségével történik, melynek köszönhetően a jelenlegi paneleknél jóval vékonyabb megoldások is születhetnek. A képfrissítési frekvenciáról, illetve a panel várható fogyasztásáról a kísérleti stádiumban egyelőre nincs sok értelme beszélni, de ha az ORWLCD egyszer valóban piacra kerül, akkor a köré épülő készülékek egyesíthetik az elektromos könyvolvasók és táblagépek előnyeit, illetve navigáció során is igen hasznos lehet.