A kamerák világában tavaly kifulladt „pixelháború” idén a kijelzők hadterén folytatódik, hiszen az Apple „retina” megjelenítője után a nagyobb gyártók már előrukkoltak 300 dpi feletti felbontással rendelkező megoldásokkal. A Samsung és a Sharp TFT-LCD panelei után az Epson és az E-Ink is elérkezettnek látta az időt az elektronikus tinta alapú megjelenítőinek megreformálására, mely a fekete-fehér nyomatok világában sokkal inkább értelmesnek tűnő ötlet. A frissen leleplezett 9,7 hüvelykes, 1650x2400 képpont felbontású panel elsősorban elektronikus könyvolvasók számára készült, de közel sem biztos, hogy nagyon meg tudja majd mozgatni a piacot.
A több mint 10 órányi üzemidővel kecsegtető internettáblákra kiadott könyvek és magazinok megjelenésével az elektronikus tintát használó Amazok Kindle és más hasonló céleszközök is kissé háttérbe szorultak, hiszen a színes illusztrációk sokkal élvezetesebbé teszik az olvasást. Legalábbis beltéri használat esetén. Közvetlen napfényben az E-Ink kijelzői az LCD és OLED panelektől eltérően tökéletesen olvashatóak és a fogyasztásuk is jóval alacsonyabb, bár a 10 órányi használat és a számos extra szolgáltatás miatt egyre inkább a táblagépek felé billen a mérleg nyelve.
A Samsung ugyan nem verte nagydobra, de tavaly decemberben a tulajdonába került a Liquavista, mely megfelelően átalakított TFT-LCD gyártósorokon is könnyedén előállítható, elektronedvesítésen alapuló, háttérvilágítás nélküli, alacsony fogyasztású megjelenítőket tervezett. A közvetlen napfényben is élénk színek megjelenítésére alkalmas Liquavista panelek átlátszó víztaszító felületen kialakított, egymástól vékony fallal elválasztott cellákból állnak, melyekből egymás fölé 3 réteg kerül elhelyezésre. Az egymás fölötti, vízzel töltött rekeszekbe ciánkék, citromsárga és bíbor színű parányi olajcseppek kerülnek elhelyezésre, melyek normál állapotban vékony filmrétegként terülnek szét a víztaszító felületen. Feszültség hatására azonban apró cseppekké zsugorodnak, mely révén a képpont színe tetszőlegesen változtatható.
