Hirdetés

2016. július 23., szombat

Gyorskeresés

Szponzorunk

Útvonal

Hírek » CES blog rovat

CES blog: Télies környezetben láttuk a Grand Canyont

  • (f)
  • (p)
Írta: | | Forrás: Mobilarena

Tényleg hatalmas, tényleg csodálatos, tényleg elképesztő látványt nyújt. Közben még a Hoover Damot is megnéztük, ami egy bámulatos építmény.

Hirdetés

Valóban szerencsések vagyunk, hogy nem csupán kijutottunk Las Vegasba a CES kiállításra, hanem lehetőségünk volt csodálatos helyeket látni, kezdve San Franciscótól egészen Los Angelesig, vagy éppen a Red Rock Canyonig (és akkor még a holnapi Lake Tahoe-ról nem is beszéltünk). Tervben volt azonban még egy híres látványosság, méghozzá a Grand Canyon. A "nagy szurdokot" a Colorado folyó hozta létre, méghozzá közel 17 millió év alatt, hossza 446 kilométer, mélysége pedig 1200 és 1800 méter között mozog. Már ezek is grandiózus számok, a valóság pedig teljesen illeszkedik az adatokhoz.

A Hoover Dam, azaz a Hoover-gát (pontosabban az arról fotózott híd)
A Hoover Dam, azaz a Hoover-gát (pontosabban az arról fotózott híd) [+]

Na de kezdjük az elején, mert több opció is adódott. Az első az volt, hogy a Las Vegastól körülbelül 200 kilométerre lévő Skywalkhoz megyünk. Ez van legközelebb a kaszinóvároshoz, ide látogatnak a legtöbben, pedig ez még nem is igazán a Grand Canyon, legalábbis a kilátópontok között még a top tízbe sem fér bele. Megnéztük, mi az első és a második helyezett, a különféle visszajelzések szerint pedig előbbi a Grandviewpoint, utóbbi pedig a Yaki point, amik ráadásul egymás mellett helyezkednek el, immár a nemzeti parkban. A bökkenő az volt, hogy ez 400 kilométerre volt a szállástól, a kitérőkkel együtt pedig laza 900 kilométert jelent. A döntést viszont egyértelműsítette, hogy a leírások alapján sokkal szebb helyeken fekszenek, a panoráma is jobban adja, nem utolsósorban pedig a belépő nem 140, hanem 30 dollár két személyre.

Ilyen lenézni a gátról
Ilyen lenézni a gátról [+]

Korán keltünk, álmos szemekkel hétkor már battyogtunk lefelé az autó felé. Tankolás, majd gázra lépés. Az első állomásunk viszonylag hamar következett, hiszen a Hoover Dam (Hoover-gát) is egy olyan nevezetesség, aminek szépségétől dob egy hátast az ember. És valóban, egy parkolóházba letettük a kocsit, és átsétáltunk a gáton. Monumentális, elképesztő, a képek nem tudják visszaadni azt a nagyságot, amit ez az építmény, valamint a sréhen felette húzódó híd képez. És öt év alatt felhúzták az egészet, ráadásul 1931 és 1936 között (csak viszonyításképp, a 4-es metró megépítéséhez Budapestnek tíz évre volt szüksége), mondjuk az is igaz, hogy a helyszínen 1935-ös dátummal jelezték a munkálatok befejezését. Nem csak a mérete, hanem a szerepe is óriási, hiszen teljesítménye 2000 megawatt, ami 1,3 millió ember számára elegendő energiát jelent.

Ilyen út vezetett a Grand Canyon felé (autóból fotóztuk)
Ilyen út vezetett a Grand Canyon felé (autóból fotóztuk) [+]

Miután felszedtük az állunkat a földről, újfent útnak eredtünk. Azonnal egy másik államba léptünk át, a gát (ezzel együtt a Colorado-folyó ezen része) ugyanis a természeti és emberi határa Arizonának és Nevadának. Előbbiben folytattuk tehát igencsak hosszú kocsikázásunkat, eleinte kevés, majd egyre több izgalommal. Nem néztünk ugyanis utána, hogy havas tájra számíthatunk. Ez egyrészt meglepő, másrészt csodálatos volt, az az igazi elbűvölő környezet, havas fenyőfákkal, a föld felett kúszó felhőkkel, amibe néha bele is mentünk. Az utak azonban tiszták és szárazak voltak, itt nem okoz problémát sem három, sem pedig harminc centiméter hó. Az idő is hűvösebb volt, a kellemes 12-14 fokos vegasi hőmérsékletből a nulla fok közeli időjárásba tértünk át. A Hyundai persze vette az akadályokat, bár a Dollar kölcsönzőt minősíti, hogy rajta lévő kerekek közül három téli gumi, a negyedik pedig tök más márka, és ahogy néztem, inkább nyári vagy négy évszakos. Borzalmas.

