Kicsit nehézkesen szerveztük le a Huawei nemzetközi csapatával, hogy ha van valami sajtóesemény, akkor legyenek olyan drágák és hívjanak meg minket is, de végül az indulásunk előtti napokban megjött a visszaigazolás, hogy mehetünk a High Roller nevű eseményre. Ezt fel is írtam a kis cuki Google-naptárunkba, aztán csak akkor került elő a téma, amikor már közeledett az időpont és kiderült, hogy a Linq nevű kaszinóba kell eljussunk. A meghívón az alábbi, csalogató grafika csinált kedvet a bulihoz:
Ez mondjuk nem volt nagy feladat, mert az MGM mellett felültünk a kaszinók mögött kanyargó monorailre, ami relatív közel teszi le az embert a célponthoz, és kábé akkor esett le, hogy a High Roller annak az óriáskeréknek a neve, ami már tavaly is ott magasodott Vegasban, csak hát azt gondoltuk, hogy az valami csődbe ment vállalkozás maradványa, mert sosem láttuk működni. Na, most kiderült, hogy azért nem, mert még állatira nem volt készen, márciusban nyitották meg.
A monorail egyébként így másodjára is furcsa, mert egyrészt nem a Stripen (főutca) fut végig, hanem a kaszinók mögött halad, így aztán elég sokat kell slattyogni az egyes állomásokhoz. Másrészt kicsit oldschool, mondjuk már 2004 óta üzemel több-kevesebb sikerrel, de eléggé döcög itt-ott, no meg a kezdeti időszakban be is kellett zárni négy hónapra az egészet, mert fentről mindenféle monorail-darabok potyogtak az útra, ami nem éppen felhasználóbarát szituáció. A kocsik automaták, a menetjegy pedig elég drága, 5 dollárért lehet csapatni egyet, ami a 9,3 kilométeres útért elég combos. A napijegy 12 dollárt kóstál, mi ezt választottuk, úgy jött ki, hogy 24 órán belül négyszer is a monorail szolgáltatásaira kellett támaszkodnunk.
A Huawei rendezvénye a High Roller House nevű létesítményben kapott helyet, s mint kiderült, ez az óriáskerék gépházát is magában foglaló épület, amelynek felső szintje egy méretes terem egy olyan terasszal, ami a kerékre néz. És volt ott egy fickó, aki kente-vágta ez azt egész témát, mivel annál a cégnél valami fejes, akik az óriáskereket felépítették, úgyhogy egyrészt levitt minket egy szinttel lentebb, hogy megnézzük a cucc működését, másrészt pedig úgy szórta fejből a tényeket, mint Dévényi Tibi bácsi a pontos labdát.
Három évig épült a kerék, 28 kabin van rajta, amit motorok tartanak egyenesben, egy-egy kabin 20 tonnát nyom. Irgalmatlan mennyiségű redundancia van beépítve a biztonság érdekében, ha elmegy az áram, akkor van aggregátor, ha az is kihal, akkor pedig akár kézzel is körbe tudják tekerni a szerkezetet két óra alatt. Hivatalosan egyébként 30 perc egy menet, van olyan kabin is, aminek a közepén van egy bár egy csajjal, aki töltöget koktélokat, mi nem ilyennel mentünk - merthogy természetesen felterelték a meghívottakat egy körre, miután megnézhettük a Huawei és Honor telefonokat (semmi új, de legalább nyomkodtuk a Honor 6 Plust), eszegettünk, iszogattunk és hüledeztünk azon, hogy a kínai cég már megint lengén öltözött csajokkal gondolta feldobni az eseményt, akikkel lehetett fotózkodni, de szinte kizárólag kínai arcok álltak be a két hölgy közé, akik általában két fejjel nagyobbak voltak (ebben a nagy-magassarkú is közrejátszott).
Fentről tényleg pazar kilátás nyílt a giccs városára (saját készítésű videó fent), főleg így estefelé, ami addig volt érdekes, amíg felfelé haladtunk, onnantól lefelé a maradék 15 perc már annyira nem hozott lázba senkit, az egyik csávó simán elővette a notebookját és ott emailezett. Mi még sosem voltunk ekkora óriáskeréken, ami mondjuk annyiból kevéssé meglepő, hogy nincs is nagyobb a világon, bár Szingapúrban van egy hasonló, ami viszont tök kis béna lehet, mert kemény 2 méterrel alacsonyabb a legfelső pontja.
