Galaxy blog: Galaxy Gio előzetes teszt

Szerkesztőségünkben landolt a Samsung Galaxy palettájának legújabb tagja, a Gio. A készüléket a nemrég megjelent Galaxy Mini és a Galaxy Ace közé pozícionálja a gyártó, méretben, tudásban és árban egyaránt. Lássuk, mire képes a telefon!

Mint két társa, a Gio is az Android rendszer 2.2.1-es, FroYo nevű változatát futtatja, amelyet a koreai gyártó kiegészített a saját felhasználói felületével, a TouchWiz UI 3.0-ás változatával. Az extra szoftverkínálatot többek között egy teljes verziós ThinkFree Office képviseli, mellette természetesen megtalálhatóak az alap androidos alkalmazások is.

 

A Gio egy 3,2 hüvelykes TFT érintőképernyőt kapott, amely 320 x 480 képpontos felbontású és 16 millió színárnyalat megjelenítésére alkalmas, az érintéseket pedig kapacitív technológiával érzékeli. A motorháztető alatt egy 800 MHz-es Qualcomm MSM7227 processzor ketyeg, amelyhez egy Adreno 200-as grafikus feldolgozó egységet csaptak a Samsung mérnökei, csakúgy, mint a Galaxy Ace esetében. Ami a memóriát illeti: a készülékben 256 MB RAM található, mellette 150 MB belső memória áll a felhasználó rendelkezésére, amit persze microSD kártyával bővíthetünk is. Az energiát egy 1350 mAh-s lítiumos akkumulátorból nyeri a masina, amellyel 420 órányi készenlétre és 6 és fél órányi beszélgetésre képes.

A fényképezési képességeket a Minitől örökölte: a hátlapon egy 3,15 megapixeles kamerát találhatunk, azaz a fotók maximum felbontása 2048x1536 pixeles lehet. A szoftver képes továbbá a Geotaggingre, azaz a fotókhoz GPS koordinátákat rendelhetünk, valamint a Smile Detectionre, amit magyarra a mosoly észlelése szavakkal fordíthatunk le. A videófelvételi képességek nem túl rózsásak: QVGA felbontásban, másodpercenként 15 képkockás sebességgel rögzíthetünk a masinával.

Ami pedig az adatkapcsolatot illeti: a Gio természetesen képes csatlakozni WiFi hálózatokhoz (802.11b/g/n), sőt, hotspotként is használhatjuk a telefont. Ezen kívül kapunk 2.1-es, A2DP-képes Bluetooth modult, microUSB-t, 7,2 MBps-es sebességű HSDPA-t, valamint egy beépített GPS szenzort is; azaz nagyjából az okostelefonok között manapság sztenderdnek nevezhető kínálatot nyújtja a mobil. Az Ace ezek mellett képes volt még a DLNA-alapú fájlmegosztásra, ezt a funkciót sajnos nem élvezhetjük ki a Gióban.

A dobozban csak egy hálózati töltőt és egy microUSB kábelt kapunk, ez azért kevés, egy sztereó headset manapság már alaptartozéknak is felfogható az okostelefonok piacán, illett volna egy ilyet is belezsúfolni a pakkba. Bekapcsoláskor az előző Galaxy modellekről már jól ismert TouchWiz felhasználói felület mosolyog ránk; a gép sebessége pedig körülbelül az Ace szintjét hozza, ami nem is csoda, lévén szinte ugyanaz a hardver duruzsol mindkét készülék borítása alatt. A főképernyő oldalainak lapozása és a menü görgetése is nagyjából folyamatos, az apró megakadások itt is ugyanúgy jelentkeznek, mint az Ásznál. Készítettünk egy unboxing videót is, amely alább látható; a felvételben a rendszer sebessége is megtapasztalható

A részletes tesztre pedig nem kell sokat várni, a napokban ki is kerül az oldalunkra.

dr. Kind

Előzmények