Egyébként is bámulatos a Grand Canyon, hát még télen...
Egyébként is bámulatos a Grand Canyon, hát még télen... [+]

A Grand Canyon nemzeti parkhoz tehát meglehetősen sima utunk volt, bár az amerikai aszfaltcsíkokra egyébként nem jellemző módon volt egy-két méretes kátyú, egyikbe bele is mentem, én megúsztam, egy másik sofőr előttünk azonban nem, azonnali defekt. A belépő kifizetése után már húztunk is a Grandviewpont felé. Fák határolták az utat mindkét irányból, dumálunk Kinddal, majd balra tekintek és...aztadurvaélet...satufék, csúszunk a havas úton, Kind azt sem tudja, mi történik, majd ő is odanéz, és K.O. Ott a Grand Canyon. Elképesztően csodálatos, hatalmas, ez tényleg grand, nem big, nem very big, grand.

Óriási a Grand Canyon, a képek nem képesek visszaadni a nagyságát és szépségét.
Óriási a Grand Canyon, a képek nem képesek visszaadni a nagyságát és szépségét. [+]

Ezt élőben kell megtekinteni, megint egy olyan dolog, amit lehet dokumentumfilmekben vagy más műsorokban látni, de a világon semmi köze ahhoz az impulzushoz, ami az embert a való életben éri. És így, télies környezetben még különlegesebb volt, még bámulatosabb, még hidegebb. Nyáron ugyanis dög meleg van, akár negyven fokkal, ilyenkor viszont éjszaka mínusz húszra csökken a hőmérséklet. A Grandviewpoint tényleg olyan pont, amihez el kell látogatni, 2200 méter magasból lehet erre a monumentális természeti csodára tekinteni.

17 millió évébe telt a környezetnek, de megérte.
17 millió évébe telt a környezetnek, de megérte. [+]

Bármennyi időt el lehet tölteni azzal, hogy a messzeségbe tekintünk, és próbáljuk felfogni, mégis hogyan alakulhatott ki mindez, mennyire nagy dolog ezt látni, festői környezet, több tíz kilométerre el lehet tekinteni, tiszta a levegő, ha nem olyan helyre megyünk, ahol kismillióan próbálnak szelfizni, akkor a csend is nagyszerű, csak a szél suhogását lehet hallani. A Yaki Pointra azonban csak busszal lehetett elmenni, így inkább a Mather Pointra álltunk ki, sok más embertársunkkal egyetemben. Az alant látható panorámakép is bizonyítja, hogy igazából nincs olyan kilátó, ahonnan ne lenne ámulatba ejtő a Grand Canyon. Egyedül azt sajnáljuk, hogy a patkó alakú kanyarulathoz, a Horshoe Bandhez nem jutottunk el, az is híres és gyönyörű, de a plusz két órás autókázás már nem fért bele.

Panorámakép a Mather Pointról.
Panorámakép a Mather Pointról. [+]

Így is majd 16 óra volt mikor visszafelé elindultunk. Legalábbis vegasi idő szerint, a nemzeti parkban ugyanis egy órával később volt, igazi időutazás, legalábbis másik időzónába. A laza négy órás út persze most sem volt túl megnyerő, az a helyzet, hogy sötétben továbbra sem nagy élmény Amerikában vezetni, ahol tényleg 150 kilométeres szögegyenes utak vannak. Bár basszus, csak az USA-ban szeli az aszfaltot az ember, minden egyes levezett métert meg kell becsülni, át kell élni. Közben már a Tahoe Cityben írtam ezeket a sorokat, ide is megérkeztünk, erről, illetve a tó látványáról már egy újabb blogbejegyzésben mesélünk.

Utazásunkat az LG támogatta

Hirdetés

Copyright © 2000-2016 PROHARDVER Informatikai Kft.